Elhunyt Horn Gyula, Magyarország egykori miniszterelnöke

Életének 81. évében, évek óta tartó betegség után elhunyt az egykori magyar miniszterelnök, Horn Gyula. A politikus az elmúlt éveket a nyilvánosság teljes kizárásával kórházban töltötte, orvosain és szűk családi körén kívül más nem látogathatta.

Az 1932-ben született Horn Gyula a Népköztársaság utolsó külügyminisztere, közgazdász, a közgazdasági-tudományok kandidátusa és a rendszerváltás utáni harmadik kormány (1994-1998) miniszterelnöke volt. A politikában több, mint ötven évig aktívan közreműködő Horn Gyula pályafutására és annak legfontosabb eseményeire emlékezünk.

Tanulmányok, politikai karrier a rendszerváltásig

Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten, szegény körülmények között élő család harmadik gyermekeként. 1944-ben a Gestapo elhurcolja apját, Horn Gézát, aki nem soha nem tért vissza Magyarországra. Műszerésztanulóként, kihasználva a lehetőségeit befejezte általános-, és középiskolai tanulmányait, majd 1950-ben sikeres érettségit tett.

Ezután ösztöndíjjal a Don-rosztovi - az akkori Szovjetunió - Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolára járt, ahonnan 4 év múlva diplomával távozott. 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, ugyanekkor a Pénzügyminisztérium forgalmiadó főosztályán referensként vállalt munkát, amit 1959-ben a Külügyminisztériumba kerülésekor kénytelen volt feladni.

Az MDP 1956-os feloszlásakor belépett az újonnan alapított MSZMP-be. 1960-tól diplomáciai feladatokat látott el Szófiában és Belgrádban, egy évvel később már a szófiai magyar nagykövetség attaséja volt. 1963 és 1969 között Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot, nagykövetségi titkár, majd nagykövetségi tanácsos lett.

Ezután a Külügyminisztérium Központi Bizottságának Külügyi Osztályának konzultánsa és politikai munkatársa volt. Osztályvezető helyettessé választtották, ezt a posztot 1969-től 1989-ig foglalta el. 1985-ben kinevezték a külügyi tárca államtitkárává, 1987-től egy éven át pedig a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának munkájában vett részt.

A rendszerváltás előtti poltikai karrierjében a csúcspont az 1989-es külügyminiszteri kinevezése volt, Németh Miklós kormányában. 1990. márciusában Moszkvában aláírta azt az államközi megállapodást, ami biztosította a szovjet csapatok kivonulását 1991 júniusáig.

Miniszterelnökség előtt, alatt, után

Horn Gyula a rendszerváltás körül kialakult vitákban végig kiállt szocialista elvei mellett, 1989 októberében az MSZP egyik alapítótagja lett. 1990-től 1998-ig, nyolc éven keresztül ő volt a párt elnöke, az ezt követő két évben pedig frakcióvezető-helyettes. 1993-ban az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökévé választották, az Országgyűlésnek hivatalosan 2010-ig volt a tagja.

Az 1994-ben tartott országgyűlési választásokon ő vezette az MSZP országos és budapesti területi listáját, ahol a képviselői helyek 54 százalékát szerezte a párt. Pártja rendkívűli kongresszusán, június 4-én miniszterelnöknek jelölték, húsz nappal később aláírta a koalíciós szerződést az SZDSZ-szel, mellyel a koalíció kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben.

Azonban önkorlátozásként a négyötödös szabályt alkalmazták, így a kétharmados törvényeket csak az ellenzékkel egyetértésben szavazhatták meg. Miniszterelnökségéhez köthető a sokat vitatott Bokros-csomag is, melynek következtében az infláció 30 % fölé ugrott, főként a vámpótlék és a forint egyszeri leértékelése miatt.

Miniszterelnökként már ekkor sürgette az ország Uniós csatlakozását, csakúgy, mint a szociális piacgazdaság kiépítését. Azonban a személye körüli ellentmondások, a megkérdőjelezhető poltikai szerepvállalásai az 1998-ban tartott választásokon a párt és Horn Gyula súlyos vereségéhez vezettek.

Ezután a Szociális Internacionálé kelet-európai alelnöke volt 2003-ig, 1996 óta töltötte be a tisztséget. 2002-ben Medgyessy Péter kinevezte a miniszterelnök EU különmegbízottjának, 2004-ben pedig az MSZP Európai Parlamenti listáján a második helyet szerezte meg. Egyre súlyosbodó betegsége miatt 2007-ben tartott 75. születésnapja után nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, személye azonban máig megosztja a közvéleményt.

Nézetei, megítélésének ellentmondásai

Horn Gyula megosztó személyisége, politikai szerepvállalásai az utóbbi évek egyik közkedvelt témájává nőtte ki magát, különös tekintettel az 1956-os forradalomkor betöltött szerepét illetően. Elmondása szerint 1956 októbere és novembere közt nemzetőr volt, vagyis egy olyan szovjet csapatok elleni szervezet tagja, ami a honvédség, a rendőrség és a civil szervezetek összefogását segítette elő.

Hivatalos okiratok szerint azonban novembertől állományban volt a forradalmi karhatalmi őrszolgálatnál (pufajkások), ahol a szovjet csapatok segítőjeként a Kádár-rendszer megszilárdításán dolgozott. A forradalom 50. évfordulóján a Die Welt-nek adott interjújában azt állítja, hogy "'56 nem a kommunizmus elleni harc volt", továbbá azt, hogy a pufajkások "a törvényes rendet védték a kiszabadult bűnözőkkel szemben."

Ezek a kijelentések 2007-ben arra késztették Sólyom László köztársasági elnököt, hogy a Magyar Köztársaság Érdemrendje nagykeresztje polgári kitüntetésére felterjesztett poltikusnak nem adta át a díjat.

A 75. születésnapján tartott beszédekor Horn Gyula tartotta magát kijelentéseihez, ekkor az SZDSZ határolódott el nyilatkozatában a politikustól. Hasonlóan kérdéses a Vasfüggöny lebontásában játszott szerepe is. Bár tény, hogy az osztrák külügyminiszterrel együtt ő vágta át 1989-ben a műszaki határzár megmaradt, tízméteres szakaszát, de már előtte, a Páneurópai Piknik során átengedték a kelet-németeket.

Németh Miklós, akkor miniszterelnök 2010-ben azt nyilatkozta, hogy Horn Gyulának egyáltalán nem volt köze az ezt megelőző tárgyalásokhoz. Az pedig, hogy a hírhedt 1994-es autóbalesete valóban merénylet volt-e a személye ellen, vagy pusztán figyelmetlenség történt valószínűleg sosem derül már ki.

Közleménye szerint a kormány részvétét és együttérzését fejezi ki az elhunyt családjának. 

• horn gyula
• belföld
• Terasz