30 évet élt egyedül a férfi az erdőben: alig találkozott emberekkel ezekben az évtizedekben

Egyszer talán már mindenki elgondolkozott azon, milyen is lenne elvonulni a civilizációtól, és olyan helyen élni, ahová nem hallatszik el a város zaja. Nincsenek sem építkezések, sem autók, de még emberek is csak néha-néha bukkannak fel.

Egy amerikai férfi, Richard "Dick" Proenneke önmaga választotta ezt az életet, és bár a legtöbb embernek néhány hét vagy hónap után már nyomasztó lenne a túlságosan is nagy csend, ő harminc évig élvezte ennek pozitív oldalait.

Egyedül az erdő közepén

Az 1916-ban, Iowában született férfi sokáig fizikai munkával kereste a kenyerét: dolgozott szerelőként és nehézgép-üzemeltetőként, de a helyi gazdaságokban mezőgazdasági munkákat is végzett, traktorokat vezetett. A II. világháborúban is kivette a részét: a Pearl Harbor-i támadás utáni napon bevonult az Egyesült Államok haditengerészetébe, és ácsként szolgált. A férfi két évig volt a Hawaii-szigeteken, majd átvezényelték San Fransiscóba, ahol térdsérülést szenvedett. Ez felnyitotta a szemét, mennyire fontos az egészsége, és hogy élete hátralevő részét ennek szeretné szentelni.

A háborús évek után Alaszkában kötött ki, ahol egy ideig még lazachalászként és dízelszerelőként dolgozott, hogy legyenek megtakarításai, majd 53 évesen, 1969-ben úgy döntött, végleg elvonul a civilizációtól. Egy barátja által ismerte meg a Twin Lakes nevű tavakat a magas, alaszkai hegyek ölelésében, ahol ezután saját kezével felépítette kunyhóját egyszerű szerszámokkal, helyi nyersanyagok felhasználásával. A 20 négyzetméteres kis otthonban nem volt sem áram, sem víz, mindent a természetnek köszönhetően teremtett meg.

Harmóniában a természettel

A férfi az ezt követő harminc évet hasonlóan élte le, mint ahogy őseink is tették: a hóolvadás patakjaiból ivott, földbe vájt gödrökben hűtötte az ételt, és saját magának fogta el a vadakat vagy halakat. A napját már hajnalban kezdte, a reggeli után pedig madarakat és egy Freddy névre keresztelt mókust etetett. Évente több ezer kilométert túrázott, evezett, hogy ne csak jobban megismerje Alaszkát, hanem közelebb is kerüljön a természethez, valamint gondoskodni tudjon róla. Rengeteg feljegyzést készített megfigyeléseiből az évek során, éppen ezért autodidakta természettudósként is szokták emlegetni.

A vadonban élő férfi nem volt teljesen elszigetelve a külvilágtól, hiszen barátai olykor meglátogatták, de volt, hogy kirándulóknak mutatta be a környéket, és az eltűnt túrázók keresésében is gyakran segített. Ám annak ellenére, hogy a legtöbb napját egyedül töltötte, soha nem érezte magát magányosnak, inkább próbálta a lehető legjobb oldalát látni az életnek, és mindig arra törekedett, hogy annak tudjon örülni, amije van. Egyszerű életet élt, de a saját és az ismerősei elmondása alapján is mindig boldog és kiegyensúlyozott volt. 

Richard "Dick" Proenneke végül 1999-ben, 83 évesen úgy döntött, már túl idős ahhoz, hogy egyedül éljen a vadonban, ezért Kaliforniába költözött. Itt testvéreivel élt, majd 2003-ban agyvérzés következtében elhunyt. A kis kunyhója azóta a Clark-tó Nemzeti Parkjának népszerű látványossága lett, valamint naplóiból és feljegyzéseiből könyv és még dokumentumfilm is készült.

Egyedül él Szibéria közepén: a nagymama, aki nem kér a civilizációból

Az idős nagymamához nem ér el a modern civilizáció, mégis mindene megvan a boldogsághoz.

(Borítókép forrása: unclejoetowfoetow / Instagram)

• magány
• erdő
• alaszka
• elszigeteltség
• Terasz