Egy üregben élt 12 évig

A történelem egyik legmegdöbbentőbb és egyben legrejtélyesebb esete egy nürnbergi kisfiúhoz kapcsolódik, akit a mai napig Európa árvájaként emlegetnek. Háttere és származása sokáig lenyomozhatatlan volt, az 1998-as genetikai vizsgálatok eredményei szerint azonban a Zahring-dinasztia egyik leszármazottja lehetett.

Kaspar Hauser rövid életét számos tudós és hozzáértő tanulmányozta. Egyesek úgy vélik, az emberiség egyik legfontosabb eseménye volt az ő története, mások pedig egyértelműen angyali tulajdonságok és rendkívüli képességek hordozójának tartják a titokzatos kisfiút.

Beszélni és járni sem tudott

1828. május 20-án egy cipészmester, Georg Weickmann talált rá az akkor 16 éves fiúra egy nürnbergi mellékutcában. Parasztruhákat viselt, beszélni alig tudott, a járása is egy részeg ember mozgására emlékeztetett - mint kiderült, fejletlensége miatt.

Bőre puha és szép volt, kezei kicsik, lábai sebekkel teltek, ami arra utalt, hogy sosem viselt lábbelit, holott a karján látható, vakcinázásra utaló nyomok felsőosztálybeli származásra engedtek következtetni. Egyéb elgondolás híján azonban a cipészmester a rendőrségre vitte a fiút, ahol, miután mindenre csak nem tudommal válaszolt, és a ló szót ismételgette, egy papírlapot és tollat adtak a kezébe, melyre a nevét is leírta: Kaspar Hauser.

Megtalálása után egy helyi professzor, Georg Friedrich Daumer vette pártfogásába, akinek segítségével Kaspar hihetetlen gyorsasággal fejlődött, mind a tudás, mind pedig a hétköznapi viselkedés terén.

12 évig élt a sötétben

Miután megtanult beszélni, képessé vált arra, hogy addig ismeretlen múltját elmesélje. Hároméves korától kezdve egészen szabadulásáig - vagyis több 12 éven át - egy sötét és rettentően pici üregben élt mindenféle emberi társaságtól, természetes fénytől elzárva, oktatás és szeretet nélkül.

A cella méretei arra sem adtak lehetőséget, hogy kiegyenesedve felálljon, vagy járkálni tudjon, ételt - ami csak kenyér és víz volt - és új ruhákat pedig mindig akkor adtak be neki, amikor aludt.

Szabadon engedése előtt azonban a nevét megtanították neki, vagy legalább is egy nevet, ami elképzelhető, hogy nem fedte a valóságot. Titokzatos múltja miatt sorra keltek életre a különféle legendák: volt, aki úgy vélte, hogy a badeni trónörökös leszármazottja lehet, míg néhányan Napóleon vagy a bambergi kanonok fiának gondolták Kaspart.

Gyökeres fordulat

Megtalálása után nem sokáig maradt zavartalan az élete, ugyanis 1829. október 17-én pártfogója otthonának pincéjében egy álarcos férfi támadt rá, amit sokan azzal magyaráztak, hogy egy szándékosan eltitkolt és elnyomott felsőosztálybeli leszármazott lehet Kaspar, akit ily módon szerettek volna eltüntetni - ám a kísérlet nem járt sikerrel. Pont ebben az időben érkezett Nürnberg városába egy angol gróf, Lord Stanhope, aki fiaként kívánta felnevelni Kaspart.

1831-ben Magyarországra vitte, hogy felmenői nyomára bukkanhasson, jelentős összeget helyezett el egy bankszámlán a nevére, majd Ansbach városába utazott vele, ahol új nevelőt kapott. A korábbi finom módszerek helyett azonban a makacs szigor és az elvont tanulmányok kerültek a középpontba, ami a fiú lelkében előbb lázadáshoz, majd csalódott beletörődéshez vezetett.

Élt 21 évet

Kaspar 21 éves korára lelkileg teljes mértékben magára maradt új környezetében, és egyre gyanakvóbbá vált a világgal szemben. 1833 adventjén egy levélben az ansbachi parkba hívták, ahol állítólag az édesanyja szeretett volna találkozni vele. Helyette azonban egy ismeretlen férfi várt rá, aki egy táskát nyomott a kezébe, többször mellkason szúrta, majd magára hagyta fiút, aki állapota ellenére hazavánszorgott, majd három nappal később, december 17-én belehalt sérüléseibe. Bár mai szemmel érthetetlen, az esetet követően a gróf minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy szeretett fiáról mindenkivel elhitesse, hogy egy félkegyelmű szélhámos volt, aki a lelepleződés miatt az öngyilkosságba menekült.

Kép: en.wikipedia.org, Achates.

• történelem
• rejtélyes esetek
• németország
• Terasz