Egymást ölelve találtak rá a Hableány-baleset áldozataira - Így emlékeznek a búvárok a tragédiára
Egy nagymama és az unokája egymást ölelve lett a baleset áldozata, őket találták meg elsőként a dunai hajóbaleset mentési munkálatain dolgozók.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Második rész
2019. május 29-én este elsüllyedt a Hableány sétahajó, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval a Margit híd közelében. A kisebb hajón harmincöten utaztak, harminchárom dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. Hét dél-koreai utast sikerült kimenteni a Dunából, huszonhét áldozatot megtaláltak, egy dél-koreai személyt pedig még keresnek a hatóságok.
A körülményekről már sok mindent megtudtunk, ám azokról az emberekről, akik részt vettek a mentésben, eddig kevés információ állt rendelkezésre. Pedig rengetegen voltak, akik segítették a hatóságok tevékenységét aznap és a balesetet követő hetekben is. Többen közülük most arról beszéltek, mit éltek át a történtek során.
Képeken a tragédia hősei
Balogh Zoltán, az MTI fotóriportere készített egy portrésorozatot, amely bemutatja azokat az embereket, akik a szerencsétlenség éjszakáján kimentették az életben maradottakat a vízből, akik további túlélők után kutattak, valamint akik munkájukkal segítették a Hableány roncsának kiemelését. Most megmutatjuk a fotók második részét - az első rész megtekintéséhez kattints ide!
Bajdik János, a Norbit Hungary Kft. sales managere. A társaság side image képalkotó szonárokkal segített az aknamentesítő hajót a roncs fölé pozicionálni. Mivel pontosabb adatra volt szükség, ezért a norvég központból hoztak egy pontosabb kép alkotására alkalmas, előzőleg már eladott multibeam szonárt, ami a holland vevő együttműködésének köszönhetően 31-én Budapestre érkezett.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Szathmári Zsolt búvár irányította a felderítő merüléseket a hajóbaleset után. - Az elején szikráztak az egók, de a végére összeállt a csapat. Voltak, akik nem vállalták a merülést a rendkívüli vízviszonyok miatt a tragédia másnapján, de mivel mi mentettünk már ilyen körülmények között, úgy gondoltuk, megpróbáljuk - mondta.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Ehhez hasonló baleset 67 éve történt a Balatonon, tehát ilyennel nem is találkozhatott az, aki most aktívan részt vett a mentésben - mondta Szél Norbert, a katasztrófavédelem búvárszolgálatának merülésvezetője. Évente többször keresnek vízbe fulladt embereket, de őket is megrendítette, hogy a hajóról egy kisgyermek holtteste is előkerült, akit nagymamájával összeölelkezve találtak meg.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Simongáti Győző hajómérnök a vízügyi szakemberekkel arra jutott, hogy a tragédia másnapján a körülmények miatt életveszélyes lett volna a merülés. Emellett háttérszámításokat végzett a Hableány kiemeléséhez. - Tudtuk, hogy itt csak egyszer lehet próbálkozni - emlékszik vissza a feladatra, amelyet egy sor adat hiányában kellett kiszámolniuk.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Hatméteres vízállásnál és az ahhoz tartozó erős sodrásnál merülést elrendelni gyilkossági kísérlet, nem pedig felderítő merülés - mondta Vígh János, a Szökőár Kft. tulajdonos-ügyvezetője, amikor azt kérték, hogy búvárai a baleset utáni napon merüljenek. A tragédia utáni negyedik napra, vasárnapra csökkent annyira a vízszint, hogy a helyszínre vitt profi eszközeikkel tudtak már merülni.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Hétfőn alámerültem, két holttestet találtam a hajó ablakában, kiemelésig biztosítottam őket a víz alatt - idézte fel Ádám Tamás, aki vezetőbúvárként dolgozott a helyszínen. A két első, ölelkező holttestet dél-koreai és katasztrófavédelmis búvárok hozták fel, a hajón mindenki tisztelgett. Az újabb merülésnél talált holttestet - noha nem volt a feladata - Ádám Tamás juttatta fel.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Mint egy zászló, lebegtem a tűzoltóhajó létráján - mondta Domján András rendőr alezredes, a TEK búvára. Az egyik merülésnél elakadt a tűzoltóhajó létrájában, és az erős sodrás miatt másik búvár sem tudott segítségére sietni. Végül úgy szabadult meg a lebegő pozícióból, hogy elvágta a vezetőkötelet, és felemelkedett a víz felszínére.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Megpróbáltuk a lehetetlent, iszonyatos volt a sodrás, rátapasztott a létrára a nyomás, alig tudtam elhagyni - emlékezett vissza Kovács Gábor. A legdrámaibb az volt, amikor a búvár és az egyik áldozat vezetőkötele összegabalyodott. Mentőbúvár segítségét kérte, aki levitt a mélybe egy új vezetőkötelet, amelyet a holttestre erősítettek. Kemény, kétórányi küzdelem volt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Gyulánszky Milán, a bajai hivatásos tűzoltóság őrmestere biztosította Kovács Gábort. - Amikor Gábor kötele elakadt, megkaptam a parancsot, hogy merüljek, és egy másik kötéllel segítettem a feljutásban. Egyikünk a merülőbúvár, másikunk a mentőbúvár és fordítva, mindig egymás életére vigyázunk -mondta. Ez volt élete egyik legkeményebb merülése.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Ez egy óriási koporsó volt - mondta Bánki Frigyes, a Szökőár Kft. ipari búvára. Többször be kellett mennie a hajó alá, hogy bevezessék a hevedereket a kiemeléshez, de amikor ott volt, nem gondolkodott azon, mi lenne, ha az ötvennyolc tonnás hajó - ami hetven tonnásra hízott a sok iszaptól, mire kiemelték - agyonnyomná. Őt is az ötéves kislány halála rendítette meg legmélyebben.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Moravcsik Zsolt iparibúvár-gyakornok két éve tanulja a szakmát. Ilyen körülmények között ez volt az első éles bevetése: drótkötelet kellett átfűznie a Hableány alatt. - Nagyon rossz volt a hajó aurája, nem szerettem, amikor hozzá kellett érni. Persze az ember leküzdi ezt az ellenérzést, mert a feladatra kell koncentrálni - mondta. Büszke rá, hogy a kollégái bizalmat szavaztak neki.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Hosszú volt ez két hét, főleg kollégáim családtagjai számára, akiknek a támogatása nélkül nem tudtuk volna mindezt végigcsinálni - mondta Váci Norbert őrvezető. Kollégáival együtt technikai felszereléssel segítették a dél-koreai és magyar búvárokat, fóliával takarták el a holttestek kiemelését.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Mindenkiben nyomot hagyott, hogy ilyen sok áldozatot követelt a baleset - mondta Gyenei Gyula, a Clark Ádám úszódaru kapitánya. Épp a komáromi Duna-híd építésén dolgoztak, de a tragédia másnapján felkereste a helyszínt, mert tudta, hogy feladata lesz ott. Nagyra becsüli, hogy mindenki a legnagyobb odaadással vett részt a munkában.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- Megrázó élmény volt, amikor megláttam a Hableány halott kapitányát, mint kolléga szembesültem vele, mi történhet az emberrel - mondta Pusztai László, a Clark Ádám daruhajó úszómunkagép-vezetője. A magas vízállás miatt nem volt könnyű áthaladni a Margit híd alatt: baj lett volna, ha a szél vagy a víz nagyobb mértékben elmozdítja a hajót. Kellett a Szent Flórián hajó segítsége.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
A Szent Flórián tűzoltóhajó volt a búvárok bázisa a Margit hídnál. - Erről az egy hajóról tudnak merülni a búvárok. Korábban rengeteg autót, hajót mentettünk már Budapesten négyszáz centiméter körüli vízállásnál, május végén viszont nagyon magas volt a Duna - emlékezett vissza Sági János tűzoltó százados, kapitány, aki a Clark Ádám úszódaru kísérését tartotta a legizgalmasabb feladatnak.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Kanyó Ferenc ezredes, a katasztrófavédelem tűzoltósági főfelügyelője a búvárszolgálat, a tűzoltóhajó és a kutyás szolgálat munkáját fogta össze, és gondoskodott a szükséges felszerelések helyszínre juttatásáról. Nagy szakmai sikernek tartja, hogy a tűzoltóhajó a helyszínre tudta vezetni a hajódarut. Úgy látja, hogy a mentés után a hajóstársadalom "nagy hajóként" ismeri el a Flóriánt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
- A találkozó a hozzátartozókkal nagyon megérintett minket, mert láttuk a szenvedésüket, de nem tudtunk segíteni - mondta Kakuja Izabella, a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Technikai Főosztályának referense. Munkájuk során rákérdeztek az eltűnt ember azonosításra alkalmas ismérveire, tárgyaira, és DNS-mintákat is rögzítettek a családtagoktól.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Török László zászlós, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred rajparancsnoka a kiemelés napjáig segítette a dél-koreai kollégáit búvárfelszereléssel, mert az övék nem volt alkalmas merülésre a Margit hídnál. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, annak ellenére tudtak egymással összehangoltan dolgozni, hogy több helyről kerültek a tragédia helyszínére.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Simon Péter geodéta feladata a Hableány kiemelésénél a geodéziai biztosítás volt. Kollégáival a szonárméréseket értékelve a búvárok merüléséhez nyújtottak segítséget, valamint a Clark Ádám úszódaru áthaladását modellezték. A visszajelzésekből úgy látja, hogy a mentés során végzett munkájuk nyomán a szakmájuk felértékelődött.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
A kiemelt kép május 31-én készült egy búvár merülése során. Fotó: MTI/Balogh Zoltán.
Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
OLVASD EL EZT IS!
- katasztrófa
- titanic
Borzongató a jéghegyre nézni: fotón a Titanic-katasztrófát okozó óriás
- utazás
- katasztrófa
Titokzatos eltűnések: sosem érték el úti céljukat ezek a repülőgépek
