A fiatal színésznő túlélte a Titanic-katasztrófát, majd szerepelt az arról szóló első filmben: ő volt Dorothy Gibson

Napra pontosan 110 éve annak, hogy a Titanic elsüllyedt: a katasztrófa egyik túlélője Dorothy Gibson színésznő volt.

A Titanic nevét mindenki ismeri. A White Star Line hajótársaság tervezte meg építését 1907-ben, három gigászi tengerjáró egyikeként, az Olympic és a Gigantic mellett. Bár alacsonyabb társadalmi rétegek számára is biztosítottak utazási lehetőséget, a hajó nagy részére a fényűző pompa volt jellemző. Senki sem gondolta volna, hogy a hajó, amelyhez oly nagy reményeket fűznek, és elsüllyeszthetetlennek tartják, 1912. április 10-én első és utolsó útjára indul el. Jéghegynek ütközött, és miután a kilátás érdekében csak húsz mentőcsónak került a fedélzetére, 1517 áldozatával süllyedt az Atlanti-óceán mélyére.

Dorothy Gibson színésznő, Titanic-túlélő

A katasztrófa egyik túlélője Dorotyhy Gibson (1889-1946) volt, kora feltörekvő, fiatal színésznője. Tehetséges volt, ezért több fronton is szerepelt: némafilmekben játszott, műalkotásokhoz modellkedett, valamint énekelt is.

1889. május 17-én született Dorothy Winifred Brown néven Hobokenben, New Jersey-ben. Apját hároméves korában vesztette el, anyja második férje, Leonard Gibson után kapta későbbi nevét. 1906 és 1911 között színpadi énekes és táncos volt, több színházban és szórakoztató műsorokban, így a Broadwayen is alkalmazták.1909-ben, egy évvel azelőtt, hogy hozzáment volna George Henry Battierhez, Harrison Fisher amerikai illusztrátor egyik kedvenc modellje lett, és képeslapokra, reklámhirdetésekbe, könyvillusztrációkba, valamint címlapokra, például a korabeli Cosmopolitanéra vagy a Ladies Home Journaléra is kikerült.

Ami filmkarrierjét illeti, 1911-ben csatlakozott az Independent Moving Pictureshöz, majd a Lubin Studioshoz, valamint idővel az Éclair Studioshoz. Népszerű komikus színésznő lett, de egyik legfőbb filmje egy komolyabb alkotás, a Hands across the sea című dráma volt, amelyben Mollyt alakította.

A Titanic utasaként

1912-ben az akkor 22 éves Dorothy Gibson is jegyet váltott a Titanicra, miután hathetes vakációt töltött az édesanyjával Európában. Stúdiója, az Éclair Studios ugyanis visszahívta New Yorkba, ezért Franciaországban, Cherbourgban csatlakoztak az utazókhoz.

Ez az út élete legmeghatározóbb élményét, illetve szerepét adta számára, ugyanis a hajó elsüllyedését követően az Éclair Studios leforgatta vele a történteken és emlékein alapuló filmet, a Saved from the Titanic című alkotást.

Amikor a hajó a jéghegynek ütközött, a színésznő éppen kártyázott, bridzsezett a barátaival egy első osztályú szalonban. Idővel ezt a játékot életük megmentőjének tartották, ugyanis miatta maradtak fenn késő estig, és érhette őket ébren az ütközés.

Két barátjával, Frederic Sewarddal és William Sloperrel, valamint édesanyjával, 28 ember egyikeként szállt be a 7-es számú mentőcsónakba, melyet elsőnek engedtek vízre. Gibson visszaemlékezése szerint eleinte nem találták a csónak lékét elzáró elemet, ezért abba folyamatosan beszivárgott a jéghideg víz. Végül a hölgyek fehérneműiből és a férfiak ruháiból fabrikált póteszközzel akadályozták meg a víz bejutását. Öt és fél óra múltán jutottak a Carpathia fedélzetére. Megmentő hajójuk New Yorkba vitte őket.

Gibson menedzsere még aznap meggyőzte őt, hogy szerepeljen egy, a katasztrófát bemutató filmben: nemcsak hogy elvállalta a feladatot, hanem ő maga írta meg a forgatókönyvet is.

A színésznő nem saját magát alakította a történetben, hanem egy kitalált karaktert. A történet szerint a figura a hajóbalesetben elveszíti vőlegényét és szüleit. Miután a hitelességre törekedett, Gibson a filmben ugyanazt a ruhát viselte, mint amit a baleset éjszakáján: egy fehér selyemestélyit kardigánnal.

Az alkotás egy tízperces némafilm volt angol felirattal. Dorothy Gibson mellett Alec B. Franncis, Julia Stuart és John G. Adolfi játszották a főszerepeket. Mindössze 31 nap telt el a szerencsétlenség és az első bemutató között. Ez volt az első alkotás, mely a katasztrófát dramatizálta. Óriási sikert aratott és rengeteg pozitív kritikát kapott, bár egyesek szerint nem volt helyes pénzt csinálni egy ilyen katasztrófából, pláne olyan rövid idővel a történtek után.

Noha elképesztő élmény lenne megnézni az 1912-es Titanic-filmet, mely egy túlélő szemszögéből, friss élményei alapján készült, sajnos ez lehetetlen, ugyanis 1914-ben, az I. világháború során lebombázták a filmstúdiót, ezért a tekercsek, megannyi más filmmel együtt, megsemmisültek. Csupán képek maradtak fenn belőle, melyeket különböző újságokba nyomtattak.

Bármilyen tehetséges is volt azelőtt, sajnos ez az alkotás volt Gibson utolsó filmszerepe. A forgatás után ugyanis mentális problémái lettek. Ez főként a katasztrófa során átélt borzalmaknak tudható be, de nem kizárólag. Gibsont mélyen érintette, amikor a mentőcsónakból visszatekintett a süllyedő Titanicra, melyen még rengeteg ember volt, és sosem feledte a vízbe esett emberek sírását, sikolyait. Szellemére azonban a film leforgatása rótt végképp elbírhatatlan súlyt, ugyanis iszonyatos feszültségben próbálta visszaadni mindazt, amin a Titanic elsüllyedésekor keresztülment. 56 évesen hunyt el.

Ugyan a Titanic-film megsemmisült, a következő videóban, a The lucky holdup című némafilmben láthatjuk Dorothy Gibsont.

1912-ben két további, egy francia és egy német némafilm is feldolgozta a Titanic-szerencsétlenséget. A későbbiekben még 14 fikciós alkotás készült a hajóról, és megannyi dokumentumfilmet is forgattak róla. Ma a legtöbben az 1997-es, James Cameron rendezte verziót ismerik, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével.

Mi történt valójában a kapitánnyal?

Keveset tudni arról, hogyan telt a Titanic kapitányának utolsó néhány órája, ám az valószínű, hogy nem úgy, ahogyan a moziban láttuk.

• titanic
• katasztrófa
• hajó
• színésznő
• film
• Terasz