Kémiai Nobel-díjat kapott, mégis háziasszonyként emlegették - Dorothy Crowfoot Hodgkin megváltoztatta az orvostudományt

A tudományos karrierje mellett aktívan szerepet vállalt a nemzetközi kapcsolatok építésében a hidegháború alatt, és nyíltan kiállt a vietnámi háború ellen. Kollégái és barátai szerint mindig is a megoldásokat kereste a konfliktusok helyett, mélyen hitt és küzdött a békéért.

Semmilyen nehézség nem foghatott ki az olthatatlan tudásszomján és tettvágyán, éleslátású intuitív zseninek tartották kortársai. Az elkövetkezendő nők generációit inspirálta a tudományos karrierre, és bebizonyította, hogy az anyaság és a házasélet nem összeférhetetlen a kutatói munkával.

Az első brit nő, aki kémiai Nobel-díjat kapott: Dorothy Crowfoot Hodgkin

Dorothy Crowfoot 1910. május 12-én született Kairóban, ahol apja, John Winter Crowfoot régészként dolgozott, később Szudánban igazgatói pozícióban tanárként is tevékenykedett. Apja rengeteg ásatásban és kutatói projektekben vállalt szerepet, édesanyja, Grace Mary Crowfoot szintén aktívan részt vett ezekben a munkákban. Grace emellett kiváló botanikus volt, szabadidejében illusztrációkat rajzolt a hivatalos szudáni növénytani könyvhöz.

Tanulmányai alatt egy időre a szüleivel tartott egy ásatásra Jerashba, ahol mozaikpadlókat rajzolt. Az élmény annyira megragadta, hogy még azt is fontolóra vette, hogy a kémiát feladja a régészet kedvéért. Szerencsére ez végül nem így alakult.

Dorothy Crowfoot Hodgkin kutatói pályafutása akkor kezdődött, amikor gyerekként kapott egy kémiai könyvet, amely kristályokkal végzett kísérleteket tartalmazott. Az Oxfordi Egyetemen végzett tanulmányai után, bár jó eredményekkel diplomázott, nőként nehezen talált munkát. Végül J. D. Bernal, a Cambridge-i Egyetem modern molekuláris biológiai úttörője meglátta azt a kivételes tudóst benne, aki valójában volt. A Cambridge-i Egyetemen szerzett doktori fokozatát követően Dorothy 1934-ben visszatért az Oxfordi Egyetemre, ahol egész karrierje során dolgozott. 

Tudományos munkássága előremozdította az orvostudományt is

Amikor a röntgensugarak áthaladnak egy kristályszerkezeten, a kialakult mintázatok fényképek formájában rögzíthetők, amelyek alapján meghatározható a kristály szerkezete. Az 1930-as években ezt a módszert egyre nagyobb és összetettebb molekulák feltérképezésére használták. Rengeteg röntgendiffrakciós kép, bonyolult számítások és éles elméjű elemzések árán Dorothy Crowfoot Hodgkinnek 1946-ban sikerült a penicillin szerkezetének, 1956-ban pedig a vitaminok közül a legösszetettebb szerkezetű B12-vitamin szerkezetének meghatározása.

1942-ben egy szokatlan tudományos kihívásra került sor az oxfordi egyetemen, amely a penicillin szerkezetének meghatározását célozta. A világháború alatt a brit és amerikai tudósok óriási erőfeszítéseket tettek az antibiotikum kifejlesztésére, hogy így támogassák a betegápolók és orvosok munkáját. A kihívás egyben egy elismerő gesztus is volt két tudós közt, ugyanis a felhívást Ernst Chain zsidó menekült (1954-ben kapott orvosi-élettani Nobel-díjat) intézte egy női kutatóhoz – amely akkoriban nem volt megbecsült szerep – Dorothy  Crowfoothoz.

A tudás megosztása és a tudományba való betekintés lehetőségének megteremtése minden tudós felelőssége.

Chain felügyelte azt a kutatócsapatot, amely azon dolgozott, hogy a baktériumok szaporodását gátló, Alexander Fleming által felfedezett penicillin nevű vegyi anyagból gyógyhatású szert állítsanak elő. Chain tudta, hogy a molekula kémiai és fizikai szerkezetének azonosítása segíteni fog ebben a folyamatban és az ipari gyógyszer-előállítást is előremozdítja majd. Remélte, hogy a szerkezet megismerésével más olyan vegyi anyagokat is felfedeznek, amelyek antibiotikumként használhatók.

A negyvenes években a biokémia még gyerekcipőben járt ahhoz képest, ahol manapság tart. Crowfoot akkoriban egy új technológiát fejlesztett a biokémiai anyagok szerkezetének azonosítására. Amint Chain elegendő penicillint tudott biztosítani, hogy mintát adjon neki, Crowfoot és hallgatói nekiláttak a szerkezet feltárásának. Röntgenkrisztallográfia segítségével Hodgkin meghatározta a penicillin, az inzulin és a B12-vitamin szerkezetét, és ezzel az első brit nő lett, aki 1964-ben kémiai Nobel-díjat kapott, 1947-ben pedig a Royal Society tagjává választották, mely egy tekintélyes brit tudósokból álló társaság, ahova szinte nehezebb volt bekerülni, mint Nobel-díjat nyerni.

A korabeli újságok „háziasszonyként” hivatkoztak rá, amikor megnyerte a Nobel-díjat

Dorothy Crowfoot első ránézésre egy törékeny hölgynek tűnik, azonban egész élete során pontosan ennek ellenkezőjét bizonyította be. Nevet szerzett magának kutatóként, hihetetlen sikereket ért el, és mindeközben felfedezéseivel támogatta az egészségügyet és az orvosok munkáját. A kollégái mind kedves és támogató emberként emlékeztek vissza rá, aki nem ismert lehetetlent. Neve a mai napig bizonyítja, hogy minden előítélet, irigység és szexista megkülönböztetés ellenére ugyanúgy joga van a nőknek a tudományos karrierhez, mint a férfiaknak.

Amikor megházasodott, az egyetem vezetősége megkérte, hogy mondjon le a tanulmányi ösztöndíjáról. Ezt nem tette meg, sőt sikerült elérnie, hogy szülési szabadságot kapjon. Ő volt az első nő, aki ezt megkapta az Oxfordi Egyetemen. Ez utat nyitott más nők előtt is, akik teljes tudományos életet akartak élni, és mellette a családalapításra is vágytak. Tudományos élete során fáradhatatlan professzora volt megannyi fiatal nőnek– köztük a későbbi miniszterelnöknek, Margaret Thatchernek –, akiknek a tudomány csodálatos világába nem csak betekintést engedett, hanem kezükbe adta azokat az eszközöket, amellyel fel is fedezhetik és meghódíthatják azt.

Emberszeretete hasonlóan határtalan volt, mint a tudomány iránti rajongása

Számos humanitárius ügyben aktívan részt vett, és különösen foglalkoztatta az 1960-as, 70-es években az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság által ellenségesnek minősített országokban – például a Szovjetunióban, Kínában és Észak-Vietnámban – élő tudósok és emberek sorsa. A konfliktusokban minden esetben a békére való törekvést és a kommunikációt pártolta.

A tudományban, akárcsak az életben, az emberi együttműködés a kulcsa a fejlődésnek és a megértésnek.

1976 és 1988 között a nemzetközi Pugwash-mozgalom elnöke volt, amelyet eredetileg Albert Einstein és Bertrand Russell filozófus-matematikus alapított. 1955-ben, a hidrogénbomba kifejlesztése kapcsán a korszak tudósaiban komoly morális kétségek fogalmazódtak meg annak kapcsán, hogy milyen felelősséggel bírnak az ilyen és ehhez hasonló fejlesztésekben. Komoly szerepet játszott ez a kezdeményezés abban, hogy a politikusok és a tudósok között párbeszéd bontakozzon ki, amely független az ideológiáktól. A hidegháború korszakában ez különösen fontos volt a béke megalapozásában.

Fáradhatatlan akaraterő lobogott benne, amely sokakat inspirált

Dorothy Hodgkin súlyos reumás ízületi gyulladásban szenvedett, amelyet mindössze 24 éves korában diagnosztizáltak. Ez egész életében nagy fájdalmakkal járt. A nehéz helyzetben is harcos maradt, és megoldást talált arra, hogy fizikai hátránya ne akadályozza a kutatói tevékenységeiben.

1988-ban vonult vissza a közéletből, és 1994-ben hunyt el. Kiváló tudós volt, emellett kedves, szerény és nagylelkű ember. Barátai és kollégái iránta érzett tiszteletét hosszú távú munkatársa, Max Perutz foglalta össze a búcsúbeszédében: „Szeretetet sugárzott: a kémia, a családja, a barátai, a tanítványai, a kristályai és az egyeteme iránt... Szeretete ragyogó elmével és rendíthetetlen akaraterővel párosult: sikerre törekedett, függetlenül attól, hogy teste törékeny volt, majd később súlyosan meggyengült. Volt benne valami varázslatos.”.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• femina példaképek
• nők a tudományban
• kémia
• biológia
• orvostudomány
• antibiotikum
• b12-vitamin
• inspiráló nők
• tudomány
• nobel-díj
• dorothy crowfoot hodgkin
• Terasz