Kapzsisága ölte meg? A felfedező bennszülöttek eledelévé vált

Az első spanyol hajósok és felfedezők közé tartozó Juan Díaz de Solís többször is elhajózott Dél-Amerikába. Ő volt az, aki rátalált a Rio de la Piatára, vagyis az Ezüstfolyóra. Azonban a felfedezés öröme nem tartott sokáig, mivel az indiánok nem sokkal később megölték és megették.

Állandó kalandvágy

Vita tárgya, vajon Solís - Magellánhoz hasonlóan - a spanyolok szolgálatában álló portugál volt-e, vagy pedig Spanyolországban született. Életének korai szakasza hasonlóképpen ködbe vész. ugyanakkor a meglehetősen homályos a kép ellenére azt tudni lehet, Solís hírneve akkora volt, hogy amikor Amerigo Vespucci 1512-ben meghalt, ő lett a spanyolok főkormányosa. Bár visszatért Spanyolországba, kalandvágya nem csillapodott.

1513-ban Vasco Núnez de Balboa átkelt a Panama-szoroson, ezzel Kolumbusz elgondolása, miszerint az amerikai kontinens összefügg Ázsiával, végül megdőlt. A következő évben Solís kérvénnyel folyamodott a spanyol királyhoz, és kapott is három hajót, amellyel felfedezhette Közép-Amerika Csendes-óceán felőli partvidékét.

Az inka király nyomában

A flotta 1515 októberében indult el a spanyolországi Lepéből, és Tenerifét érintve Brazíliába hajózott. Útközben több pontot is érintettek, többek között a mai Rio de Janeiro területét, majd délnek fordultak.

Egy hajót elvesztettek a Santa Catarina-sziget közelében, a megmaradt két hajó azonban folytatta útját dél felé. Az volt a szándékuk, hogy vagy megtalálják a két óceán közötti átjárót, vagy megkerülik a dél-amerikai kontinens legdélibb csücskét.

1516 elején felhajóztak a La Plata folyó torkolatán. Miközben haladtak előre, Solís Mar Dulcénak - Édes Tengernek - nevezte el a folyót. Az édes víz egyben azt is jelentette, hogy nem a két óceán közötti átjárót találták meg. Solís azonban hallott egy történetet, amely felkeltette az érdeklődését.

A helyi indiánok meséltek egy fehér királyról, aki nyugatra élt, és ezüstben, aranyban járt. Spanyol konkvisztádorhoz méltón Solís felhagyott eredeti céljával, a Csendes-óceánra vezető átjáró felkutatásával, és ennek az embernek a keresésére indult, aki egyben az inka király is volt.

Ellenséges fogadtatás

Solís továbbhajózott, amíg elérte az Uruguay folyót, amely ma Uruguay és Argentína határfolyója. Abban reménykedett, hogy eljut abba a mesés birodalomba, amelyről oly sokat hallott már. A partokon bennszülöttek álltak, akik talán hallottak már az európaiakról, de még sohasem látták őket.

Kíváncsiságuk legyőzte félelmüket, de a spanyolok nyilván nem tudhatták, mi jár a fejükben. Solís úgy gondolta, barátságos lesz a fogadtatás, így összeállított egy partra szálló csapatot. Ezzel hatalmas hibát követett el. Miután partot értek, a mosolygás ellenséges indulatokba csapott át.

Nem sok maradt belőlük

A kis csapatot a charrua indiánok támadták meg, akiknek neve az ellenséges guarani törzs nyelvén lázongót jelent. A hajón maradt spanyolok tehetetlenül nézték végig, ahogy az indiánok lemészárolják és feldarabolják Solíst és társait.

A charruák hatalmas tüzet raktak a parton, majd szemmel láthatóan élvezettel csaptak lakomát zsákmányukból, a spanyolok testéből. A biztonságos távolságból figyelő új ellenséget mindez nyilvánvalóan elborzasztotta. Csak egyetlen embert hagytak életben a partra szálló csapat tagjai közül, akit Solís tolmácsként vitte magával. Ő volt Francisco del Puerto.

Cikkünk megírásában Ed Wright Eltűnt felfedezők legendás útjai című könyve segített, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

Képek: findagrave.com, uruguaydeverdad.blogspot.com, creartehistoria.blogspot.com

Te partra szálltál volna Solís helyében?

• indián
• tenger
• történelem
• dél-amerika
• spanyolország
• Terasz