A férfi, aki eladta az Eiffel-tornyot, ráadásul kétszer is - És még 2 arcátlan csaló

A mormon hamisító

Mark Hofmann 1954-ben, Salt Lake City-ben, jámbor, istenfélő mormon családban született. 1973-ban a délnyugat-angliai Bristolba küldték hittérítőnek.

Hofmann ott felfedezett egy gazdag kínálattal rendelkező antikváriumot, és vásárolni kezdte a mormon hittel kapcsolatos régi könyveket. Hat hónap elteltével, 1980 áprilisában egyik ismerősének megmutatott egy 1688-as kiadású János Király Bibliáját és egy összehajtogatott, leragasztott papírlapot, melyről azt állította, hogy a könyvben találta.

Az egyház vénjei eredetinek ítélték a dokumentumot, és Hofmannt megajándékozták A mormon könyve első kiadásával, és egy több mint 20 ezer dollárt érő, régi mormon pénzben kifizetett összeggel. 1981-től kezdve aztán Hofmann újabb és újabb könyvekkel, levelekkel és dokumentumokkal állt elő, melyeket a mormon egyház annak rendje és módja szerint minden alkalommal hitelesített - és pénzben meg is hálált.
Hamarosan üzletszerűen kezdett kereskedni hasonló dokumentumokkal, 1985 elején pedig néhány legközelebbi ismerősének megsúgta, hogy megtalálta az amerikai történelem leghíresebb elveszett dokumentumát, A szabad ember esküjét, mely a Massachusetts állam első polgárai által letett fogadalmat tartalmazza. Hofmann ezt egymillió dollárért kínálta megvételre a Kongresszusi Könyvtárnak.

Akkor bukott le, amikor egy ismeretlen merénylőtől származó bombától megsérült, a körülményeket vizsgáló rendőrök pedig megtalálták azt a vésnökműhelyt, ahol az eskü hamisított nyomólemezét is készítették. 1986 májusában bíróság elé állították, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Aki kétszer is eladta az Eiffel-tornyot

Az osztrák, 1890-ben született Viktor Lustig először Drezdában tanult, majd úgy döntött, tanulmányait Párizsban folytatja. Apja egy ideig abban a hitben élt, hogy fia a Sorbonne-on tanul.

Az első világháború előtti izgalmas Párizst felfedező ifjú Lustig viszont megtalálta a módját annak, hogyan lehet egy fényűzőbb életmód pénzügyi hátterét is megteremteni. A magát von Lustig grófnak nevező Viktor hamarosan megismerkedett a hírhedt szélhámossal, Nicky Arnsteinnel, aki megtanította neki a csalás és szélhámosság minden csínját-bínját. Az első világháború végén Lustig az Egyesült Államokba tette át székhelyét. Kötvényekkel való trükközésből jelentős vagyonra tett szert, majd 1925-ben visszatért Párizsba.

Lustig tudta, hogy az elengedhetetlen felújítási munkálatok hatalmas költsége miatt a francia kormány az Eiffel-torony lebontását fontolgatja. Egy héttel később az ócskavas-kereskedelem öt képviselője levelet kapott, melyben a Posta- és Távíróügyi Minisztérium igazgatóhelyettese tanácskozásra hívta őket. Lustig - hiszen ő volt a meghívó - felkérte a megjelenteket, hogy zárt borítékban nyújtsanak be pályázatot a torony lebontására. A nyertes hamarosan el is küldte az Eiffel-torony ellenértékének első részletét. Lustig ezután visszautazott az Egyesült Államokba, ahol folytatta a korábbi csalásokat. Miután ismét megszedte magát, újra Párizst vette célba - és a korábbi módszerrel ismét eladta az Eiffel-tornyot. Az áldozat azonban ezúttal tájékoztatta a rendőrséget, de Lustigot ekkor még nem sikerült elkapniuk.

Az FBI-nak ekkora már vaskos dossziéja gyűlt össze Lustigról. Több alkalommal is bevitték kihallgatásra, de áldozatai soha nem voltak hajlandóak beismerni, hogy a bolondját járatták velük. Végül 1935 decemberében állították bíróság elé New York Cityben, majd húsz évre az Alcatrazba szállították. 1947-ben megbetegedett, ezért a Missouri államban lévő Springfieldbe vitték, ahol hamarosan meg is halt.

George de la Warr és híres doboza

Az 1905-ben született George de la Warr nevű brit kultúrmérnököt a hatalmába kerítette az orvoslás iránti rajongás - és a felfedezés öröme. Dr. Albert Abrams elektronikus műszercsaládjának ötletét alapul véve megalkotta azt a diagnosztizáló dobozt, mely számozott tárcsák alapján szolgáltatott információkat a betegekről. A páciensnek csak az ujját kellett bedugnia a dobozba, ekkor a készülék kezelője sorban mindegyik tárcsát megmozgatta, és feljegyezte, hogy melyik számjegynél ütközött. Minden eladott dobozhoz egy Betegségek kézikönyve című kiadványt is mellékeltek, melynek segítségével meg lehetett határozni a betegséget. A 907-es szám például valami törést, a 80 799-es zúzódást jelzett. A mérgezést a 700 457-es, a vírusfertőzést a 97 964-es, a szívburokbevérzést pedig a 60 682 587-es szám mutatta.

De la Warr diagnosztizáló dobozát egy kisebb, kezelési doboz is követte, ami külsejére nézve hasonlított elődjére, és nem kellett áramforráshoz csatlakoztatni. A diagnózis megállapítása után a berendezés kezelője felütötte a betegség sugárkezelési mutatóját, és ennek megfelelően állította be a tárcsákat.

Az 1950-es években - százfontos darabáron - nem csak Nagy-Britanniában, de az egész világon százával adták el ezeket az elektronikus dobozokat. Az ügy végül 1960 júniusában került a Londoni Legfelsőbb Bíróság elé. A felperes áltudományos elektronika terjesztésével és gyakorlásával vádolta de la Warrt, aki 1956-ban csalárd módon azt a látszatot keltette, hogy a Delawarr Diagnosztikai Műszernek nevezett szerkezet bizonyos járulékos anyagok, különleges hullámok vagy sugárzás alapján működik.

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

_Promóció

Miután de la Warr szerkezetének működőképességét illetően súlyos kétségek támadtak, a befektetők nem finanszírozták tovább a találmányt. George 1969-ben bekövetkezett halálával a műszerek gyártása szinte teljesen abbamaradt.

• tudomány
• pénz
• gyógyítás
• csalás
• történelem
• Terasz