Apácatársával került intim viszonyba Benedetta Carlini: a középkori misztikus azt állította, démon által cselekszik

Benedetta Carlini 16-17. századi apáca sorsa távolról sem szokványos - mondhatni, a történelem egyik legkülönösebb apácatörténete. Az ellenreformációs Olaszországban élt Carlini (1590. január 20. – 1661. augusztus 7.) katolikus apácaként azt állította, hogy misztikus, testén stigmák jelentek meg, azt állította, hogy Krisztus feleségül kérte, és leszbikus kapcsolatba került egy másik apácával, Bartolomea nővérrel.

Judith Brown történész szerint azt, hogy valaki valóban misztikus-e, azaz tényleg beavatottja-e Istennek, a katolikus egyház igen kételkedve fogadta, sőt olykor félelemmel is, valójában milyen erők uralják a magát misztikusnak valló egyént. Leszbikus viszonya pedig végképp kései középkori időkben a világot olyan férfiak irányították, akik szó szerint féltek a női szexualitástól, a leszbikusságról pedig tudomást sem akartak venni, sőt ördögtől valónak gondolták. Az apáca sorsa meg volt pecsételve.

Benedetta Carnini

1590. január 20-án, Szent Sebestyén éjszakáján született Vellano hegyi falujában, Firenzétől 72 km-re. Apja, Giuliano egy gazdag és jámbor lelkületű ember, édesanyja, Midea pedig a helyi plébános nővére volt. Benedetta egyetlen gyermekükként született.

Midea szülése nagyon nehéz volt, végül ő és a kis Benedetta is túlélték. Giuliano a szülés során felajánlotta Istennek, hogy a lányát apácának neveli, ha megmenti őt és az anyját. Azért adta lányának ezt a nevet, mert a Benedetta annyit tesz, áldott. Giuliano a végrendeletében arról is rendelkezett, hogy saját és felesége halála után házát az Istenszülő tiszteletére szentelt oratóriummá alakítsák majd. 

Bár a reneszánsz olasz társadalomban a legtöbb lány az anyjától vett leckéket, Benedettát az édesapja tanította. Hatévesen megtanult olvasni, és tudott valamennyire latinul. Iskolai végzettsége és neveltetése vallásos irányú volt. Ötéves korában fejből tudta a szentek litániáját és sok imát, és napi többször kézbe vette a rózsafüzért is.

Édesanyja is a vallás felé irányította Benedettát: Szűz Mária és Sienai Szent Katalin felé terelte őt. Arra utasította, hogy naponta mondjon el öt Pater Nostert és nyolc Ave Mariát. Szűz Máriáról kifejezetten Benedetta számára szereztek szobrot, és Sienai Szent Katalin misztikus házasságát Krisztussal ünnepnapként ünnepelték otthon.

1599 tavaszán apja elhatározta, hogy teljesíti az akkor kilencéves lánya születésekor tett fogadalmat, és elviszi Benedettát egy vallásos női csoporthoz Pesciába.

Krisztus jegyese

A közösség tagjai, ahová került, Isten szolgálatába ajánlották az életüket. Nem érintkezhettek a városi emberekkel. Mindennapjaikat ima, böjt és közösségi munka tette ki, és ostorral csapkodták magukat, hogy megszabadulhassanak bűneiktől.

Ebben az elszigetelt környezetben kezdődtek a lány látomásai. Először senki sem nézte ezt jó szemmel a környezetében, hiszen nőként esett meg vele az állítólagos csoda, és a közösségben az az elv élt, hogy a nők lelkileg alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Figyelmeztették őt, hogy látomásai bizonyosan nem Istentől, hanem az ördögtől származnak.

A kolostor többi tagja csak akkor kezdett hinni neki, amikor Carlini megmutatta nekik a Krisztussal való kommunikáció kézzelfogható bizonyítékát: egy éjszaka állítólag sugarak törtek ki a feszületéről, és stigmák, azaz azok az ikonikus sebek jelentek meg az apácán, mint Krisztuson, amikor rászegezték.

A történet fontos fordulópontja az volt, amikor egy látomásában azt látta, hogy Jézus feleségének kéri őt. Azt állította, a Megváltó azt kérte tőle, hívja össze a közösséget, hogy ők is szemtanúi lehessenek a frigynek. Carlini azonban hiába fogadott szót, és hívott gyülekezőt, Jézus nem jelent meg, hogy elvegye őt. Meggyanúsították, hogy azért hazudta ezt az egészet, mert figyelmet akar magának. Stefano Cecchi, Pescia prépostja érkezett, hogy fényt derítsen a valóságra.

Az ilyesfajta vizsgálatok akkoriban rutinnak számítottak, és igen gyakori volt, hogy állítólagos stigmákról kiderült, valójában hamisak, festett sebhelyek csupán. Carliniét vizsgálva azonban a prépost azt látta, azon alvadt vagy friss vér látható, tehát nem bizonyosodott be, hogy hazudik. Ő mégsem szívesen vetette alá magát a szemrevételezésnek: megfenyegette a prépostot, hogy ha nem hagyja abba, Jézus pestist küld Pesciára. Ez nagyon megijeszthette őt, mert azon nyomban igazolta, hogy Carlini látomásai valósak, és visszahelyezték őt kolostora apátnőjévé.

Carlini ellen több nyomozás is folyt

Ez nem az egyetlen ügy volt, ami az apáca körül kialakult. Bár a feljegyzések nem nyújtanak egyértelmű információt arról, miként indult el a második nyomozás Carlini ellen, de Brown szerint köze lehetett ahhoz, ahogyan az apácatársaival bánt. Apátnőként ugyanis igen szigorú volt, és ugyanazoknak a szigorú normáknak vetette alá a kolostort, mint aminek Krisztus őt vetette alá látomásaiban. Azt is állította, hogy rövid időre meglátogatta a mennyországot, ahol megtudta, hogy el kell mennie, és a többi apáca is odamenne, amennyiben úgy viselkednének, ahogy kell. Miután egyre egyértelműbb lett, hogy Carlininek hamarosan távoznia kell, az apácák sorra ellene szóltak: volt, aki állítása szerint szalámicsenésen kapta egy éjjel a konyhában, más valaki pedig azt látta, saját vérét folyasztotta egy Krisztus-szoborra, hogy később azt mondhassa, hogy a szobor kezdett vérezni.

Az affér Bartolomeával

Legkomolyabb ügyét még meg is filmesítették: Carlini leszbikus viszonyba bonyolódott egy másik apácával, a fiatal Bartolomeával, akit arra jelöltek ki, hogy mellette legyen, amikor elkezdődtek a látomásai. Carlini ugyanis azt állította, hogy ezek a víziók elképesztő fájdalommal jelentkeznek.

A két apáca egy szobába költözött, hátha Carlininek segítségre lenne szüksége. Attól fogva két éven át rendszeresen szexuális kapcsolatot létesítettek. Egy Bartolomea vallomását tartalmazó feljegyzés szerint Benedetta ilyenkor megvárta, hogy ő is levetkőzzön, és úgy tett, mintha baja lenne, és az ágyához hívta, majd leteperte őt, és úgy csókolgatta, akár egy férfi.

Az aktusok során Benedetta személyiséget váltott, és azt mondta, ő Splenditello, egy démon - egyes források szerint férfi őrangyal vagy maga az ördög - hatása alatt cselekszik. Ezzel valószínűleg fel akarta menteni magát a felelősség alól. Nem is csoda, hiszen akkoriban a leszbikus cselekedetekért máglyahalál járt.

Idővel azonban kiderült, mi történik a zárt ajtók mögött, és Bartolomea sem tartotta magában a történteket, így Carlini kénytelen volt lemondani apátnői posztjáról, és be is börtönözték. Bartolomeát nem büntették meg, mert az eseményeknek csupán naiv résztvevője volt.

Egy másik apáca naplói alapján 71 éves korában halt meg, miután több évtizedig rács mögött volt a kolostorban. Apácatársainak is megtiltották, hogy beszéljenek vele.

Romolhatatlan szentek

Ezek a szentek évszázadokkal a haláluk után is úgy néznek ki, mintha élnének, vagy rövid ideje lennének halottak.

• apáca
• leszbikus
• történet
• érdekesség
• zárda
• Terasz