A horrorfarmra csak érkeztek férfiak, de nem távoztak – A sorozatgyilkos Belle Gunness, a női Kékszakáll története

A 20. század elején egy indiana-i farmon egymás után tűntek el a férfiak. Mind ugyanahhoz a nőhöz érkeztek – pénzzel, reményekkel, házassági szándékkal.

De onnan már senki sem ment haza. A „női Kékszakállként” emlegetett Belle Gunness története máig az egyik legdermesztőbb bűnügyi rejtély.

A sorozatgyilkos, Belle Gunness

Belle Gunness 1859-ben született Norvégiában, gyermekként elhanyagolták és sokat nélkülözött. Fiatal felnőttként emigrált az Egyesült Államokba. Chicagóban kezdte új életét, ahol 1884-ben férjhez ment, négy gyermeket neveltek együtt, vettek egy apró édességboltot, és életbiztosítást kötött férjére, illetve családtagjaira.

Először a bolt égett le - amin szintén volt biztosítás -, majd lejárt férje biztosítása, a férfi pedig úgy döntött, hogy nem veszi fel a 2000 dolláros összeget, hanem köt egy újat 3000 dollár értékben. Rejtélyes módon aznap rosszul lett, és meghalt. Ha a haláleset egy nappal korábban történik, 2000 dollárt kapott volna az özvegye, ha egy nappal később, akkor 3000-et, így azonban 5000 dollárhoz jutott hozzá az asszony. Legidősebb gyermeke hamarosan a hivatalos adatok szerint heveny vastagbélgyulladásban elhunyt - aminek egyébként a sztrichinmérgezéshez hasonló tünetei vannak.

Ekkor még senki sem sejtette, hogy a balesetek mögött talán nem a sors állt. Második férje, Peter Gunness is rövid időn belül meghalt – egy „véletlen” következtében, amikor egy nehéz húsdaráló esett a fejére. A férfire vérbe fagyva Belle nevelt lánya talált rá, az asszony pedig mellette volt sokkos állapotban, hálóingben, egy széken remegve.

A férj fejének hátsó részén egy méretes ütéstől keletkezett seb éktelenkedett. Gyilkosság gyanújával kivizsgálást indítottak de a rendőrség elfogadta az asszony magyarázatát, miszerint baleset volt. Egyedül nevelt lánya okozott számára "kellemetlenséget", mivel azt mondta a barátnőjének, hogy anyja megölte apját. Nem sokkal később a kislány rejtélyes módon eltűnt.

Belle három éven át egyedül vitte a gazdaságot, de 1905-ben úgy döntött, felad az egyik újság "Magányos szívek" címet viselő társkereső rovatába apróhirdetéseket, melyekben egyedülálló, lehetőleg norvég, dolgos férfit keresett, aki társa, kollégája és üzleti partnere is lenne egy személyben. Hirdetésének nagy sikere volt, heti tíz levelet kapott rá válaszként. 

Mielőtt magához csalogatta a férfiakat, kipuhatolta, hogy valóban egyedülállóak-e, hogy ne kereshesse őket senki, és rávette őket, hogy mindenüket pénzzé tegyék, megtakarított pénzüket pedig vegyék ki a bankból, és azzal érkezzenek hozzá. A megfelelőnek tartott jelentkezőket meginvitálta magához, a naiv férfiak pedig megállás nélkül érkeztek. A szomszédok mindig csak azt látták, hogy megérkezik az új férfi, azt azonban sosem, hogy mikor távozott az előző.

Egyetlen olyan férfi volt, aki rendszeresen visszatért Belle farmjára segíteni és nem tűnt el: Ray Lamphere, akivel szexuális kapcsolatuk is volt. Partnere segített a tetemek eltüntetésében, így bűntársául fogadta. A Gunness-farmra sorra érkeztek az egyedülálló férfiak nagy reménnyel, akiket azonban senki nem látott soha távozni. Belle persze mindig mindent kimagyarázott csavaros észjárásával.

1906 nyarán a nő másfél éves levelezésbe kezdett a dél-dakotában élő Andrew Helgeliennel. A férfi végül feladta addigi életét és 1908. január 3-án megérkezett La Porte-ba. Az addig a ház egyik vendégszobájában lakó Ray Lamphere-rel pedig teljesen megváltozott a viszonyuk. Belle kirúgta őt, de Helgelien sem nem maradt sokáig: utoljára akkor látták élve, amikor az érkezése után egy héttel Belle társaságában kivette minden pénzét a bankból.

Március közepén Belle levelet kapott Asle Helgelientől, aki aggódott a fivére miatt, és átlátott az asszony hazugságain. Lamphere helyére felvett egy Joseph Maxson nevű férfit, aki 1908. április 28-án éjszaka füstszagra ébredt. A tűz órákig lángolt, a romok alatt három gyerek holttestét találták meg, egy fej nélküli női test mellett. A halottkémek szerint Belle volt az és a gyerekei, a holttestét azonban nem lehetett pontosan azonosítani, ráadásul sokkal kisebb is volt, mint Belle-é.

Asle Helgelien már a tűz után érkezett meg La Porte-ba, és megkérdezte Maxsont, hogy nem emlékszik-e olyan helyre a ház körül, ahol nemrég fel lett ásva a föld. Maxson emlékezett, és meg is mutatta. Megtalálták feldarabolva Andrew Helgelien földi maradványait, majd az egész területet felásták és több helyről is zsákba csomagolt holttestek kerültek elő. A testeket feldarabolták és leöntötték mésszel, hogy a bomlási folyamatot elősegítsék.

A hatóságok végül 12 testet tudtak azonosítani, de egyes feltételezések szerint az áldozatok tényleges száma akár negyven is lehetett. A korabeli tudósítások "horrorfarmként" és "halálos kertként" hivatkoztak a birtokra. Belle-t sosem találták meg, és a fej nélküli asszony testét sem sikerült azonosítani.

Képek: Getty Images Hungary.

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• gyilkos
• sorozatgyilkos
• gyilkosság
• Terasz