„Az árvák szó szerint bele tudnak halni a szívfájdalomba” – Nemcsak elefántokon, hanem embereken is segít a fotós

Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívást kaptam a szófiai National Geographic Summitra. És nemcsak azért, mert egy elképesztően izgalmas és fontos eseményről van szó, hanem azért is, mert mindössze két magyar újságírónak volt lehetősége részt venni rajta.

Izgatottan vártam az október 11-én tartott konferenciát a Inter Expo Centerben, ahol olyan inspiráló emberek vettek részt, mint például Percy Bishton hegymászó, aki a Chris Hemsworth trénere volt a Limitless című sorozat egyik kihívása során, Stanimira Deleva denevérkutató és barlangi ökológus vagy Violeta Zhelyazkova kutató, aki a téli álmot alvó denevérek white nose betegségéről mesélt. 

De ott volt Gergana Daskalova, aki a biodiverzitásról szóló kutatását mutatta be, illetve Gibbs Kuguru cápakutató, mikrobiológus, aki többek között egy ritka, a feketeúszójú szirticápákat érintő bőrbetegség okait fedte fel. Mindegyik előadó hihetetlenül komoly, érdekes témát boncolgatott, de a közönség nagy részét talán Ami Vitale fotós, író és dokumentumfilmes előadása érintette meg a leginkább.

Ami Vitale háborús fotósként kezdte

A most 54 éves Ami Vitale pályája a konfliktuszónákban indult, ahol saját szemével látta, miként súlyosbítja az erőforráshiánytól a klímaváltozásig terjedő környezeti pusztulás az emberi szenvedést és az összecsapásokat. Ő maga egyébként egy nagyon introvertált személynek tartja magát, és régen úgy érezte, ez a legnagyobb gyengesége – később viszont kiderült, hogy valójában ez az igazi szuperereje. Mert képes igazán hallgatni, figyelni, és kapcsolódni másokhoz, a világhoz. A fotózás pedig ezért is volt tökéletes karrierválasztás számára.

- Rájöttem, hogy nem az a feladatom, hogy megmutassam, mi az, ami szétválaszt minket, hanem az, hogy rávilágítsak, mi az, ami összetart, összekapcsol mindannyiunkat - mondta a konferencián. Egy évet töltött azzal, hogy a koszovói háborúról tudósítson. Folyamatosan ingázott Prága és a háborús övezet között, ahol egyszerre akár egy teljes hónapot is eltöltött a frontvonalon.

- Az emberek nem hagynak fel az álmaikkal még a háborúban sem. Sosem adják fel a jövőjük építését. És rájöttem, hogy ez a lényeg. Egy évtizedet töltöttem a konfliktuszónák megörökítésével, és ez volt számomra a fordulópont – mondta, és hozzátette: ez volt az a pillanat, amikor rájött, mennyire kapcsolódunk egymáshoz és a természethez.

Később Angolába utazott, majd a Gázai övezetbe és Izraelbe. 2000-ben elnyerte az Alexia Foundation ösztöndíját, amely lehetővé tette számára, hogy a nyugat-afrikai Bissau-Guinea egyik kis falujának életét dokumentálja. Sok időt töltött az itt élő nőkkel és gyermekekkel. Nem voltak gazdagok, nem volt túl sok személyes tárgyuk, de elképesztően mély, szoros kapcsolatot ápoltak a természettel. Megértették, hogy mindent, amire csak szükségük van, azt onnan kapják meg.

- Egyszer egy havas napon egy csehországi állatkertben találkoztam ezzel a kedves, Sudan nevű teremtménnyel, és ami igazán meglepett, az a mély csodálkozás, amit akkor éreztem. „Úristen, ezek az állatok sokkal régebb óta élnek a Földön, mint mi, több millió éve, de aznap, amikor ez történt, már csak nyolc élő példányról tudtunk – mesélte. Négyüket Kenyába költöztették, hátha képesek lesznek szaporodásra bírni őket, hogy megmentsék a fajt.

És bár azt képzelnénk, hogy vidáman rohangálnak természetes élőhelyükön, a valóság megdöbbentően más: fegyveres katonáknak kell őrizniük az állatokat, mert a szarvuk többet ér, mint az arany. Ami Vitale ekkor kezdett a természetfotós karrier felé fordulni. Rákeresett, miért is van ez így, és mit is lehetne tenni ellene. Rájött, hogy sokszor egy-egy ember is elég ahhoz, hogy nagy dolgokat tegyen és megváltoztassa a világot. Mindez 17 éve történt.

Most természetfotósként segít

- Elveszítettük a világ vadon élő állatainak 73 százalékát az elmúlt ötven évben. És ez sokkoló. Az erdőink tűzben égnek, a jéghegyek olvadnak. Könnyen érezhetjük úgy néha, hogy már túl késő. És bár tény, hogy rengeteg mindent meg kell tennünk, a megoldás talán nem az, hogy még gyorsabban próbálunk megoldásokat találni. Hanem talán pont az, hogy lelassítunk – mondta, és hozzátette: amikor igazán figyelünk és hallgatunk, elkezdjük másképp látni a dolgokat. Szerinte ezért nem csak azt kell megmutatni, ami elveszett, amit elvesztünk, hanem azt is, amit meg tudunk, meg tudtunk menteni. Vagyis a reményt.

Legutóbbi fotósorozatai Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia vadon élő állatainak megőrzésére fókuszálnak. A Nikon nagyköveteként és a National Geographic magazin szerződéses fotósaként olyan témákat dolgozott fel, mint az afrikai orvvadászat, az ember és állat közötti konfliktusok, valamint az északi szélesszájú orrszarvú megmentésére és a pandák vadonba való visszatelepítésére irányuló erőfeszítések.

Amikor Kenyában tartózkodott, rájött, hogy az ottani közösségek meg akarták védeni a természetet, az ökoszisztémát és a vadon élő állatokat. A legfőbb álmuk az volt, hogy létrehozhassanak egy elefánt rezervátumot, de sem politikai, sem pénzügyi támogatást nem kaptak rá. Mégis megvalósították, és ebben a fotósnak is nagy szerepe volt.

Az árvák szó szerint bele tudnak halni a szívfájdalomba

- Ez nemcsak azt változtatja meg, hogy az emberek hogyan állanak a természethez, hanem azt is, hogy hogyan állnak egymáshoz – mondta. Hozzátette, hogy a kiselefántok gyakran beleesnek gödrökbe vagy beszorulnak olyan helyekre, ahonnan nem tudnak kiszabadulni, a szüleik pedig nem tudnak mit tenni, csak hagyják őket meghalni. Ma az ilyen esetekre már külön telefonos segélyszolgálat létezik: a segítők ott várnak a csapatra, akikkel kiszabadítják őket, majd vagy újraegyesítik őket az anyjukkal, vagy a menedékbe viszik, hogy gondoskodjanak róluk.

A kiselefántok 50 százaléka meghal élete első két hetében a rezervátumokban, miután elvesztik anyjukat, és a tej helyett tejpótlót kaphatnak csak.

- Az árvák szó szerint bele tudnak halni a szívfájdalomba: annyira mélyen gyászolnak, hogy abbahagyják az evést, és először a szívük adja fel, majd a testük – mesélte.

Hozzátette, a Covid idején nagyon nehéz volt beszerezni a tápszert, ezért mindenki kétségbe esett, és kellett egy B terv. Rájöttek, hogy a kecskék ugyanazt eszik, mint az elefántok, és a kecsketej működött a kiselefántoknál is. Ráadásul a pénz, ami eddig egy nagy multihoz került, most a közösségben maradt: a férfiak birtokolták a kecskéket, a nők pedig a tejet.

- A nők életükben először nyithattak saját bankszámlát. Ezek az elefántok lehetőséget adnak nekik. Már van pénzük, hogy iskolába küldjék a gyerekeiket, tudják fizetni az egészségbiztosítást, így ezek az elefántok hatalmat adnak nekik. Azt szokták mondani: „Ami, nem mi mentjük meg az elefántokat, hanem ők minket.” És igazuk van.

Megörökítette az utolsó, hím északi fehér orrszarvú halálát

De a fotós ezen kívül is számos megható, szívszorító eseménynek volt tanúja. Például az utolsó, hím északi fehér orrszarvú halálának. Kiderült, hogy nem sikerült szaporodniuk, nem tudták megmenteni őket a kihalástól, és Sudan, az utolsó hím haldoklott. Ami elárulta, soha nem fogja elfelejteni azt, amit látott, mikor odaért.

- Sudant gondozói vették körül, azok, akik szerették és védték őt élete során. Az egyetlen dolog, amire a legjobban emlékszem ebből a pillanatból az az, hogy mennyire csendes volt az egész. Az élet nem könnyű. De ebben a pillanatban csak az őt szerető emberek elfojtott zokogását hallottam. És ez előrevetítette számomra, hogy milyen lenne a világ ezek nélkül a teremtmények nélkül és enélkül a csend nélkül – mondta. A képeket ide kattintva nézheted meg.

Ma már csak két nőstény északi fehér orrszarvú él a bolygón, mégis felcsillant egy kicsi remény: ez az apró csapat mindent megtett, hogy megmentsék a fajt a kihalástól: sikerült létrehozniuk 38 embriót az egykori hímek spermájának segítségével, tavaly pedig sikeresen megtermékenyítették az egyik nőstényt. Azonban egy fertőzés miatt nemcsak a magzat, hanem az anya is elpusztult egyetlen óra alatt.

És bár ez egy lesújtó, tragikus esemény volt mindannyiuk számára, mégis ott volt egy aprócska remény: egy apró kis magzat a tenyerükben, amiről Ami Vitale is készített egy megrázó képet, és ami bizonyította, hogy működhet a mesterséges megtermékenyítés, és van egy kis fénysugár azt illetően, hogy megelőzzék a faj teljes kihalását.

- Ezek a történetek emlékeztetnek minket arra, hogy a legapróbb cselekedet, a legapróbb kedvesség is képes megváltoztatni a világot. A remény nem azt jelenti, hogy ignoráljuk a valóságot, hanem azt, hogy szembenézünk vele, és ennek ellenére is a cselekvés mellett döntünk. Még a kihalás sem a történet vége, ha mi tovább írjuk. A jövő a mi kezünkben van. És minden embernek van szerepe benne. Mindegyikünknek fontos a hangja, és választhatjuk azt, hogy valamit a gondoskodásunkba veszünk, és cselekszünk – üzente.

A National Geographic fotósaként jelenleg vadon élő állatokat és környezetvédelmi történeteket fotóz, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a globális természetvédelmi problémákra. Az utolsó orrszarvúk: Új remény című sorozatát a National Geographic WILD csatornán nézheted meg december 5-én 20 órakor, december 10-én 15 órakor, december 16-án 20 órakor, illetve december 26-án 10 órakor.

Képek: National Geographic.

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• természetfotózás
• orrszarvú
• national geographic
• ami vitale
• exkluzív
• Terasz