Sötét szobába zárják, és prostitúcióra kényszerítik az elrabolt nőket – Megrázó interjú a menyasszony-kereskedelemről

Egy nő könnyek közt meséli el megrázó történetét arról, hogy fiatal lányként elrabolták feleségnek, bebörtönözték egy szobába, majd férje rendszeresen megerőszakolta, hogy teherbe ejtse. És nem ő az egyetlen: a becslések szerint évente több ezer nő esik a menyasszony- és emberkereskedelem áldozatául Vietnámban. Vannak, akik feleségként és szexrabszolgaként, míg mások prostituáltként végzik.

A születésszabályozás miatt a kétezres évek óta évente húsz százalékkal több férfi születik Kínában, ugyanis a hagyomány szerint a fiúgyermekeknek kell felnőttként gondoskodnia a szüleiről. Ezért ha kiderül, hogy a magzat lány, sokan az abortuszt választják. Így rengeteg házasulandó korban lévő férfi van, akinek nem jut feleség - ha viszont nem házasodnak meg, lenézi és kitaszítja őket a társadalom. 

Részben ezért is nyer hatalmas teret az illegális menyasszony-kereskedelem, mely során Vietnámból rabolnak el lányokat, fiatal nőket Kínába, ahol házasságra kényszerítik őket. Egy lány ára általában négyszázezer forintnyi összeg között mozog - minél fiatalabb, minél vékonyabb, annál többet ér. 

Mariana van Zeller, a National Geographic Channel tudósítója és oknyomozó újságírója A bűn kereskedői 5. évadának egyik részében a menyasszony-kereskedelemről készített egy megrázó riportot. Ezzel kapcsolatban adott exkluzív interjút a Feminának.

Interjú a menyasszony-kereskedelemről

- Hogy élted meg a forgatást? Volt olyan pillanat, amikor féltél vagy veszélyben érezted magad?

A menyasszony-kereskedelemről szóló epizód volt a szezon egyik legnehezebb, legösszetettebb epizódja.

- Már maga A bűn kereskedői sorozat is rendkívül nehéz, hiszen minden egyes részben olyan világokba próbálunk betekintést nyerni, amelyek rejtettek, titkosak. És olyan embereket kell meggyőznünk, hogy megnyíljanak előttünk, akik egész életükben rejtőzködtek – ez önmagában is hatalmas kihívás.

- A menyasszony-kereskedelem esetében a riport legnagyobb részét Vietnámban készítettük, és amint megérkeztünk, rögtön kaptunk egy kísérőt a kormánytól, aki mindenhová követett minket. Ő a kormány hivatalos képviselőjeként volt jelen, és magával hozott valakit a rendfenntartó szervektől is. Minden egyes interjút, amit áldozatokkal vagy akár potenciális emberkereskedőkkel készítettünk, figyeltek és közben lehallgattak bennünket. Még amikor azt hittük, hogy nem figyelnek – később kiderült, hogy akkor is kémkedtek utánunk, lehallgatták minden beszélgetésünket. Nagyon összetett volt a helyzet, de rendkívül büszke vagyok arra, amit a csapatom elért.

- Számítottál arra, hogy nehézségek vagy problémák adódhatnak majd a forgatás során?

Igen, tudtuk, hogy Vietnám egy problémás hely a forgatáshoz. Hónapokon keresztül próbáltunk újságírói vízumot szerezni az országba, és amikor végre megkaptuk, már sejtettük, hogy a kormány figyelni fog minket.

- Mi volt a legsokkolóbb dolog a forgatás során? Mi volt a legmegrázóbb történet, amit hallottál?

- Az volt a legmegrázóbb, amikor leültünk a menyasszony-kereskedelem áldozataival beszélgetni. Az nagyon szívszorító volt. Soha nem fogom elfelejteni annak a nőnek a történetét, akit elraboltak, Kínába vittek, és gyakorlatilag egy szobába börtönöztek be.

Ugyanabban a házban lakott, ahol a férje és a férje szülei, de őt bezárták egy szobába.

Néha a férj bement hozzá, és szexre kényszerítette, mert gyerekeket akart. Végül a nő két gyermeket szült neki.

- Egy idő után depressziós lett, nem volt jól, és könyörgött a kínai családjának, hogy hazamehessen Vietnámba a saját családjához. Ők végül beleegyeztek, de azt mondták, hogy nem viheti magával a gyerekeit. Egy igen szörnyű döntést kellett meghoznia:

élete végéig börtönben marad, hogy a gyerekeivel legyen, vagy visszamegy a családjához, akik szintén szenvedtek, mert nem tudták, hol van.

És meghozta azt a döntést, amit remélem, hogy soha senkinek nem kell meghoznia. Végül otthagyta a gyermekeit, és miközben interjút adott nekem, potyogtak a könnyei. Én magam is anya vagyok, én sem tudtam könnyek nélkül végighallgatni a történetét.

- Hány éves volt, amikor elrabolták?

- Nagyon fiatal volt. Nem emlékszem pontosan, de fiatal volt. Sok áldozatot 16-17 évesen rabolnak el. Volt néhány titkos felvételünk, amelyben hosszú listákat láthattunk fotókkal azokról a nőkről, akiket el akartak adni az emberkereskedelmi hálózatnak. Némelyikük nem tűnt többnek 14-15 évesnél.

- Amikor néztem az epizódot, az volt az érzésem, hogy ezeket a lányokat és nőket tulajdonképpen teljes mértékben tárgyként kezelik. Úgy adják-veszik őket, mint valami árucikket. Számomra ez azt sugallja, hogy Vietnámban a nők társadalmilag jóval kevésbé értékesek, mint a férfiak. Igaz ez?

- Nos, sajnos azt kell mondanom, hogy a szexizmus mindenhol jelen van a világban, nem csak Vietnámban – ezt mindannyian tudjuk. Szerintem a nők nagyon gyakran - sajnos még ma is - valamilyen formában árucikként vannak jelen a társadalomban. Ahogy ebben az esetben is látjuk, és ahogy te is mondtad, olyan tárgyként, olyan eszközként kezelik őket, akiknek nincsenek jogaik, de képesek arra, hogy kielégítsék a férfiak igényeit. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy gyermeket vagy feleséget akarnak, és az már nem számít, hogy ezzel emberi jogokat tipornak sárba – erőszakkal, emberkereskedelemmel, emberrablással ragadják el őket. Úgy gondolom, ez nem csak Vietnámról szól – sajnos sokkal inkább a nők globális helyzetéről.

- Miért vesznek feleséget a férfiak, miért nem ismerkednek inkább hivatalosan, akár külföldi társkeresőkön vietnámi nőkkel? Tudom, hogy sok lány végül bordélyházba kerül, de egyes férfiak valóban azért vásárolják meg őket, hogy a feleségeik legyenek. Lehetséges, hogy igazából ők sem feleséget, hanem gyakorlatilag szexrabszolgát akarnak?

- Igen, teljes mértékben igazad van. Tudod, amikor azt mondom, hogy „feleség”, az nem abban az értelemben értendő, ahogyan mi gondolunk rá.

Ezek a férfiak csupán azt akarják, hogy legyen mellettük egy nő, akire azt mondhatják másoknak, hogy a feleségük.

- Kínában egyedülállónak lenni a harmincas-negyvenes éveikben járó férfiak esetében szégyenletes dolognak számít. Ezért hatalmas társadalmi nyomás nehezedik a kínai férfiakra: meg kell házasodniuk, mert nem mondhatják magukról, hogy egyedülállók. Azt kell mondaniuk, hogy házasok – bármilyen is az a házasság –, és gyereküknek is kell lennie. És pontosan ez a nyomás az, ami ezt a borzalmas menyasszonykereskedelmet életre hívta.

– Mi dönti el, hogy egy nőt végül szabadon engednek-e? Vannak olyan esetek, ahol az áldozat soha nem térhet haza?

- Több tucatnyi, ha nem több ezer nő tűnt el nyomtalanul. Azok a szervezetek, amelyek a helyszínen dolgoznak, úgy vélik, ezek a nők mind a menyasszony-kereskedelem áldozatai lehetnek. És a jelenség továbbra is fennáll. Vannak olyan nők, akiket nappal rabolnak el, másokat pedig egyszerűen becsapnak: elhitetik velük, hogy a barátjuk akarja őket magával vinni. Ezek a lányok gyakran nagyon szegény, vidéki területeken élnek, ahol a mezőgazdaság a fő megélhetési forrás.

- Néha pedig olyan fiúkkal vagy férfiakkal találkoznak, akik valamivel tehetősebbnek tűnnek, beléjük szeretnek, ők pedig azt mondják nekik, hogy elviszik őket Kínába, hogy megismerkedjenek a családjukkal. Aztán a lányok soha többé nem kerülnek elő, soha többé nem hallani róluk.

- Ha az utcán történik a rablás, és valaki észreveszi, meg tudná menteni az áldozatot?

- Igen, ilyen is előfordult. Mi is ellátogattunk néhány vietnámi hajógyárba, ahol olyan nőkkel találkoztunk, akik vagy Kínából tértek vissza, miután sikerült őket megmenteni, vagy még azelőtt kiszabadították őket, hogy átvitték volna őket a határon. Ez lenyűgöző volt. Ezek a nők hihetetlenül erősek és bátrak. Azután, amin keresztülmentek, képesek voltak újrakezdeni az életüket, sokszor teljesen a nulláról. Néhányan iskolába jártak, hogy megszerezzék a szükséges végzettségeket, mások dolgozni kezdtek, hogy ne csak magukat, hanem a családjukat is el tudják tartani. Igazán felemelő ezt látni. És van egy dolog, ami mindig újra és újra meglep: az, hogy a nők elképesztően erősek.

- Vannak szervezetek, amelyek segítenek azoknak a lányoknak, nőknek, akik emberkereskedelem áldozatává váltak, de sikerült kiszabadulniuk és hazajutniuk?

- Igen, vannak ilyenek. Meglátogattunk egy menedékhelyet, beszéltünk egy másik szervezettel is. Vietnámban rengeteg csodálatos ember próbál segíteni az áldozatoknak. Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy hogyan lehet megelőzni, hogy mindez megtörténjen, és ha mégis megtörténik, hogyan hozzuk vissza őket Vietnámba.

- Az epizódban több adat is elhangzik arról, hogy hány lány és nő esik emberrablás áldozatául. Léteznek hivatalos statisztikák arról, hogy évente hány eset fordul elő?

- Beszéltünk egy kormányzati tisztségviselővel, egy határ menti képviselővel, de még neki sem voltak konkrét statisztikái vagy adatai. Természetesen próbálta csökkenteni a jelenség súlyosságát, de általánosságban - legyen szó akár fegyverkereskedelemről vagy drogcsempészetről - nagyon nehéz hivatalos számokat gyűjteni, mert ez egy titokzatos világ, ahol az emberek elrejtik, mit csinálnak. De ha megnézzük a túlélők számát, akikkel mi találkoztunk, és ha beszélgetünk a terepen dolgozó szervezetekkel, azt fogják mondani, hogy ezrek az áldozatok.

- És mi történik azokkal a lányokkal, akik végül bordélyházakba kerülnek? Tudsz valamit erről? Vagy arról, hogy milyen életet élnek?

- Igen. Szerintem ez volt az epizód legszívszorítóbb része. Amikor bejutottunk egy bordélyházba tudván, hogy sok nő csak átmenetileg van ott, és arra kényszerítik őket, hogy szexmunkásként dolgozzanak, amíg valaki meg nem vásárolja őket - az volt az egyik legmegrázóbb élmény. Egy elképesztően bátor helyi újságíró segített nekünk, ő vállalta, hogy titkos riporterként részt vesz ebben a munkában.

Soha nem fogom elfelejteni, amit mesélt nekünk: bement egy ilyen szobába, ahol három nő él nap mint nap – egy aprócska, sötét szobában Kínában, teljes sötétségben. Még villanyt sem kapcsolhatnak fel, amíg nem megy be egy ügyfél. Borzalmas, embertelen körülmények ezek, és még ennél is rosszabbá válhat minden, ha eladják őket egy kínai családnak. Ez egyszerűen szívszorító.

- Elképzelhető, hogy vannak olyan lányok, nők, akiket egész életükben prostitúcióra vagy szexrabszolgaságra kényszerítenek, és sosem szabadulhatnak ki?

- Igen, sajnos teljes mértékben. Vannak, akik egyszerűen örökre ott ragadnak, mert nem találnak úgymond „gazdára”. Tudod, a férfiak katalógusokból vagy online válogathatnak közülük a képek alapján, és néhány nő az egész életét ezekben a bordélyházakban tölti, mert soha nem jön el értük senki. A hallottak alapján többen nem jutnak ki onnan - van, aki soha.

- Látsz rendszerszintű problémákat is az ügyben? Például korrupciót, hatósági közreműködést, a bűncselekmények szándékos figyelmen kívül hagyását?

- A feketepiacok mélyén mindig ott lapul a korrupció. Ahol pénzt lehet keresni, ott azt a pénzt gyakran arra használják, hogy megkenjenek embereket, lefizessék az illetékeseket, és biztosítsák, hogy a rendszer működhessen tovább – akár annak az árán is, hogy az állam szemet huny felette. Ez minden egyes feketepiac esetében így van – és ez különösen igaz volt az adott térségben zajló emberkereskedelemre is.

- Hallottunk egy rendőrről szóló történetet is az epizódban, aki maga is benne volt. Úgy gondolom, rengeteg rendőr is érintett lehet ebben.

- Egészen biztosan. Nem is tartott sokáig, hogy ilyen emberekre bukkanjunk. Szinte minden egyes interjúban, amit készítettünk, előkerült valamilyen formában a korrupció témája. Szóval igen, ez egyértelműen jelen van.

- Szerinted mi lehet a valós megoldás erre a problémára?

Szerintem ennek az egésznek a gyökere az egyenlőtlenség. Ezek az emberek gyakran azért válnak áldozattá, mert nincs munkalehetőség, nincs oktatás ott, ahonnan származnak.

- Nem véletlen, hogy az áldozatok túlnyomó többsége a hmong közösségekből kerül ki – ezek Vietnámban a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb kisebbségek közé tartoznak. Sokszor elhiszik a „romantikus” történeteket, amikor valaki udvarolni kezd nekik, aztán elcsábítja őket azzal, hogy bemutatja őket a családjának. Más esetekben pedig maga a család adja el a lányt abban a reményben, hogy Kínában majd jobb élete lesz.

- Mit gondolsz, más nemzetek, más országok tudnának segíteni ebben a problémában?

- Azt hiszem, minél nagyobb figyelem irányul erre a kérdésre, annál jobb. Lehet, hogy távolinak tűnik, és azt gondoljuk, hogy „ez nem érint minket, miért is törődnénk vele?” De törődnünk kell, mert ezek a feketepiacok a globális gazdaságunk egyharmadát teszik ki. Óriási hatással vannak mindannyiunk életére, és ha ma még távolinak tűnnek, holnap akkor is akár már a szomszédunkban is megjelenhetnek.

- Azt gondolom, hogy ha ezekben a régiókban biztosítanánk az oktatást, iskolákat nyitnánk, munkahelyeket teremtenénk, iparágakat építenénk ki, akkor sokkal nehezebb lenne a feketepiacoknak megvetni a lábukat. A feketepiacok és az egyenlőtlenség kéz a kézben járnak. Az egyik nem létezhet a másik nélkül – és ezt nagyon fontos szem előtt tartani.

- Mit remélsz, mit ér el majd ez az epizód? Milyen hatást szeretnél kiváltani vele?

- Azt remélem, hogy megnézi a vietnámi kormány. Azt is, hogy megnézi a kínai kormány. És azt, hogy az egész világon sok emberhez eljut. De legfőképpen azt szeretném, hogy ez figyelmeztetés legyen – különösen a vietnámi és kínai döntéshozók számára –, hogy ez egy nagyon súlyos probléma, és az ő felelősségük, hogy tegyenek ellene.

A bűn kereskedői 5. évada július 21-én este 22:00 órakor debütált a NatGeo csatornán, a Menyasszonyok a feketepiacról című részt pedig augusztus 11-én este 22 órakor nézheted meg.

(Képek: National Geographic/Trafficked with Mariana van Zeller)

• menyasszony
• menyasszonyrablás
• emberkereskedelem
• exkluzív
• interjú
• női sorsok
• nők helyzete
• vietnámi nők
• vietnam
• Lélek&Test