A történelem legpusztítóbb vulkánkitörései
Falvak és városok tűntek el a Föld színéről. Ismerd meg a legpusztítóbb vulkánkitörések részleteit!

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Minden nap szokványosnak ígérkezik, egészen addig, amíg meg nem történik a rendkívüli, ami emlékezetessé teszi. Ha ez egy szörnyű katasztrófa, a történelem évszázadok múlva is őrzi szomorú emlékét.

A történelem során bekövetkezett katasztrófák nagy része természeti csapás: árvizek, szárazság, földrengések, viharok és járványos betegségek, valamint vulkánkitörések figyelmeztetnek arra, hogy az ember eltörpül az anyatermészet erői mellett.

A Tambora 1815-ös kitörése és a nyár nélküli év

Sumbawa, Indonézia, 1815. április 5. és 1817 tavasza

Mindenki úgy gondolta, hogy a Tambora kialudt. Tévesen. 1815. április 5-én a 3900 méter magas, alvó óriás fölébredt, és néhány olyan morgással tudatta jelenlétét, melyet 1000 kilométernyire hallani lehetett. A vulkán öt napig hamut köpött olyan mennyiségben, hogy Sumbawán házak roskadtak össze a súlya alatt. A levegő telítődött vele, hogy alig szűrődött át a napfény, a szigetlakók egy méterre sem láttak. Április 10-én a kitörés hatalmas tűzoszlopokkal tetőzött, a viharban az élők elégtek, a tárgyak darabokra szakadtak.

A Tambora kitörése több volt, mint amit a hegy vagy a sziget képes lett volna elviselni. Ahogy megszabadult a sok tonna sziklától, lávától és hamutól, a hegy zsugorodni kezdett, a sziget felszíne pedig megemelkedett a rátelepedett hamutól.

A Tambora krátere. Fotó: www.tamboratrek.com

A teljes vegetáció kipusztult, és az éhínség, illetve a hozzá társuló kolerajárvány még 80 ezer embert ölt meg azon a 12 ezren túl, akik közvetlenül a kitöréskor vesztették életüket. Az egyik megfigyelő szerint, ha a kitöréskor keletkezett hamut egyenletesen szétterítenék, valószínűleg Németország teljes területét lefedné. A hamu nagy része azonban nem hullott a földre, hanem a levegőben maradt, és a légáramlatokkal vándorolni kezdett. Ez a hatalmas hamufelhő hőmérsékleti csökkenést okozott, és ez komoly pusztítást végzett Európában és New England területén. A júniusi hőmérséklet jócskán az átlag alatt maradt, a nyári fagyok azonnal végeztek a vetéssel. Becslések szerint az éhínség és a következtében fellépő betegségek további 50 ezerrel növelték a Tambora kitörésének áldozatait.

A Krakatau pusztító kitörése

Krakatau szigete, Indonézia, 1883. augusztus 26-27.

Akadnak természeti katasztrófák, melyek több áldozatot szedtek, de a Krakatau 1883-as, augusztus végi kitörése geológiai szempontból kétségkívül egyedülálló. A Krakatau a Szunda-szorosban található, Jáva és Szumátra szigetek között. A sziget a történelem során mindig lakatlan volt, a vulkánt azonban gyakran látogatták.

Az Anak Krakatau

Első feljegyzett kitörése 1680-ban történt, azután 200 évig hallgatott, egészen az 1883 májusában kezdődött kitöréssorozatig. Jáva és Szumátra lakói nem vették komolyan a kitöréseket. Néhányan még a szigetre is átmentek, megmászták a vulkánt, és lebámultak a kráterbe. Nem telepítettek ki senkit, az emberek élték az életüket. Eltelt a nyár.
Aztán augusztus 26-án délben hatalmas robbanássorozat rázta meg a Krakataut. A házakra és a Szunda-szorosban közlekedő hajókra hamu és tajtékkő hullott. Ez így ment egészen a következő napig, amikor négy hatalmas robbanás rázta meg szó szerint a földet.

A robbanás hangjára még Dél-Ausztráliában is felriadtak emberek, 4000 kilométernyire a helyszíntől. A rengések hétszer kerülték meg a Földet, óránként 1100 kilométeres sebességgel, a vulkán keltette hamufelhő körbejárt az egész Földön, a vulkáni por pedig olyan mennyiségű volt, hogy a Szunda-szorosban két napig teljesen sötét volt. A Krakatau hatására 17 kisebb vulkán is kitört a szigeten, a környező óceán hőmérséklete 15°C-szal emelkedett. A Krakatau keltette 30-35 méteres szökőár - melyet még az Egyesült Államok nyugati partján is érezni lehetett - 300 tengerparti falut, kikötőt mosott el, 36 ezer ember halálát okozva.

A Krakatau 20 köbkilométernyi törmeléket lövellt az atmoszférába, és két évig maradt is belőle a levegőben. Ez okozta, hogy pár hónappal a kitörés után Dél-Amerikában kék volt a déli nap, Hawaiin pedig zöld a napnyugta.

A Krakatau a tengerbe süllyedt, helyén most az Anak Krakatau - Krakatau gyermeke -, egy apró vulkanikus sziget található, mely 1928-ban egy kisebb kitörést produkált, és azóta is aktív. Igen valószínűtlen ugyanakkor, hogy az Anaknak valaha is olyan pokoli ereje lesz, mint a Krakataunak volt.

A Mount Pelée végzetes kitörése

Martinique, 1902. május 8.

1902. május 8-án, csütörtökön a Mount Pelée-nek mindössze három percre volt szüksége ahhoz, hogy St. Pierre városát teljesen eltörölje a föld színéről a Nyugat-Indiai-szigetek Franciaországhoz tartozó Martinique szigetén. 1902. május 5-én, három nappal a nagy kitörés előtt a Mount Pelée oldalán már forró sár folyt végig, mely elnyelt egy cukorüzemet - száz munkás veszett oda. Ez St. Pierre néhány lakóját arra
késztette, hogy elhagyja a várost, de tömeges elvándorlásról
nem lehet beszélni.

Miután a városlakókat hetekig fojtogatta a vulkán rettenetes kénes gázokkal, május 8-án, reggel 7 óra 45 perckor kitört: az egész hegyoldal felrobbant, és egy óránként 100 kilométer sebességgel száguldó, 500°C-os tűzvihar rohanta le St. Pierre-t. A szó szoros értelmében nem volt idő a menekülésre: 7 óra 52-re St. Pierre és 28 ezer lakója - kettő kivételével - nem volt többé. A katonai kórházban az óra pontosan ekkor állt meg.

Az áldozatok nagy száma részben hivatali érdekeknek, a helyi lap szerkesztői hozzáállásának róható fel, valamint annak, hogy a lakók nem vették komolyan a rengeteg figyelmeztető jelet. A helyi kormányzó aggódott az újraválasztása miatt, ezért lezáratta az utakat, nehogy sokan elhagyják a várost a május 10-én esedékes választások előtt.

A helyi lap szerkesztőségi cikkében gúnyos hangnemet ütött meg a vulkántól való széles körű félelemmel kapcsolatban. A polgárok tehát folytatták a napi tevékenységüket, ha vizes kendőt kellett is az arcuk elé tartaniuk a kénes szagok miatt, illetve, ha láttak is az utcán lovakat összecsuklani a mérgező gázoktól. St. Pierre azóta újjáépült, de Mount Pelée ma is fenyegetően magasodik fölé.

Cikkünk megírásában Stephen J. Spignesi 100 katasztrófa című könyve segített.

OLVASD EL EZT IS!

Ezt is szeretjük