3 millió ember halt bele az izzadásba

Öt hullámban söpört végig Anglián és a kontinensen a nagy izzadás, mely idő alatt hárommillió ember haláláért lett felelős. Bár jóval kevesebbszer említik meg a történelemkönyvek, ugyanúgy terjedt, mint a pestis, és legalább olyan veszedelmes volt. Az angol izzadás senkit sem kímélt.

Nem volt tekintettel korra és rangra

A 14 éves Catherine Willoughby hozzáment az 50 éves Charles Brandonhoz, Suffolk hercegéhez, és hamarosan két fiuk született, Henry és Charles. 12 évvel később, 1545-ben a herceg meghalt, és Catherine özvegyen maradt két fiával, a tízéves Henryvel és a kilencéves Charlesszal. Hat évvel később Catherine egy asztalnál ült a két ágy között, melyeken fiai haldokoltak, és Istent átkozta, amiért úgy alakította sorsát, hogy a herceghez menjen, és férje, illetve két gyermeke halálát is végig kelljen szenvednie.

Fejfájással és lázzal kezdődött

Két kisfia az előző napon betegedett meg, de tudta, nem érik meg a reggelt. Betegségük egyszerre kezdődött, mintha csak a testvéreknek a halálon is osztozniuk kellene.

Catherine az ágyban talált rájuk, a fejüket fogták és sírtak, rettenetesen fájt nekik. Később már mindenük fájt tetőtől talpig, majd belázasodtak - mindez rettenetes izzadással járt együtt. Pár óra múlva már levegőért kapkodtak, a láz és a fájdalom ágyhoz szegezte őket.

Olykor öntudatuknál voltak, olykor nem. Catherine megpróbálta enyhíteni kínjaikat, hideg vizes ruhát rakott forró, verítékező homlokukra. Énekelt is nekik, azt remélte, hallják, és megnyugtatja őket. A nap leszállt, szolgálók jártak a kastély falain függő fáklyák fényében, és Catherine csöndben ült, ápolta a gyermekeket, várta, hogy a szenvedés véget érjen.

Henry és Charles Brandon úgy halt meg aznap éjjel, hogy anyjuk az ágyuk szélénél ült. Hatalmas misét celebráltak a lelki üdvükért, és rangjukhoz méltó szertartással temették el őket. Anyjuk elégettette ruháikat, mert nem akart semmit meghagyni, ami rájuk emlékeztetné.

Halálos izzadás

A fiúk az angol izzadás ötödik hullámának estek áldozatául. Az izzadásos kór, a sudor anglicus ötször söpört végig Anglián, a kontinensen pedig egyszer - ötszöri támadása 60 év alatt hárommillió ember haláláért lett felelős.

A betegség először 1485-ben bukkant föl, első írásos említése Polydore Vergilio nevéhez fűződik, aki így írt róla: „Egy új betegség sújtotta az országot, borzalmas, akár a pestis, hirtelen végzetes izzadás támadta meg a testet, rettenetes fájdalom a fejben, a gyomorban, és hőségroham. Ezért a betegek már az elején ledobták ágyneműiket, megszabadultak ruháiktól, vizet vedeltek, egyesek borzalmasan bűzös verítéket izzadtak. Mindegyik meghalt, ahogy kiverte a víz, vagy nem sokkal azután, százból csak egy volt, aki kilábalt.”

Mindig nyáron kezdődött

A járványok mindig nyáron kezdődtek. Az izzadásos kór első megjelenése után 23 évig lappangott, csak 1508-ban bukkant újra föl, majd 1517, 1528 és 1551 nyarán. Állítólag az 1528-as járvány volt a legsúlyosabb. A kór már egy nap alatt gyilkolt, egyes esetekben három órán belül.

Minden kezelés hatástalan maradt, jóllehet az emberek mindennel megpróbálkoztak, hogy megmentsék szeretteiket. Sokan hitték, hogy a kór gyógyszere az, hogy a beteget még jobban izzasztják. Abban a pillanatban, amikor valaki valamilyen tünetet produkált, rögtön ruhákba, takarókba csavarták, ágyba tették, és paplannal takarták be. Így lázasan, izzadva, nyakig beburkolva a legtöbben hamar kilehelték a lelküket. Szeretteik meg voltak győződve arról, hogy az a baj, hogy túl későn kezdték el a kezelést. 1551 után a kór nem bukkant föl többé sem Angliában, sem Európában.

Újra kitörhet?

De mi ez a rejtélyes betegség, hogyan terjedt, és miért tűnt el? Guy Thwaites, Mark Taviner és Vanya Gant brit orvosok egy cikkükben, a New England Journal of Medicine 1997. február 20-ai számában megpróbáltak logikus válaszokat adni ezekre a kérdésekre, jóllehet elismerik, hogy csak a DNS elemzése támaszthatná kellően alá feltételezéseiket.

Úgy vélik, az angol izzadás kórját a hantavírus egy változata okozta, mely a patkányürülék belélegzésével fertőzött. Ez az elterjedt rágcsáló bolhája segítségével egyszer már az emberiségre szabadította a pestist, ami milliók halálát okozta. Nem tudni, hogy a ma élő patkányok bármelyike is hordozza-e a vírust. Ez csak akkor derülne ki, ha kitörne a járvány, de ez már sokak számára bizonyára késő lenne. Mindazonáltal van ok remélni, hogy a modem orvostudomány hamar győzedelmeskedne fölötte.

Cikkünk Stephen J. Spignesi 100 katasztrófa című könyve alapján készült, mely a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg.

• betegség
• halál
• járvány
• izzadás
• történelem
• Terasz