3 híres uralkodó pikáns hálószobatitkai - Amikor nem működik a dolog

Egyetlen herceg vagy hercegnő sem rendelkezik saját testével, a királyi család mindenestől az állam tulajdona. Az állam biztonsága pedig függ attól, hogy az utódlás biztosított-e, ezért a királyi családok tagjainak nemzőképessége mindig is elsőrendű politikai és dinasztikus fontossággal bírt.

Nem mindegyik uralkodó teljesített azonban olyan jól az ágyban, ahogy azt elvárták tőle. Íme, három férfi féltve őrzött hálószobatitkai, melyekről nem hallani a történelemórákon.

Aki nem nőtt fel a feladathoz

IV. Henrik kasztíliai király Impotens Henrik néven vált ismertté, aki képtelen volt a gyermeknemzésre. Első házassága - Aragóniai Blankával - is elhálatlan maradt, amit hamarosan fel is bontottak. Csakhogy nem a felesége, hanem ő volt ezért a hibás. Bár a padovai egyetemen tanító Hieronymous Münzer német orvos megállapította, hogy a herceg nemi szervének élettani rendellenessége miatt nagy valószínűséggel képtelen a normális szexuális együttlétekre, környezete azt terjesztette, hogy valójában csak a feleségével szemben volt impotens. Szeretői esetében ugyanolyan sikeresen teljesített, mint bármelyik férfi.

Erre a hazugságra azért volt szükség, mert a herceg apja épp egy új házasság nyélbe ütésén fáradozott. Így aztán következő felesége, Portugáliai Johanna egy szerelem nélküli és gyermektelen frigy csapdájába esett. Henrik ugyanis vele sem járt több sikerrel a házasság elhálásakor, mint korábban. Henrik orvosai a legkülönfélébb ötletes megoldásokkal igyekeztek összehozni a friss házasokat.

Münzer egy tömör aranyból készült csövet szerkesztett, melyen keresztül Henrik megtermékenyíthette volna újdonsült feleségét. A siker azonban elmaradt, a trónnak nem lehetett örököse. A sors fintora, hogy Johanna végül teherbe esett - csakhogy a gyermeknek semmi köze sem volt Henrikhez.

Megbabonázva, zaklatva és összezavarva

A 17. század végére Spanyolország száz évvel korábbi nagyhatalmi pozíciója meggyengült, és amikor utolsó Habsburg-uralkodója, II. Károly 1665-ben trónra lépett, az ország a csőd szélén állt. Égető szükség volt egy erős királyra - Spanyolországnak ehelyett egy négy éves, testi és szellemi fejlődésében egyaránt visszamaradt gyermek jutott. Királyként teljesen anyja befolyása alatt állt, aki azt akarta, hogy minél hamarabb megnősüljön. A kiszemelt Mária Lujza, Orléans hercegének lánya volt. A 17 éves lány sokat nyújthatott volna bármilyen férj számára, 1680-ban azonban egy olyan férfihoz kényszerítették hozzá, aki deformált állkapcsa miatt nem tudta megrágni az ételt, ezért darabokban kellett lenyelnie azt.

Bár Károly látszólag erős szexuális motivációval rendelkezett, a korai magömlés egy igen súlyos formájától szenvedett, ami a behatolást teljességgel lehetetlenné tette. Amikor a fiatal pár szexuális problémáiról szóló hírek kitudódtak, az ifjú hercegnőt kezdték okolni mindenért, aki pedig anyai gondoskodással vette körbe férjét, aki nagyon szerette. Mivel azonban Franciaországban nagybátyja, XIV. Lajos meg volt győződve arról, hogy a lány vétlen, nyomozást indított az ügyben.

Ekkor derült fény arra, hogy a fiatal pár a szex egy behatolással nem járó formáját gyakorolja, ami a gyermeknemzés szempontjából teljesen haszontalan volt. A spanyol udvar sok tisztviselője arra az abszurd következtetésre jutott, hogy a királyt megbabonázták. Csakhogy Károlynak következő felesége - akit Mária Lujza váratlan halála után vett el -, Mária Anna teherbe ejtésével sem volt több sikere. Impotenciája a spanyolországi Habsburg-vérvonal megszakadását okozta, és véres örökösödési háborúba sodorta egész Európát.

Szex más szemszögből

Az előző esetekkel ellentétben Jadzsatkit Szingh kapurthalai maharadzsának a férfiasságával nem volt problémája - a súlyával azonban annál inkább. Alig töltötte be 19. életévét, amikor már több mint 150 kilót nyomott, súlyfeleslegének legnagyobb része pedig elképesztő méretű hasára koncentrálódott. Ha egyáltalán elért is volna partneréig, hatalmas tömegével minden egyes alkalommal szinte kiszorította volna belőle a szuszt. A szubkontinens minden szexuális kézikönyvét átböngészték megoldás után kutatva, de egyikben sem találtak semmi használhatót. Úgy tűnt, valami végleg a vőlegény és annak családgyarapító tervei közé ékelődik.

Ekkor egy bölcs és a szerelmi művészetek terén igen járatos asszony azt javasolta, hogy egy ilyen nagy hercegnek az elefántbikáról kellene példát vennie. A maharadzsa családja konzultált egy elefántszakértővel, aki elmondott nekik egy fantasztikus történetet arról, miként építenek rámpát az elefántok az erdőben, hogy a nőstény annak támassza a hátát, míg a hím elvégzi a dolgát.

Ez a történet megadta az alapötletet, egy ács pedig azonnal nekilátott, hogy egy lejtős ágyat készítsen, melyre aztán matracokat helyeztek. Erre feküdt a maharadzsa újdonsült felesége, ezen kényeztette a férje. A képzelőerő győzedelmeskedett, a maharadzsa pedig magával vitte az ágyát a nászútjára. Nem tudhatjuk, hogy végül mennyire vált be ez a fekhely. Az azonban sokatmondó tény, hogy esküvője után a maharadzsa rengeteget fogyott, és későbbi életében viszonylag karcsú termetűnek ismerték.

Cikkünk megírásában Geoffry Regan Királyi baklövések című könyve segített.

• szex
• történelem
• Terasz