3 botrányos emberkísérlet, amin felhördült a világ

A nácik egykori emberkísérleteire érvényes volt, hogy, legyen szó akárhány életről, semmi sem számított. A koncentrációs táborok ugyanis a legjobb kitörési lehetőséget jelentették az orvosok számára, hiszen itt nem állatokon kellett megfigyeléseket, kísérleteket végezniük - az emberi méltóságukat elvesztett, kiszolgáltatott foglyok szerintük a legjobb tesztalanyokat jelentették.

Megdöbbentő kísérletek azonban nemcsak a második világháború idején zajlottak. Bár ezek kegyetlensége nem minden esetben közelíti meg a náci orvosok módszereit, a világ mégis felhördült az eredmények publikálása után.

Dr. Money kísérlete

A történet Winnipegben, 1967-ben kezdődött el, amikor is Bruce Reimer szüleinek az orvosok körülmetélést javasoltak a felmerült vizelési probléma megoldásaként. A beavatkozás során azonban hiba történt, a kisfiú nemi szerve pedig súlyosan károsodott. Az orvosok az eset feldolgozása érdekében dr. John Money pszichológushoz küldték el őket, akinek épp kapóra jött ez a szerencsétlen eset.

Épp azon dolgozott ugyanis, hogy bebizonyítsa, a nemi identitás csakis nevelés kérdése, ezért azt tanácsolta a házaspárnak, hogy neveljék lányként a kisfiút. Bruce-t Brendává keresztelték, hormonkezelést kapott, átalakító műtéteken esett át az évek folyamán egészen serdülőkoráig, amikor is boldogtalansága miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Ekkor döntött úgy, hogy mindezt nem akarja, hiszen fiúnak érzi magát. Hamarosan így Brendából David lett, és helyreállító műtétek sora következett, melyeket még három sikertelen öngyilkossági kísérlet előzött meg.

Felnőve David megházasodott, ám a válást követően, 38 éves korában saját kezűleg vetett véget életének. Dr. Money-t egy idő után a család nem kereste fel többé, kollégái pedig végig megdöbbenéssel figyelték az önmagát istennek képzelő orvos tevékenységét. Szerintük megfelelő kontroll alatt mindennek nem lett volna szabad megtörténnie.

A Milgram-kísérlet

1961 és 1962 között a Yale Egyetem pszichológusa, Stanford Milgram az emberi engedelmességet kívánta vizsgálni kísérletével, melynek során olyat kellett megtenniük a résztvevőknek, ami ellenkezett a lelkiismeretükkel. Eredetileg a tanulást és az emlékezetet vizsgáló kísérlethez toboroztak embereket, hogy alaposabban megismerjék a büntetés hatását a tanulási folyamatra.

A kísérletben egy beavatott színész volt az egyik fülkében, míg a másikban a tanár szerepét eljátszó önkéntes jelentkező, előtte egy harminc kapcsolóval ellátott generátor, mellyel a diák szerepét felvevő színészt lehetett elektromos árammal büntetni. Természetesen a valóságban ez nem történt meg - csak az önkéntes, nem beavatott személy tudta így. Minden rossz válasz esetén fokozatosan nagyobb áramütést kellett adni a tanulónak, a feszültség 15 volttól 15-ös léptenként nőtt 450 voltig.

150 voltnál azonban a diák fokozódó rosszullétet és egyre nagyobb fájdalmat szimulált, és kérte a kísérlet befejezését, a vezető azonban a tanár számára is hallhatóan a folytatásra kötelezte őt. Ha viszont a tanár akarta volna befejezni, a vezető a felelősséget magára vállalva kérte a folytatást. Holott eleinte úgy gondolták, csak nagyon kevés tesztalany megy el a végső feszültségekig a büntetés során, a résztvevők 65%-a - igaz, rossz érzéssel - kiadta a 450 voltos áramütést is, 300 volt alatt viszont egyikük sem állt meg. Mindez a kísérletvezető felelősségvállalásának volt köszönhető.

A stanfordi börtönkísérlet

A Zimbardo-féle börtönkísérletként is elhíresült eset 1971-ben zajlott le a Stanford Egyetemen, ahol is Philip Zimbardo vezetésével a haditengerészet és a tengerészgyalogság börtönei közötti különbségekre szerettek volna választ találni.

A cél érdekében hirdetés alapján választották ki azt a kísérletben részt vevő 24 személyt, akiket mind fizikálisan, mind mentálisan stabilnak találtak az előzetes vizsgálatok során. A csoportot börtönőrökre és rabokra osztották, utóbbiakra pedig szándékosan nagyobb méretű muszlinköpenyt adtak, mely alatt nem viselhettek alsónadrágot - a tény a dezorientációjukat erősítette. Az eseménytelen első napot követően börtönlázadás tört ki, melyet a börtönőröknek túlórában sikerült leverni, innentől kezdve viszont egyre inkább elszabadultak az indulatok.

Az őrök egyetlen utasítást kaptak: fizikai erőszakot nem alkalmazhattak, ám az egyéb, megtörést kiváltó, megalázó kínzásokra könnyen találtak lehetőséget. A matrac nélküli meztelen alvástól kezdve a WC-használat, mint kiváltságig, válogatott módszerekkel bizonyították hatalmukat az őrök. A napok múlásával egyre szadistábbá váltak, míg a rabok akut emocionális zavarokat kezdtek mutatni az átélt borzalmak hatására. Az eredetileg kéthetesre tervezett kísérletet így már a hatodik napon félbe kellett szakítani, amit az őrök többsége csalódottan vett tudomásul. A kísérlet eredményeként azt állapították meg, hogy az a csoport, mely felsőbbrendűnek lett kikiáltva, ezzel ösztönösen visszaélt, annak ellenére, hogy a kiválasztás véletlenszerű volt.

• pszichológia
• tudomány
• botrány
• érdekességek a világból
• Terasz