Egy tuberkulózisban szenvedő nőnél semmi sem volt vonzóbb a viktoriánus kor férfijának: a járvány alakította az ideált

Így formálta a járvány a szépségideált a múltban.

Tuberkulózis szépségideál
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Retikül
Ez is érdekelhet
Sóbors
Top olvasott cikkek

A történelem során rengeteg szépségideált formáltak az emberek: volt, amikor a telt idomok jelentették a gazdagságot és a nőiességet, de számtalan olyan időszak is akadt, amikor a sovány, vékony test számított vonzónak.

Ez utóbbi így volt a 18. században is, a vékony alak mellett pedig nagyon sikkesnek számított a beteg, törékeny külső és a porcelánszerű bőr, amire a kor egyik népbetegsége, a tuberkulózis is rásegített. A „szépítő” tünetek miatt annyira elkezdték romantizálni a betegséget, hogy sokszor elfelejtették, hogy akár halálos kimenetelű is lehet a tüdőbaj.

Az ideális betegség

A tuberkulózis vagy tbc egy olyan súlyos betegség, ami főként a tüdőt érinti, de megtámadhatja a központi idegrendszert, a nyirokrendszert, az  ivarszerveket, a húgyutakat, a csontokat, az ízületeket és a bőrt is, így szinte minden szervre hatással van. A tünetei között van a láz, a vér felköhögése, az étvágytalanság, fogyás, sápadtság és a gyengeség. Az ókor óta jelen van, és dokumentálják, Nyugat-Európában viszont csak 1750 és 1850 között érte el a csúcspontját, amikor az európai halálesetek körülbelül 25 százalékát okozta, és elképesztően sok fiatal volt az áldozatok között.

Karikatúra egy tuberkulózisos nőről.
Karikatúra egy tuberkulózisos nőről.
Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

Azt hitték, hogy a tuberkulózis nem fertőző, hanem az emberekkel született betegség, és csak később, a 19. század végén jöttek rá, hogy ez valójában nem igaz. A tbc tüneteit sokkal előnyösebbnek tartották, mint más járványok és fertőzések jeleit, amelyek a 18. és 19. századi társadalmat pusztították. Az intenzív hasmenéssel, hányással vagy kékesszürke bőrrel jellemezhető kolera vagy pestis tünetei csúnyának és méltatlannak tűntek, ezért sokszor a tuberkulózist „ideális” betegségnek is hívták, hiszen sápadt bőrt és fogyást eredményezett.

A cikk az ajánló után folytatódik

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

Promóció

A viktoriánus korszakban mind a betegséget, mind annak tüneteit elképesztően romantizálták. Bár a járvány minden nemű, életkorú és társadalmi osztályú embert érintett, leginkább a gazdag úrihölgyek betegségének tartották, hiszen jobban passzolt hozzájuk, és amit tőlük elvártak: hogy törékenyek, csendesek és kiszolgáltatottak legyenek. Ezekben az időkben számos művész és író is ihletet merített a beteges megjelenésű nőkből, és sorra születtek azok a művek, amikben idealizálták ezt a külsőt.

Ilyen volt a vonzó külső a viktoriánus korban

A tuberkulózis miatt a nők csontsoványra fogytak, láthatóvá váltak a kulcscsontjaik, fehér volt a bőrük, és rózsás az arcuk, szemeik csillogtak, és vörösben pompázott a szájuk, amik mind a lázas állapotra utaló jelek voltak. Ez a férfiak számára nemcsak vizuálisan volt kedvező, de a törékeny nők egyfajta gondoskodási és megmentési ösztönt is kiváltottak belőlük, amit nagyon vonzónak találtak. A tbc a divatra is nagy hatással volt, hiszen azok is szerették volna átalakítani a külsejüket, akik nem szenvedtek a betegségben. A nők az arcukat minél világosabbra, szájukat és orcájukat pedig pirosra sminkelték, az alakjukat pedig fűzőkkel próbálták minél jobban megnyújtani.

Ilyen volt egy vonzó nő az 1800-as években: vékony, sápadt bőrű és piros orcájú.
Ilyen volt egy vonzó nő az 1800-as években: vékony, sápadt bőrű és piros orcájú.
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary

A furcsa divathullámnak 1882-ben lett vége, amikor Robert Koch német orvos bejelentette, hogy nem veleszületett betegség a tuberkulózis, hanem egy fertőző baktérium, és főként a rossz életkörülmények között és az egészségtelen életmódot élők között terjed jobban. Ez a felfedezés drasztikusan megváltoztatta a felsőbb osztály egykori romantikus, ideális betegségének felfogását. A tuberkulózist a szegények, a bevándorlók és a kisebbségek betegségének kezdték tekinteni, akik zsúfolt, kevésbé higiénikus körülmények között éltek. Hirtelen divatba jöttek a bokáig érő ruhák, mert a nők féltek attól, hogy szoknyájukat a sárban és a hulladékban húzzák az utcákon, erről pedig azt hitték, hogy segít megelőzni a betegségek terjedését. A fűzők által megalkotott hihetetlenül szűk formájú ruhák enyhén ellazultak, a vékony szövetet pedig védőbb, melegebb, egészségre ártalmatlanabbnak vélt ruhadarabok váltották fel, így a tuberkulózis divatja örökre véget ért.

A világtörténelem 7 legveszélyesebb divattrendje

A történelem során számos életveszélyes divat felütötte a fejét. A következő trendek sok nő életét követelték.

A világtörténelem 7 legveszélyesebb divattrendje: sok nő halálát okozta, mégis rengetegen viselték

A történelem során számos életveszélyes divat felütötte a fejét. A következő trendek sok nő életét követelték.

Elolvasom

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

Ezt is szeretjük