Kitépkedték a hajszálaikat, hogy magasabbnak tűnjön a homlokuk - A középkori nők a szemöldöküket is eltávolították
A középkorban sok furcsa szépségpraktikát bevetettek a nők, hogy megfeleljenek az ideálnak. Többek közt a hajukat és a szemöldöküket is kitépkedték.

kozepkori no
beauty and style
Top olvasott cikkek

A középkorban nagyon más volt a szépségideál, mint manapság, sok nő pedig mindent megtett azért, hogy megfeleljen az akkori elvárásoknak. Furcsa, fájdalmas és bizarr módszereket is bevetettek, hogy igazán gyönyörűnek tartsák őket.

Gyakran kitépkedték a hajszálaikat, hogy magasabbnak tűnjön a homlokuk, sőt a szemöldöküket is eltávolították. Sorra vesszük a középkori asszonyok leggyakoribb, legnépszerűbb szépségpraktikáit.

Kitépett haj, eltávolított szemöldök a középkorban

A 12. századtól a letisztult arc és a magas homlok számított igazán vonzónak, ezért sok nő egyesével tépte ki a hajvonalán lévő szálakat, hogy hosszabbnak tűnjön a homloka. Úgy vélték, a hölgyek akkor a legszebbek, ha sima a bőrük, és semmiféle szőr nem csúfítja el őket, így keltenek ugyanis igazán ártatlan és nemes benyomást.

Később emiatt a szemöldök-eltávolítás is igazi trend lett, a nők pedig teljesen csupasz arccal hódítottak. A nem kívánt szálakat vagy kézzel, csipesszel tépték ki, vagy maró hatású keverékekkel távolították el. Olykor még macskaürülék és lime egyvelegét is bevetették. Ha pedig úgy döntöttek, mégiscsak szeretnének szemöldököt, és az nem nőtt vissza, a homlokukhoz ragasztott egér- vagy patkányszőrrel pótolták.

A cikk az ajánló után folytatódik

Hófehér bőr, tintával rajzolt erek

A középkorban a barnaság helyett a hófehér, szinte már áttetsző, papírvékony bőr hódított, ami természetes módon igencsak keveseknek adatott meg. Éppen ezért azokat a részeket, melyek kilátszottak a ruhákból, púderrel világosították ki, majd pedig tintával rajzoltak ereket magukra, hogy a leheletvékony hatást még tovább fokozzák. Voltak, akik ennél messzebbre is mentek, és gyakran ólmot, higanyt, karbolsavat tartalmazó fehérítőkeverékeket kentek magukra.

Az anyajegyet az ördög jelének tartották

Az anyajegyeket és a hasonló bőrhibákat a korban az ördög jelének tartották, és egy ideig fennállt annak is a veszélye, hogy aki ilyeneket hordoz magán, azt boszorkánynak titulálják, és máglyahalálra ítélik. Sokan így nem divatból rejtették el a sötét foltokat, csupán azért, mert nem volt más választásuk. Ehhez gyakran zabot és ecetet, uborkát, drasztikusabb esetben pedig nyúl- vagy bikavért vetettek be.

A szőke haj volt az ideál

Mivel a művészek a festményeken általában szőke hajjal ábrázolták az angyalokat, ez a szín lett a kor ideálja, mindenki világos fürtökre vágyott. A hölgyek mindent megtettek, hogy elérjék az áhított árnyalatot, alkalmaztak például timsóból, kénből és mézből álló szőkítőket, amikkel kiültek a napra, hogy fokozzák a hatásukat. De az optikai trükkök is népszerűek voltak, sokan opálból készült nyakékeket viseltek, mert úgy vélték, ez világosabbnak, fényesebbnek mutatja az arcot és a frizurát. 

A botrányos középkori cipő

Az öltözködésben is hódítottak furcsaságok a középkorban, ezek közé tartoztak például a ma már inkább nevetségesnek tűnő, extrém hosszú orrú cipők is. Ezek a lábbelik a 12. században kezdtek elterjedni, és az évek múlásával akkora népszerűségnek örvendtek, hogy törvényben próbálták szabályozni, majd tiltani a viselésüket.

(Képek: Getty Images.)

Ezt is szeretjük