Meddig normális, ha valaki elégedetlen magával? Pszichológus mondja el, mire figyelj egy kamasznál

A kamaszkor természetes velejárója, hogy a gyermek megkérdőjelezi a világot, az addig megtanult rendszert, szokásokat, értékeket, majd újraértelmezi azokat a saját kereteit, válaszait megalkotva. Nem meglepő módon az önbizalom ebben a korban rendkívül sérülékennyé válik, a környezet elvárásai, a test változásai újabb és újabb nehézségeket görgetnek a felnőtté válás egyébként is rögös útján a kamaszok elé.

Teljesen normális, hogy a kamaszkor testi változásai egy sor bizonytalanságot idéznek elő a tinédzserlélekben. Hirtelen növekszik a magasság, a mellek, a test- és nemi szőrzet, gyakran látványos bőrproblémák, pattanások vagy fokozott izzadás lép fel, ingadozóvá válik a hangulat, miközben épp egyre fontosabb céllá válik a vonzó külső.

A hasonlítgatás egyre nyugtalanítóbb elvárásokat szül a megjelenésre nézve, az online térben közvetített, hosszas munkával tökéletesített szépségideáltól való eltérés pedig különösen nyomasztó számukra, a frusztráltság az önértékelésre is romboló hatással van. A Dove Önbizalom Program vizsgálatai kiderítették, hogy a 10 és 17 év közti lányok fele bevallottan úgy érzi, károsan hat az önbizalmára a közösségi médiában látott szépségtrend, ráadásul a megkérdezettek 80 százaléka olyan erős feszültséget érez a teste, a kinézete miatt, hogy akár fontos tevékenységeket is kihagy a mindennapokban, ha nem érzi elég jónak a tükörben látott képet.

A kamaszkori elégedetlenség határai

Ha nap mint nap ismétlésszerűen szembejön a kamasszal a toxikus szépségideál, az egyre inkább hitelesíti számára a mesterségesen kreált állapot valószerűségét is. A test változásai miatt szüntelenül elégedetlen, szorongó kamaszt nagyon érzékenyen érintheti ez a téma. Létezik néhány jel, amely a szülő számára okot adhat a gyanúra, hogy a gyermek már egészségtelen mértékben elégedetlen a külsejével, és a frusztráció akár önkárosító viselkedéshez is vezethet. Ilyenkor a legtöbb, amit megtehet, az a hatékony, támogató kommunikáció, ami viszont rengeteg időt és energiát igényel.

- Ha önbecsmérlő, saját külső vagy belső tulajdonságait kritizáló mondatokat hallunk a kamasz gyermektől, érdemes azonnal tudatosítanunk, hogy ilyen formában belső vívódásaiban kér segítséget. Ez a leggyakrabban a megtartó jelenlétet jelenti, azaz olyan mély beszélgetéseket vagy épp közös nagy hallgatásokat, amelyben a kamasz azt élheti meg, hogy megnyílhat, hogy érzéseit meghallgatják, próbálják a gondolatmenetét megérteni - mondta el kérdésünkre Kovács Orsolya pszichológus, a Bebalanced Tanácsadó Központ szakmai vezetője.

- Szintén érdemes felkapni a fejünket, ha gyermekünk napi szinten beszél olyan témákról, ami a tökéletes testhez, vékony alakhoz, diétákhoz kapcsolódik, vagy zsebpénze jelentős részét ezzel kapcsolatos termékekre költi.

Ha az elégedetlenség rendszeres szorongással párosul, vagy kamaszkori depresszió jeleit mutatja, esetleg testképzavar vagy evészavar irányába mutat, érdemes minél hamarabb közbeavatkoznunk. Ehhez szükséges ismernünk az említett mentális és pszichés nehézségek tüneteit, amelyek érzelmi, viselkedéses és fizikai síkon egyaránt megjelenhetnek - tette hozzá a pszichológus.

Mivel a kamaszkorban alapvetően természetes, hogy a gyermek addigi referenciapontjai a szülőkről, a pedagógusokról a kortárs csoportokra, barátokra helyeződnek, gyakran épp a szülő tudja a legkevesebbet ezekről a kínzó, belső vívódásokról. Sokan nehezen is folynak bele a kamaszérzelmek feszegetésébe, mivel tartanak attól, hogy átlépik a határokat, és gyermekük túlzott kontrollként vagy számonkérésként éli meg a kérdéseket, így elvesztik a szülőbe vetett bizalmat. Néhány intő jelre viszont muszáj felfigyelni, hogy az elégedetlenség már jócskán átlépi a normális bizonytalanság kereteit, és a testképzavar akár káros viselkedéshez is vezethet.

- Amire érdemes figyelnünk, hogy a kamasz megváltozott viselkedése milyen hosszasan áll fenn. Ha két hétnél tovább fennáll szomorúsága, irritáltsága vagy fáradtsága, és ennek nem ismert a közvetlen kiváltó oka, például nem egy sikertelen felvételi vagy szakítás áll a háttérben, azt már érdemes komolyan vennünk.

A másik fontos szempont, hogy a megjelenő érzések mennyire erőteljesek: ha jönnek és mennek, az természetes ebben az életkorban, de ha állandóan jelen vannak a negatív érzelmek, akkor jobban oda kell figyelnünk. A harmadik fontos szempont, hogy a megváltozott érzések és viselkedések mennyiben akadályozzák a gyermeket a hétköznapi tevékenységeiben, az iskolai teljesítményében, a baráti kapcsolataiban. Ha motiválatlan bevonódni korábban szeretett aktivitásokba, ha romlanak az eredményei, ha nem ápolja baráti kapcsolatait, vagy fokozott és állandó szorongásról számol be, akkor segítségre van szüksége.

- A fizikai jelek közül a megmagyarázhatatlan és gyakori fej- és hasfájás, az álmatlanság vagy az állandó fáradtság is figyelemre méltó tünet, hiszen gyakran belső diszkomfortérzetünk szomatikus, testi szinten nyilvánul meg. Ha a kamasz keveset vagy túl sokat eszik, ami a testsúlyában is változásokat okoz, az szintén jelezheti, hogy külsejével való elégedetlensége káros viselkedéshez vezet. Ha öltözködésében túl kihívó, vagy épp ellenkezőleg, idomait egészségtelenül leszorító ruhadarabokat hord, szintén gyanakodjunk arra, hogy belső értéktelenségérzés gyötri. Ha olyan kijelentéseket tesz, amelyben az emberek értéke és kinézete között túlzó összefüggéseket fogalmaz meg, sejthetjük, hogy önmaga valódi értékében is túlzott jelentőséget tulajdonít a fizikai megjelenésnek, a média és társadalom által közvetített szépségideáloknak.

A probléma felismerése a legfontosabb lépés ahhoz, hogy a szülő időben közbeléphessen, és mederbe terelje a kamasz önmaga felé irányuló érzelmeit, megelőzve a súlyos mértékű testképzavart és az önutálatot. Egy makacs tinédzserrel azonban a kommunikáció sem mindig gördülékeny. Nem kell szégyellni azt sem, ha az érzelmi bizalom még nem elég erős a szülő és a kamasz között, a türelem és a fix keretek, rituálék előbb-utóbb túlnyomórészt eredményre vezetnek a pszichológus szerint, de konkrét módszerek, fordulatok alkalmazása is előmozdíthatja a beszélgetést.

- Csináljunk együtt valami olyan közös programot kamasz gyermekünkkel, amit ő szeret, ahol könnyen feloldódik. Lehet ilyen egy közös séta, de lehet éppen egy közös vásárlás is. A lényeg, hogy ne erőltessük, hogy beszéljen, hanem amikor szívesen mesél, akár kapcsolódjunk rá, érdeklődjünk gondolatai felől. Én azt szoktam mondani, hogy próbáljunk belépni a világába, és a saját érdeklődési területén keresztül közelíteni. Ha épp a sminkek foglalkoztatják, kérjük, hogy mutassa meg, kinek a csatornáját szokta követni, nézzünk meg vele figyelmesen néhány részt. Ha valódi érdeklődést tapasztal, természetesen fog jönni a megnyílás is - mondta el Kovács Orsolya, aki további tippeket is adott a közeledéshez:

- Jó indító mondatok lehetnek: „Megnézném veled azt a videót, amit említettél, benne vagy?” „Észrevettem, hogy mostanában jóval később mész aludni, mint korábban. Jól érzékelem, hogy foglalkoztat valami?” „Mi a kedvenc számod mostanában? Szívesen meghallgatnám én is!”

Sajnos személyes kudarcként élheti meg a szülő, ha gyermeke teljesen eltávolodik tőle, az érdeklődést elutasítja, vagy olyan falakat emelt maga köré, amit látszólag lehetetlen ledönteni. Ha mindig visszapattan az ember, és egyre nehezebben találja meg a közös nyelvet gyerekével, az idő, a türelem és a nyitottság különösen fontos tényezővé válik.

- Bár nehéz lehet elfogadnunk, ha gyermekünk elutasítja közeledésünket, ezt érdemes tiszteletben tartanunk, ezzel is erősítve benne, hogy énhatárainak kijelölése fontos, és az ő pszichés egészségét, egyensúlyát szolgálja. Próbáljuk meg a felnövekedés természetes velejárójának tekinteni, egy folyamatnak, mely során a kamasz egyre inkább partnerré válik a kommunikációban. Ez azonban nem jelenti, hogy adjuk fel a közeledést, csak azt, hogy várjuk ki, amíg ő válik nyitottá, ő kezdeményez kapcsolatfelvételt velünk. Ilyenkor igyekezzünk ráérni, és időt szánni a vele való kapcsolódásra. Ha aktívan hallgatunk, azaz nem a saját véleményünket tesszük előtérbe, hanem megfigyeljük és megerősítjük a kamasz érzéseit, akkor egyre nagyobb belépést fog engedni a világába.

Ha a kamasz fokozatosan megnyílik a szülőnek, és feltárul előtte a belső vívódások gyökere, annak súlyosságához mérten együtt kell megkeresniük a megoldást, amit megtehetnek a gyermek lelki egészsége érdekében. A bizalom ugyanakkor nagyon sérülékeny, akár egyetlen visszaéléssel, káros mondattal, a probléma elbagatellizálásával is lerombolható, a gyerek pedig újra elzárkózhat a segítségtől, így különösen fontos mindvégig partnerként kommunikálni vele.

- Tartsuk szem előtt, hogy gyermekünk frusztrációit, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk varázsütésre megváltoztatni. Viszont mellette lehetünk, miközben ő megküzd a felnőtté válás első komoly kihívásaival. Még mindig a mi tükrünkben láthatja meg, hogy milyen súlyos problémával áll szemben, ezért vegyük komolyan elhúzódó rossz hangulatait, szorongásait, esetleges indulatkitöréseit vagy épp evéshez, testképhez, önbecsüléshez kapcsolódó problémáit. Jelezzük vissza, mit tapasztalatunk, és az ő bevonásával alakítsunk ki olyan viselkedéses stratégiákat, amelyek segíthetnek a pozitív változásban! Ha ebben elakadunk, vonjunk be szakértői segítséget!

Feltétlenül kerüljük a bagatellizáló, kontrolláló vagy aggodalmaskodó kijelentéseket, mint például „Az én fiatalkoromban ugyanígy volt. Nem kell olyan komolyan venni.” „Mostantól majd én mondom meg, mennyit telefonozz, mit egyél, és mikor menj aludni, akkor nem lesz probléma!” „Te gyerek, hát megőrülök, mi lesz veled? Kétségbe vagyok esve, ne csináld ezt velem!” - fejtette ki a pszichológus.

- Fontos azt is tudni, hogy akár egy iskolai zaklatás, verbális, érzelmi vagy fizikai bántalmazás tünete is lehet, ha a gyermek állandóan becsmérlően beszél magáról, elzárkózik a közösségtől, vagy nem akar bizonyos helyekre elmenni. Ha ilyen súlyos problémát észlel a szülő, valamilyen módon be kell avatkoznia, segítséget kérve az iskolapszichológustól, az igazgatótól, és azt is számításba kell venni, hogy egy másik, valóban elfogadó közösséget találjanak a gyerek számára, ahol nem megengedett az agresszió semmilyen formája.

Az elsődleges a szülő és a gyermek bizalmi kapcsolatának fenntartása - ha a gyerek arra kér minket, hogy ne mondjuk el senkinek, akkor ne tegyünk ígéretet a titoktartásra, hanem mindig egyenesen kommunikáljunk. Magyarázzuk meg, hogy vannak olyan helyzetek, amikben annyira fontos a biztonsága, hogy szülőként is további lépéseket kell tennünk, de arra figyelni fogunk, hogy mindig elmondjuk neki, mit fogunk tenni, vagy mi az, amivel először ő próbálkozzon, és mely ponton fogunk mi beszállni.

Figyeljük és vegyük észre, hogy tud-e még mosolyogni, el tudja-e engedni magát, és ha ezt akadályoztatottnak látjuk, keressünk olyan közösséget, tevékenységet, amelyben pozitív visszacsatolásokat kaphat. Akár a testkép- és evészavaroknak, a szorongásnak, a depressziónak is a velejárója is lehet, hogy a társas kapcsolatoktól elszigetelődik az ember. Hiszek a rendszerszemléletben, hogy a kamaszoknál felmerülő problémák nem függetlenek a családi közeg diszfunkcióitól, tehát egy nagyobb elakadás fontos üzenet lehet arra vonatkozóan, hogy nem egy gyermekben felmerülő hibát kell megjavítani, hanem a család nyugodt, biztonságos légkörén szükséges együtt dolgozni, akár egy szakember bevonásával is.

Olvass tovább! Tudod, milyen fontos a kamaszkori lázadás?

A kamaszkori lázadás szülői szempontból sokszor bosszantó. Fejlődéslélektani szempontból azonban egy szükséges rossz.

A cikkben szereplő kutatás forrása: Dove Self-Esteem and Social Media Report, 2022 április.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• kamasz
• kamaszkor
• testkép
• testképzavar
• önbizalomhiány
• önbizalom
• önbizalom akta
• Szépség és divat