A gésák különös mosolyának titka: nem tudhatja meg a vendég, pontosan mit gondolnak

A gésa mint hivatás nagyjából 200-300 éves múlttal rendelkezik, mégis szorosan kapcsolódik a japán kultúrához. Japánban a 18. században a szegényebb lakosságot súlyos adókkal terhelték, ami hamar éhezéshez vezetett, és lázadások, felkelések törtek ki. Ez a korszak meghatározta az ország imázsát, és a japán nők egy csoportja szintén lázadt, de erőszak helyett a kultúra és a művészet megőrzését, éltetését hirdette. Ők lettek a gésák.

A gésa jelentése "művészember", hajdanán a szegények közül kerültek ki tagjaik, gyerekként eladták őket gésaházakba, vagy önként csatlakoztak. Megtanították őket táncolni, énekelni, samiszen hangszeren zenélni, művelődhettek, hogy társalgással és különböző művészi bemutatókkal szórakoztassák férfi vendégeiket. Természetesen olykor küzdöttek a japán nők a kiszolgáltatottságukból adódó visszaélésekkel, ám idővel sikerült más dimenziókba emelni szolgáltatásaikat. Most már megtiszteltetés, és nagy ritkaság gésával találkozni, már csak pár ezren léteznek. Virágzásuk idején a nyugatról érkező látogatók korai beszámolóikban sokszor megemlítettek a gésák különös mosolyát. Számukra ez egyfajta maszk, ami ezerféle arcot tükrözhet vissza.

A gésák mosolya

Az "Egy gésa emlékiratai" című könyv íróját Mineko Iwasaki egykori gésa elbeszélése ihlette, aki egyszerűen no-mosolynak nevezte el a szokást. Ezzel az arckifejezéssel rendkívül hatékonyan lehet leplezni olyan érzéseket, melyeket nem szeretnék, hogy felszínre törjenek, mint a meglepettség, a harag vagy a szomorúság. Mindegyiket egy szelíd félmosoly mögé bújtatják, és a beszélgetőpartnertől függ, mit szeretne kiolvasni belőle.

A japánok nem képmutatásként élik meg, ha valaki egy társaságban elnyomja felfokozott érzéseit, számukra ez az egyetlen illendő magatartás. De a gésák világában nem csak ez számít. Ez a no-mosoly a beszélgetések láthatatlan irányítására is szolgálhat. Egy kellemetlen kérdés megválaszolását kerülhetik ki vele, vagy időt nyerhetnek, míg eszükbe jut a találó válasz, de jelezhetik ezzel a beszélgetés lezárását is. A gésák mosolya változatos módokon értelmezhető, sohasem egyértelmű. Nem biztatnak vele, nem helyeselnek, nem bántanak, nem utasítanak el. Legtöbbször enyhén összeszorított ajkakkal végzik, még a fogaikat sem mutatják ki.

A gésákat egészen fiatal koruktól kezdve arra nevelik, hogy saját igényeiket a háttérbe, másokét pedig előtérbe helyezzék. Bármilyen kínos szituációba is ütközzenek, maszkként hordják mosolyukat közben. Ha képes uralkodni érzelmein, akkor a szituációt is ő irányítja, sőt magát a beszélgetőtársát is. Egy gésának soha nem szabad elfelejtenie szerepkörét, mert ha egy férfi bármilyen általános viselkedésformát észlel rajta, akkor nem fogja keresni a társaságát, hiszen a szemükben hétköznapi asszony válik belőle. Nem véletlen, ha feleségül mennek valakihez, azzal hivatásuk is véget ér. Aki nem házasodik meg, legtöbbször idővel étteremtulajdonossá válik, vagy valamilyen művészi szakmában helyezkedik el.

Különleges alkalom

Fontos, hogy ebben a hivatásban csak a szerződés idején belül szándékoznak a gésák vonzónak és érdekesnek maradni a vendégeik számára, nem áll érdekükben később is kapcsolatot fenntartani velük. Épp ez a lényege ezeknek a találkozásoknak, ilyenkor valami nem hétköznapi történik, a gésa csak és kizárólag azzal foglalkozik, hogy a férfi jól érezze magát, teljesen alárendeli magát a helyzetnek, a jelenre koncentrál. Ursula Richter a "Gésa mosolya" című könyvében úgy fogalmazott, hogy "a gésák olyanok, mintha az összművészet élő műtárgyai volnának". Teaszertartásokat tartanak, érdekes történeteikkel szórakoztatják a hallgatóságukat, vagy éppen ők maguk hallgatják végig a másik mondanivalóját. De ha valaki tolakodóan viselkedik, azzal szemben határozottan és elutasítóan lépnek fel.

Nemcsak különleges mosolyuk, hanem díszes kimonójuk, sminkjük, tipegő járásuk is kiemeli őket a hétköznapi emberek közül, és viseletük, viselkedésük mintegy színházi eszközként segíti elő önmegtagadásukat, érzéseik elrejtését. Egyesek szerint leáldozóban van ez az ősi hivatás, egyre kevesebben űzik. Főleg Kiotóban, Oszakában és Tokió elit városrészeiben élnek, és különböző gésaéttermekben, teaházakban vagy magánrendezvényeken lépnek fel. Ám ezt a fajta szórakozási lehetőséget borsos ára miatt csak kevesen engedhetik meg maguknak, főleg üzletemberek szokták igénybe venni a modernkori gésák szolgáltatásait.

Japánban sokáig nem a hófehér mosoly volt az ideál

A japánoknál sokáig nem a fehér fogsor számított igazán gyönyörűnek: a fogak feketítésének hagyománya, azaz az ohaguro évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• japán nők
• gésa
• mosoly
• hagyomány
• viselkedés
• szépség
• Szépség és divat