A csontsoványság lett a legnagyobb státuszszimbólum? Így lett újra divat az éhezés
Míg pár éve még a telt idomok hódítottak, ma zörgő csontú celebeket látunk a címlapokon.
A divat és a szépségideálok története soha nem az egészségről szólt, sokkal inkább a státuszról és a társadalmi osztályok közötti határok meghúzásáról. Az emberi test mindig is az aktuális gazdasági berendezkedés tükörképe volt.
Amikor a történelem során az élelem hiánycikknek számított, a jól tápláltság, a telt idomok jelentették a gazdagságot és a bőséget. Ma, a kalóriabőség és az olcsó, tömeggyártott, feldolgozott élelmiszerek korában ez a trend a visszájára fordult.
A csontsoványság lett a státuszszimbólum
A szegényebb rétegek számára a túlsúly vált népbetegséggé, miközben a leggazdagabb elit körében a végletes soványság, az éhezés képessége lett a státuszszimbólum. Ami pedig napjainkban Hollywoodban, a vörös szőnyeges gálákon és a luxusmárkák kifutóin zajlik, az messze túlmutat szimpla esztétikai korszakváltáson. A társadalom elit rétegei már nemcsak a lakóhelyükkel vagy a vagyonukkal, hanem a saját testük radikális átalakításával különítik el magukat az átlag kisembertől.

Vége a kis derék-nagy fenéknek
Nem kell évszázadokat visszamennünk az időben, hogy lássuk, milyen drámai gyorsasággal képes megváltozni az éppen aktuális szépségideál. Mindössze néhány évvel ezelőtt a popkultúrát még egy teljesen más testkép dominálta. A Kim Kardashian és a hiphop-kultúra által fémjelzett, erősen szexualizált, úgynevezett latinó stílus volt a csúcson. A darázsderék, a hangsúlyos csípő, a kerek fenék és a telt mellek határozták meg a nőiességet.
Bár ez az ideál is elérhetetlen volt a legtöbb nő számára – hiszen gyakran olyan méregdrága plasztikai műtétek álltak mögötte, mint a brazil fenékfeltöltés –, vizuálisan mégis egy egészséges vitalitást hirdetett. Ezzel párhuzamosan a testpozitív mozgalom elhitette a világgal, hogy a divatipar végre valóban befogadóvá vált, és a teltkarcsú modellek állandó, egyenrangú szereplői maradnak a kultúránknak.
Az illatok terápiás ereje
Már megvásárolható a Femina első könyve:
A láthatatlan gyógyító
Molnár Éva kötete egy különleges utazásra hív az illatok gyógyító világába — az ókori füstölőktől egészen a modern olfaktív terápiáig.
Hogyan hatnak ránk az illatok? Miért kapcsolódik össze ennyire mélyen az emlékezet, a lélek és a szaglás? És hogyan segíthetnek az illatok a testi-lelki harmónia megtalálásában?
Promóció
A fordulat azonban élesen és gyorsan következett be. Amikor a trendeket diktáló hírességek szinte egyik napról a másikra drasztikusan lefogyva jelentek meg a kamerák előtt, a divatvilág megértette a jelet, és a telt idomok kora azonnal lejárt. A kilencvenes évek önpusztító, csontsovány heroin-sikkje tért vissza, de ezúttal egy még ridegebb, még elérhetetlenebb formában. A telt modelleket szinte teljesen kisöpörték a divathetek kifutóiról, a helyüket pedig átvették a beesett arcú, kiálló kulcscsontú és szinte áttetsző sziluettek.
A mai alultáplált esztétika mögött azonban már nem a klasszikus koplalás, a genetika vagy a lázadó rock-and-roll életmód áll, hanem a vegytiszta kapitalizmus és a gyógyszeripar. Az Ozempic és a hozzá hasonló, eredetileg cukorbetegeknek szánt, de fogyást elősegítő injekciók megjelenésével a soványság egy csapásra közvetlenül megvásárolható árucikké vált.
Régebben a vékony testet a társadalom a vasfegyelemmel, a kemény sporttal és az egészséges életmóddal azonosította, ami legalább az illúzióját megadta annak, hogy a sikerért meg kell dolgozni. Ma már mindenki előtt világos, hogy a vörös szőnyegen látható drasztikus, hirtelen jött fogyások mögött havi többszáz vagy többezer dolláros klinikai kezelések és luxusorvosok állnak.

Az elitnek így már nincs szüksége arra, hogy megküzdjön az éhség fizikai gyötrelmeivel. A kémiával mesterségesen elnyomott étvágy révén a test egy olyan avatárrá válik, ami mentes az alapvető humán szükségletektől. Míg a társadalom szegényebb rétegei az olcsó, magas kalóriatartalmú, de tápanyagban szegény, hizlaló élelmiszerekhez jutnak hozzá a legkönnyebben, addig a gazdagok az éhezést választják. A soványság így a legnyilvánvalóbb, legkérkedőbb vizuális jele lett annak, hogy valaki a legfelsőbb osztályhoz tartozik.
Ez a folyamat a divatiparra is hatással van. A plus-size és teltkarcsú modellek, akik néhány éve még a divat kulturális reneszánszának a hírnökei voltak, most tömegesen veszítik el a munkájukat. Olyan feltörekvő modellek, mint a korábban a Dolce & Gabbana vagy Rihanna Savage X Fenty márkájának dolgozó Skye Standley, szinte teljesen megkeresés nélkül maradtak, és kénytelenek elhagyni ügynökségeiket, mivel a márkák a diverzitási kampányok után villámgyorsan visszatértek a régi sémákhoz.
Nem csak a modellek képtelenek lépést tartani a tempóval: miközben a valóságban a nők átlagos mérete nem csökkent, a közvetített norma messzebb került a realitástól, mint valaha. Ez a trend pedig nemcsak a nők önképére mér súlyos csapást, hanem egy olyan világot betonoz be, ahol már a saját testünk mérete is pontosan megmutatja, milyen vastag a pénztárcánk.
Hogyan lesz a fogyókúrából anorexia? Ezek a tünetek jelzik, hogy már nagy a baj
Sosem szabad elbagatellizálni a problémát, hisz életveszélyes szövődményei is lehetnek.
ElolvasomFotók: Getty Images Hungary
OLVASD EL EZT IS!















