Látványosan csökkenti a vízszámlád, ha kipróbálod ezt a 6 praktikát: egyszerűek, mégis hatékonyak

Volt idő, amikor még tóból, folyóból merítettek vizet az emberek, és volt, amikor a kútról húzták. A modern időkben a vízcsap nyújtotta biztonságban és kényelemben bízhatunk, ám ez a luxus sajnos borsos kiadásokkal is jár.

A Fővárosi Vízművek adatai szerint egy fővárosi, lakossági fogyasztó 7,5-15 köbméter vízhasználatért egy év alatt körülbelül 70 ezer forintot fizet, 15 köbméter feletti használat esetén pedig akár 112 ezer forintot is kiadhat. A számlák magas összege sok esetben annak köszönhető, hogy az ember nem fordít elég figyelmet, és nem spórol tudatosan a vízzel: akkor sem zárja el a csapot, ha épp nincs szüksége rá, vagy nap mint nap teli kádas ülőfürdőt vesz. Pedig megfontoltsággal, tudatossággal és további hat praktikával le lehet faragni a számla összegéből, és nemcsak azzal, ha fogmosás közben nem folyik a víz.

Nem mindegy, milyen a csap és a WC-öblítő

A spórolásban sokat számíthat, hogy milyenek a csapok. Egy jól megválasztott szerkezet segítségével sokkal kevesebb víz folyhat el feleslegesen, mint egy hagyományossal. Igaz, egyszer meg kell vásárolni ezeket, de hosszú távú befektetésként mindenképp megéri beruházni. Egy légkeveréses csapfej, illetve egy víztakarékos csaptelep a fürdőben, konyhában különösen azok számára hasznos, akik hajlamosak megfeledkezni magukról, és akkor is folyatják a vizet, amikor már vagy még nem lenne szükséges.

A toalettöblítés is fogyaszthat a kelleténél többet. Mindenki tudja, hogy egy WC-tartály akkora, mint egy megtermett hátizsák. Amikor utántölti magát, több liter vizet ereszt, majd egyes típusok minden öblítésnél, függetlenül attól, szükséges-e, a teljes vízmennyiséget lezúdítják. Sokkal jobb megoldás, ha víztakarékos tartályt választ az ember, amelyen automatikusan visszaugrik a lehúzókar a lánc elengedése után, vagy olyan billenőgombos szerkezetet, amelyen az elegendő vízmennyiség távozása után a szabályozó visszabillentésével elzárható a víz. Még jobb, ha tartály helyett hagyományos, gombbal ellátott WC-lehúzó kerül a mellékhelyiségbe. Így az ember maga adagolhatja a szükséges vízmennyiséget, és egy cseppel sem fogy a kelleténél több. Ez egy kis átalakítást is megér, hiszen az újítás ára idővel megtérül.

Ha szerelő kell, az nem tűr halasztást

Az is megdobhatja a költségeket, h a folyton csöpög, vagy a csövek csatlakozásánál szivárog a csap, vagy folyamatosan csordogál a WC. Ilyen esetekben minél előbb szerelőt kell hívni. Nemcsak azért, mert egy csöpögés áztathatja a falakat, nyirkosan tartja a levegőt, és elősegítheti a penészesedést, hanem azért is, mert minden elvesztegetett csepp számít. Talán minimális veszteségnek tűnik az így elfolyó mennyiség, de sok kicsi sokra megy - aki kételkedik ebben, egy pohárral le is mérheti, hogy egyetlen óra alatt milyen sok víz csordogál el hiába.

6 mindennapi praktika locsolástól a fürdésig

Aki szívesen kertészkedik, vagy szobanövényei vannak, a locsolás miatt óhatatlanul gyarapítja a vízszámláját. Pedig a szükséges víz akár kihelyezett esővízgyűjtők segítségével is összejöhet. Ha csak heti 1-2 öntözést is vált ki ez a módszer, már az is sokat jelent.

Ami a mosást illeti, sok kisebb adag ruha kimosása helyett érdemes többet is összevárni, és kihasználni a mosógép maximális kapacitását. Ezzel nemcsak a vízen, de az áramon is spórolhat az ember.

Erre talán senki nem is gondol, de némi találékonysággal, a munkafolyamatokat logikusan átgondolva, főzés közben is lehet vizet spórolni. Amikor például egy ételhez zöldségeket főz az ember, felesleges kétfélét két külön fazék vízben készíteni: megfőnek ugyanabban is, egymás után. Ha elkészültek, a víz még mindig hasznosítható: visszahűtve burgonyahéjmosáshoz még bátran lehet használni.

A forralóval is jó csínján bánni: nem kell mindig egy kannányi vizet melegíteni, egy-egy kevesebb vizet igénylő dologhoz is dupla vagy tripla mennyiséget engedni. Egy bögre kávéhoz szükségtelen egy liter víz forralása, ha két óra múlva kiönti, és frisset enged helyette az ember. A főzésnél szükséges és érdemes az étel jellegéhez és mennyiségéhez is igazodni a vízzel.

Bár mostanság már rengeteg háztartásban van mosogatógép, sok helyen továbbra is a hagyományos, kézi módszerrel mosogatnak. Ha az edények nem túlságosan szennyezettek, vagy nincs komoly járványhelyzet, akkor ahelyett, hogy mindvégig ömlene a víz, érdemes fél-háromnegyed mosogatótálnyi vizet kiengedni, és csak az öblítéshez használni a folyóvizet.

Végül a fürdésről: talán ezen spórolhat legtöbbet az ember. Bármilyen kellemes is a fárasztó nap végén elmerülni a kádban, vagy hosszasan ácsorogni a zuhanyrózsa alatt, így rengeteg víz folyik el teljesen feleslegesen. Ha heti egyszer meg is engedi magának az ember a kényelmesebb, relaxáló tisztálkodást, a pénztárcája meghálálja, ha a többi napon inkább csak sebtében letusol.

Sokan úgy gondolhatják, ezek az apróságok kényelmetlenné teszik a mindennapokat. Pedig a tudatosság hamar átfordul megszokásba, és a takarékosság érdekében tett lépések egykettőre rutinszerűvé válnak. Az eredmény a számlán is megmutatkozik, de környezetvédelmi szempontból is dicséretes lesz a víztakarékos életmód.

Spórolás az árammal

A víz mellett az árammal is érdemes spórolni, akár egy-egy jól megválasztott villanykörtével: a következő cikkből kiderül, melyikkel lehet kisebb a számlákon szereplő összeg.

• víz
• számla
• spórolás
• költség
• praktika
• Otthon