Balkonon ne kukoricát akarj termeszteni: ökölszabályok, amiket át kell gondolnod, ha veteményest tervezel

A tavasz általában kihozza az emberfiából az ifjonti pezsgést és az újító szándékot - nem beszélve az első napsugár által megvilágított kecóban addig alattomos módon megbúvó pókhálórengeteg miatti megrökönyödésről és ájulásközeli állapotról -, és még azok is lázas tervezgetésbe kezdenek, akik két csoffadt szobai futókát próbálnak életben tartani a nappaliban.

Korunk embere kertészkedni és veteményezni akar. Minden tavasszal fel-felhorgad benne erre a vágy. Erre a mostanában divatos, ám rosszul értelmezett ökoéletmód is ráerősített - gondolok itt a vászontáskával, újraszalvétával, bambusz fogkefével villogó, de a vécére is autóval járó zero waste papokra és papnőkre -, a Covidról nem is beszélve. A járvány bebizonyította, hogy az önellátásé, a természetközeli életmódé a jövő, csak hát mi lesz azzal a pár millió emberrel, akinek erre se lehetősége, se tehetsége nincs, ugye.

Se szeri, se száma az arra való buzdításnak, nosza, kezdjünk el zöldséget-gyümölcsöt termelni, higgyük el, lehetséges - hisz fejben dől el minden, még a létra is -, hogy a társasház balkonján a falra szerelt két darab raklapban, mint függőleges kertben még csemegekukoricát is nevelhetünk. Nos, senki kedvét nem akarom holmi károgással elvenni, de ez nem így van, és nem feltétlenül azért, mert egy kukoricatövön két cső terem, és nem akarok a mindentudó szerepében sem tetszelegni, de azért több krumpliföldet láttam már, mint ahány nagyszájú, kerti munkára buzdító akárki napérlelte paradicsomot.

Kezdjük talán azzal, ahhoz, hogy egy családot tavasztól őszig úgy eltartsunk saját magunk termelte zöldséggel és gyümölccsel, hogy a zöldségeshez be se kelljen menjünk, mekkora terület kell. Hát nagyjából akkora, mint a mamámék tanyája - nagylelkű voltam, és levontam a kukoricaföldet meg a baromfiudvart -, és ebben az esetben sem lehetünk biztosak abban, hogy a zöldségest többé nem látjuk, ugyanis a fehérrépa például elég kétesélyes, úgy értem ezt, vagy lesz, vagy nem. Szóval, aki azt állítja, hogy a 15 m2-es kertjében minden megterem, azt nyugodtan röhögjük ki. Esetleg kérdezzük meg tőle, hány szem borsó termett azon az egy darab bokron, ami a két tő paradicsom, az egy tő fehérözön meg a három tő krumpli mellett elfért.

Ha veteményesről beszélünk, akkor a méret igenis lényeg, és ezt jó tudomásul venni. Másrészt, nevezzük nevén a dolgokat: ha a kertünkben van három bokor koktélparadicsom, tíz tő eper és két málnabokor, az nem veteményes. Még kevésbé nem önellátó családi gazdálkodás. És semmiképpen nem farm.

A következő fontos dolog, amit tisztáznunk kell, a hozzáértés. Ahogy a virágoskert sem csak úgy lesz attól, hogy elültetünk mindenféle gizgazt, a veteményes sem attól az, hogy beszabadulunk a gazdaboltba, lekapkodunk tíz-húszféle magot, majd a birtoklás tényétől megrészegülve - ami egyébként létező, minden évben visszatérő tavaszváró szindróma, akárcsak a bícsbádi két hét alatt - egy melegebb márciusi napon húzunk a kapával néhány párhuzamos csíkot a földbe, és beleszórunk mindent, amit éppen megvettünk. Léteznek ugyanis kedvező és kedvezőtlen társítások, na, de sorolom is, mi mindenre kell figyelni.

Ismerni kell a növények ültetési időpontját - minél korábban, annál jobb, gondolhatjuk, de minél később, annál biztosabb, hogy a növény megmarad. Lényeges, hogy tudjuk az ültetésre szánt zöldségfajták fény-, víz-, tápanyag- és helyigényét, a gyökerezési mélységet, és arra is figyelnünk kell, hogy vannak növények, amik egymás mellé ültetve gyorsabban, egészségesebben fejlődnek. Vannak azonban olyanok, amik, ha egymás mellé kerülnek, akkor gátolják egymás fejlődését. A növénytársításnak nem csupán a fejlődés szempontjából van jelentősége. Egyes növények javítják a főnövény ízét, egyik növény a másiknak támasza vagy talajtakarója lehet, többféle növény egy csoportban esélyesebb a terméshozamra, és vannak olyanok, amik távol tartják a kártevőket, talajférgeket, megvédik egymást a gombásodástól. Krumpli mellé nem ültetünk zöldborsót, a csemegekukorica mellé viszont szinte kötelező a bab és a tök.

Ha kiokosodtunk, még mindig nem rohanunk gumicsizmát húzni, az egyik legfontosabb, amit fel kell mérnünk, hogy mennyi időnk van. Tudom, nem túl szép dolog tőlem, de nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak jókat a bajszom alatt, mikor a kertszomszédunk a hozzá betérő vendégeknek dicsekszik a kertjével. Szép. Nagy. Csak azt felejti el megemlíteni, mivel ő már nem bírja, a fia az, aki minden hétvégén több órán keresztül melózik, közben morog, mint a bóhás kutya, gondolom, szívesebben menne focizni a haverokkal, vagy henteregne egy sörrel a kezében, mint hogy anyu kertjében gürcöljön azért a hetven deka zöldborsóért, ami arról a két sorról lejön, de ahogy a mamám mondaná, ű dóguk.

A veteményes nem idilli parasztromantika, nem extrém szabadidős tevékenység, hanem baromi.sok.munka, és ezt nem győzöm hangsúlyozni. Ráadásul röghöz is köt, a szó szoros értelemben, gondolok itt arra, nyilván el lehet utazni a veteményes mellől két hétre horvátba, csak nem biztos, hogy mire hazaérünk, lesz veteményesünk. Vagy lesz szilvalekvár, mert a gyümölcs pont leérik. Fontos tehát, hogy leüljünk, és átgondoljuk, milyen életet élünk, lesz-e időnk arra, hogy a veteményest gondozzunk, és tudunk, akarunk-e áldozatot hozni ennek érdekében. Ha nem, nem kell veteményes. Nem kötelező.

Nos, ha ezek után még mindig úgy érezzük, hogy feltétlenül szükségünk van arra, a magunk termelte zöldségeket együk, leírom azt is, mivel érdemes próbálkozni kezdőként.

Elsősorban fűszernövényekkel. Bazsalikom, menta, citromfű, rozmaring, lestyán, kakukkfű, ezek mind sikerélményt adnak, nemcsak fűszerezésre használhatjuk őket, de szörpöt is főzhetünk belőlük. A rukkola is jó választás a kezdő veteményezőnek. Néhány tő folytontermő eper, egy-két ribizli vagy málnabokor sem hülyeség. Számtalanfajta paradicsomból választhatunk, a koktélparadicsom jól mutat dézsában a teraszon is. A spenót, a retek, a karalábé is jó választás, gyors sikerélmény, ráadásul szakaszosan vethető. A cékla nagyon igénytelen, kár, hogy sokan egyáltalán nem fogyasztják. A fokhagyma igazi aduász a kezdő veteményezőnek: nem igényel különösebben tápanyagdús talajt, a fényviszonyok sem érdeklik túlzottan, elviseli az árnyékot is. Tűri a forróságot, a vízigénye sem túl nagy, és saját fokhagymát enni sokkal menőbb, mint saját koktélparadicsomot!

Irány a gazdabolt! És ha már ott vagyunk, ne felejtsünk el venni egy jó kapát, egy jó ásót, kerti kesztyűt, zárt cipőt vagy gumicsizmát. Nem, az az izé, amire rátérdelünk, nem szükséges, sokkal olcsóbb, ha veszünk a sportboltban egy polifoamot, és szétvágjuk. Nincs mit.

Fotók: Getty Images Hungary

Nem csak veteményest akarunk, buja virágoskertet is. Azt is azonnal. 

• vetemény
• zöldség
• kerti munkák
• kert
• tavasz
• Otthon