Nekem ezek a tippek váltak be a netről: van, amikor érdemes videókat bámulni

Mint tisztességben őszülni kezdő X generációs, eléggé le vagyok maradva a trendekről. Ami azt illeti, még Instám sincs, és a TikTokról is azért tudok, mert néha kimászom a hálós dinnyehordó szatyorból, ahol élek, és körülnézek a falu szélén. Megállapítom, hogy egyre több a hülye, aztán visszakúszom, van, hogy a szatyorba, van, hogy a kő alá.

Persze ez nem azt jelenti, hogy soha nem kapott el a gépszíj, a Facebook-videók megjelenésekor például ámulva néztem. Volt, ami igazán be is szippantott, például a kínai csaj mindennapjai. Már a zene is erősen addiktív volt, ami történt, az pláne. Szóval van ez a fiatal lány, aki egy nyolcezer hektáros telken él a népes családjával, gyönyörű hegyekkel körülvéve. Reggelente felkel - az, aki videózza, az is -, és eltervezi a napját, ami úgy néz ki, hogy fogja a kutyát meg egy vesszőkosarat, elindul az erdőbe. Minden növényt, gyökeret, bokrot, fát ismer, kiás ezt-azt, szed egy kis gizgazt, hazamegy, megmossa a patakban, előveszi a séfkést, és rittyent egy kilencfogásos vacsorát. Azokból az alapanyagokból, amiket összeszedegetett. Ezzel el is megy az egész napja, mert fatüzeléses tűzhelyen főz, és ő hasogatja a fát, persze minden wokban készül, természetesen.

Ha új pulcsit szeretne, ültet gyapotot, a következő snittben már azt láthatjuk, hogy leszedi, másnap meg már kész is az új hódipamela-tunika. Ha új bútort szeretne, sitty-sutty, kivág néhány bambuszt, hazaviszi, összekötözgeti, este a család már az új nappalibútoron heverészik. És közben szól, csak szól a zene, a hegyek zöldellenek, a veteményesben minden terem, sosincs olyan kérdés, hogy mi a frászt főzzek holnap. A természet lágy ölén, egy egyszerű világban, ahol nincs tévé, monitor, telefonbökdösés, csak a másiknak, aki mindezt rögzíti, megvágja, majd felpakolja a videók közé.

Ami engem ezekben a videókban igazán lenyűgözött, az volt, hogy a lánynak a folyamatos és egész napos kerti munka után, de az erdőben csúszás-mászás után sem volt soha földes vagy zöld a keze - horribile dictu a körme - annak ellenére, hogy sosem visel kesztyűt, miközben én kétórás gazolás után microplane reszelővel próbálom eltüntetni a sarkamról a szutykot - pedig én zokni-kerti csizma kombóban csinálom.

A csajról egy idő után lejöttem, jöttek a sminkes, diy és házi praktikás videók. A sminkeseket elég hamar meguntam, többek között azért, mert nincs az az Isten, ami engem rávesz arra, hogy hétféle kencét kenegessek magamra, és kilenc színt kenjek a szemhéjamra. Gyorsítva is húsz perc volt a napi hűdeszépvagyok smink, ráadásul a futáron, a szomszéd Karcsin kívül nem is nagyon látná senki. Meg nem is tudok olyan „igen, bocsánat, én pukiztam” pillantást félrebillentett fejjel, hogy látsszon a szemhéjamon az a tömérdek por.

A diy-videóktól ideges lettem, mert nem bírtam nézni, amikor a nagyon kreatív hölgy fogott egy másfél négyzetméteres, színes kartonpapírt, és a közepéről kivágott két pöttyöt, ami majd egy konzervesdobozból készült bagoly szeme lesz. Azt sem, amikor százötven színes ceruzát szétfarigcsáltak, összeragasztóztak, és csináltak belőle egy vázát. Minek ennyi biszbasz, sóhajtottam fel, és igazán magányosnak éreztem magam.

A házi praktikás videóknál általában feltalálják a meleg vizet, arra gondolok, hogy ecettel meg újsággal már nagyanyáink is pucolták az ablakot, a szódabikarbóna felhasználási módját sem a kilencven után születettek fedezték fel. Szóval, új szabadidős tevékenység után kellett néznem a videók bámulása helyett.

De nem távoztam üres kézzel, három dolog nagyon bevált, ezt el is mondom gyorsan, hátha valaki még nem ismeri, és hasznára válik.

Tavaly és idén rengeteg szörpöt tettem el. Üvegem azonban nem volt elég, nagyon örültem hát, mikor a szomszéd faluban, a palackozott italok boltja előtt megláttam egy húsosládányi üveget. Elkértem, odaadták. Boldogan csörömpöltem be velük a konyhába, de amikor megláttam, hogy elég koszosak belül, már nem voltam annyira boldog. A boros- és szörpösüvegek száján az üvegtisztító kefe nem fért be, fogalmam sem volt, hogy fogom megtisztítani őket. Ekkor jutott eszembe a videós házi praktika.

A koszos üvegekbe forró vizet és ecetet töltöttem, egy napot hagytam őket állni. Jártomban-keltemben néha jól megráztam őket. Másnap kiöntöttem az ecetes vizet. Az üvegekbe töltöttem két-három deci vizet, és hozzáadtam egy maréknyi rizst. Befogtam az ujjammal az üveg száját, és egy-két percig ráztam. A rizsszemek lehozzák az üveg falára tapadt szennyeződést, utána már csak annyi a dolgunk, hogy jól kimossuk.

Van, amikor a dörzsi szivacs nem elég, hogy eltávolítsuk a szennyeződéseket, de épp nincs itthon fém edénysúroló. Nálam általában nincs, mert elfelejtek venni. Az edénysúrolót helyettesíthetjük golyóvá gyúrt alufóliával. Nem karcol, cserébe leszed mindent.

A padlón levő karcolásokat a legegyszerűbb és a legolcsóbb viaszkrétával eltüntetni. Tégla alakú viaszkréta kapható a fonalboltokban, hobbiüzletekben, többféle barnából is választhatunk.

Végül egy szépségtipp: a zsíros és kevert bőrűek számára a legjobb arc- és bőrradír az extra szűz olívaolajjal elkevert durva szemű tengeri só. Mondjon bárki bármit.

Fotók: Getty Images Hungary

Takarítási kiskáté.

• tippek
• praktikák
• diy
• közösségi oldal
• háztartás
• Otthon