Soha nem tudhatod, életed melyik napjára ébredtél: vajon mi történik aznap?

Behúztam magam mögött az ajtót, kattant a kulcs, a kezem pedig már a lift hívógombja felé nyúlt sebtében. Siettem, mert késésben voltam, de akkor még nem sejtettem, hogy hiába a kapkodó léptek, aznap nem megyek munkába.

Augusztus 5-én éppen két éve, hogy a szerkesztőségi székem helyett a Honvédkórház sürgősségi osztályának várótermében kötöttem ki. Külsőboka-törés, bokaszalag-leválás. Hogy mi történt, arról most csak annyit, hogy nem rendeltetésszerűen használtam a metrólejáró lépcsőjét.

Néhány hét gipsz és némi lábadozás után felépülve éltem, élem tovább az életem, de valami elgondolkodtatott mindennek kapcsán. Akkor reggel, amikor munkába igyekezvén az említett ballépés a jobb lábammal megesett, én pedig utána, úgy indultam el, mint minden más reggel, és abban a hitben haladtam a cél felé, hogy az a nap is olyan lesz, mint a többi. Végül egész más lett.

Nem tudod, mi következik

Döbbenetes, de az ember tulajdonképpen soha nem tudhatja, hogy mi fog történni aznap vagy éppen a következő pillanatban. Életének vajon melyik meghatározó reggelére ébredt? Vagy a tizenkettő-egy tucat napok valamelyikére virradt éppen? Esetleg valami rosszat hoznak a következő órák?

Annak ellenére, hogy él benne egy elképzelés a tapasztalat, a megszokás, az általános alapján, amiből sejtheti, mi és hogyan alakul, vagy hogy lehet egy menetrend a fejében, mit és hogyan szeretne szervezni és rendezni aznap, mindez csak gondolatok sora, ami nincs kőbe vésve, amire nincs ígéret.

Váratlan fordulatok mindig jöhetnek. Ebbe belegondolni elképesztően elbizonytalanító. Az ember olyan tehetetlennek érzi magát tőle, erejét vesztett szuperhősnek. Mintha lekapcsolnák a lámpát, vagy egyszeriben átláthatatlan köd ereszkedne rá fentről. Mert rájön, hogy amit elgondol, az nem biztos, hogy úgy is lesz. Csak remélheti, hogy az ő fejében tisztán látszó út köveit a sors tényleg úgy rakja majd le elé, amerre ő menni szeretne, és nem homlokegyenest más irányba. Aztán minden múló másodperc elé tárja a valóságot: ez lett abból, amit elgondoltál.

A bizonytalanság persze ennél sokkal derűsebben is megközelíthető. Minden egyes nap ugyanis, amire az ember ébred, nemcsak negatív fordulatot hozhat, hanem pozitívat is. És itt a pont, ahol kiderülhet, hogy az imént említett vaksötét vagy a sűrű köd, ami leereszkedett, nem más, csupán egy szemre kötött színes kendő, amit egy váratlan pillanatban lekapnak az emberről, és huss! Fantasztikus meglepetés, öröm, jó irányú fordulat várja. Sohasem lehet tudni, mi fog történni a következő pillanatban.

• Lélekprojekt