Egyetlen dolog, ami tetszett a riói olimpiában
A rendező ország száz sebből vérzik, viszont ez volt minden idők legmelegebb olimpiája. Legalábbis egyelőre.
- Ismét összefogtak a Fressnapf vásárlói: közel 12 millió Ft adomány a Kutyák Határok Nélkül Alapítványnak (x)
- Korábbi évadkezdéssel és bővebb műfaji kínálattal nyit a Margitszigeti Szabadtéri Színház (x)
- Színésznőként ismertük meg, most mesekönyvet illusztrál - A karantén alatt Korponay Zsófi ezzel foglalkozik
- Angelina Jolie és Brad Pitt középső lánya jól megnőtt: a 14 éves Shiloh olyan magas, mint az anyja
- Détár Enikő és Rékasi Károly fia már 19 éves: Zsigmondból jóképű pasi lett
- Villámkvíz a magyar földrajzból: általános iskolában tudni kellett a válaszokat
- Általános iskolás tananyag: tudod, mi a szófaja a következő szavaknak? Kvíz!
- „Napi 1 szexből 8 havonta 1 lett” - Házaspárok vallomása a szexmentes kapcsolatról
Sokak szemében bizonyára eretnekségnek tűnik, de a riói olimpia nem az év egyik fénypontja volt, hanem egy kevéssé dicséretes, sőt, egyenesen bojkottálandó esemény. Hogy miért? A választ legjobban Paul Watson kapitány, a tengeri élővilág megmentésért és óceánjaink ökológiai egyensúlyának megőrzéséért alakult Sea Shepherd Conservation Society alapítója fogalmazta meg.
"Ezt a rendkívül költséges sportjátékot egy olyan szegény nemzet rendezi meg, melyben gyilkolják az őslakosokat, elpusztítják az esőerdőket, gigantikus gátakat építenek. Továbbá intenzív bányászati tevékenységet folytatnak, mellyel megmérgezik a folyókat és megsemmisítik hatalmas területek növény- és állatvilágát. (…) Brazília az a nemzet, ahol az elmúlt évben több mint ötven környezetvédő aktivistát - többen közülük őslakosok voltak - gyilkoltak meg az esőerdők védelmezése közben. Így vált Brazília a világ legveszélyesebb országává a környezetvédőkre nézve! Mindezen körülmények után 'érthető', hogy az olimpiát azzal indították, hogy meggyilkolták az esőerdők emblematikus állatát, egy jaguárt" - írta a játékok kezdete előtt néhány héttel.
Mi, akik nem értünk egyet mindazzal, ami a rendező országban zajlott és zajlik, egyetlen közvetítést sem néztünk, lemaradva arról, amint "nyolcszor megvertük a világot". (A fenti logikát követve pedig a világ vagy százszor megvert bennünket, de ez valószínűleg már nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)
A facebookos hírfolyamban azonban rendre felbukkantak az olimpiával kapcsolatos posztok - köztük a Melegedő blog bejegyzése, ami az olimpiák történetének egy valóban örvendetes fejleményéről ad hírt: az idei volt a legmelegebb olimpia, mivel 45 olyan, az LMBTQI-emberek - leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszexuális - közé tartozó sportoló, illetve edző vett részt rajta, aki nyíltan vállalja másságát, a szám pedig időközben nőtt is. Például Kate és Helen Richardson-Walsh a brit gyeplabdacsapat tagjaiként, egyszersmind házastársakként együtt mérettették meg magukat. Isabella Cerullóhoz, a brazil rögbicsapat tagjához a selejtező után lépett oda barátnője, Marjorie Enya, majd barátai és játékostársai gyűrűjében tette fel neki a nagy kérdést. Tom Bosworth, a 20 kilométeres gyaloglás angol bajnoka szintén az olimpián kérte meg párja, Harry Dineley kezét.
Mindez persze nem is annyira örvendetes, sokkal inkább természetes kellene, hogy legyen. LMBTQI-emberek mindig is voltak, ahogyan nyilván lesznek is. Egyszerűen azért, mert ez a dolgok rendje. Nem véletlen, hogy az egyház térhódításáig a legkülönfélébb kultúrák általában minden további nélkül elfogadták és tiszteletben tartották, ha valaki nem a papírforma szerinti szereposztásban kívánta élni az életét. A legnyitottabb pedig e téren a római mellett a görög kultúra volt - ahol az olimpiai játékok is gyökereznek.
Fotó:
Kate és Helen Richardson-Walsh - www.skysports.com
