Úristen, mindjárt vége a nyárnak?!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a július a nyár, legalábbis eddig így számoltam. A június, hiába van ekkor a leghosszabb nap és a legrövidebb éjszaka, még csak az előzménye, a bevezető, amikor a nyár még csak toporog a küszöbön, gyűjti az erőt, hogy aztán júliusban kitombolja magát.

Az augusztus pedig már a búcsúzás, a levezetés, amit mindig beleng valami kis melankólia, hiszen mindjárt itt a szeptember. Ezért július második felében mindig rám jön az úristen, mindjárt vége a nyár érzés, aminek semmi, de semmi racionális oka nem lehet. És idén ezt próbáltam is tudatosítani.

Négy hónap nyár, vagy inkább öt

Már elég régóta nem járok iskolába, de mégis bennem van a szeptemberi váltás, holott a napjaim ugyanúgy telnek szeptember első hetében, mint az utolsó augusztusiban. A nyár tulajdonképpen négy vagy öt hónaposra nyúlt, hiszen már májusban is lehet kánikula. Az időjárás teljesen kiszámíthatatlan, lehet, hogy júliusban jön el a végítélet, és az ősz első hónapját még végig lehet strandolni, szóval ezen sem érdemes aggódni. Idén ha nem is az endless summert hirdettem meg, de egy hosszabb, kibővített kiadást. Úgy döntöttem, kihozom belőle, amit lehet.

Július 1. előtt voltam már nyaralni, fröccsöztem teraszokon, barátokkal beszélgettem későig, értem haza úgy, hogy már világosodott, szóval sok minden történt a szerintem nyár előtt. A nyár átéléséhez nagyban hozzájárulnak a kertben töltött hétvégék, amikor virágillatba burkolózik az egész, reggel ki lehet lopakodni friss málnáért vagy meggyért. Nappal tücskök ciripelnek, este kabócák, a nemrég vásárolt, sajátkezűleg beüzemelt minimedence, amibe akár este munka után is beleugrom, pedig tényleg az idei nyár legjobb választása volt.

És előttem van még az egyik legkedvesebb nyári program, az egy hét balatonozás, amit semmire nem cserélnék el. És ki tudja, mit hozhat még a nyár? Vagy a szeptember.

• nyár
• balaton
• nyaralás
• Lélekprojekt