- És nem rossz anyádékkal lakni?

- És nem rossz?
- Ú, és hogy viseled?
- Ó, te szegény, nem gáz, hogy bírod?

Ezek a kérdések azután hangzanak el, amikor az életem folyása felől érdeklődőknek tartott beszámolómban odáig érek, hogy és most anyukámékkal lakom. Egy ember se volt, aki azt mondta volna, hogy tök jó, ez elég kényelmes neked, nem? Sokkal inkább a fentiek vagy az albérlet emlegetése bukkan fel. Nekem nagyon nem jutott eszembe ezen gondolkozni magamtól, de az, hogy mindenki ezt kérdezi, elgondolkodtatott.

Amikor tavaly egy-két hónapra - hahaha - hazaköltöztem, amíg elkészül a lakásom, nagyon átmenetinek éreztem a helyzetet. Aztán persze ember tervez, a burkolók meg nem végeznek időben, ezért még mindig otthon lakom. Ez az otthon lakom, hazamegyek is megérne egy misét, de majd máskor. Szóval még mindig anyukáméknál húzom meg magam, és nem, egyáltalán nem érzem magam rosszul, sőt.

Ki ne szeretné, ha harminc-iksz évesen egy időre felmentik egy csomó kötelezettség alól, nem kell magára főznie, sőt, megkérdezik, hogy mit ennél? Apukám simán megfőzi a diétás ételeimet, ha éppen kitör rajtam a fogyni vágyás, a takarítás is egészen más dimenzió, ha a szüleiddel élsz. Amiért különösen hálás vagyok, hogy nem nyaggatnak, nem kérdezik, hogy miért nem szültem még gyereket, hogy van-e már valakim, hanem békén hagynak.

A felnőttfejjel otthon lakás ráadásul szembesíti az embert egy csomó dologgal, hogy honnan jött, kitől mit örökölt, miért lett olyan, amilyen. Ezeken nem kell nagyon gondolkodni. Elég felvenni egy katonazöld nadrágot, egy türkizkék mackófelsőt, felhúzni a kertészkesztyűt, majd kint meglátni apukámat pontosan ugyanezekbe a színekbe öltözve gyomlálás közben. Vagy amikor kölcsönösen zavarjuk egymást az olvasásban anyukámmal, mert fontosnak tartjuk megosztani a másikkal, ha éppen valami jó részhez értünk a könyvben. Szerintem mindkettőnket idegesít, amikor a másik ezt teszi, de ez az adott pillanatban egyikünket sem érdekli.

Persze vannak fura szituációk, amikor ennyi idősen megkérdezik, hogy és mikor érsz haza, az érdekes, és nem biztos, hogy annyit jövök-megyek, mint egyébként tenném. Vagy, hogy akkor cigarettázom, ha apukám nem látja, de ilyenkor is inkább úgy érzem, hogy megint tinédzser vagyok, ami végül is jó.

Mostanában meg már azon gondolkozom, hogy hiányozni fog az otthon lakás, ha majd hazaköltözöm a saját lakásomba. Ha egyszer elkészül. De azért ezen a videón elég sokat nevettem.

• Lélekprojekt