Amikor egy hétig nem kell semmit csinálni
Miért imádom a Balatont? Mert nekem nem a nyüzsgésről szól, nem a buliról, hanem arról, hogy nem csinálok semmit.
Amikor kicsi voltam, minden balatoni nyaralás előtt körülbelül egy héttel akkurátusan összeszedtem, hogy mit is kell magammal vinni arra az egy vagy két, szerencsés esetben több hétre, amit a Balatonon fogunk tölteni. És persze számoltam, hogy hányat kell még aludni, amíg ki nem gördülünk a Déliből, és el nem robog velünk a vonat az egyik legjobb hely felé a világon. Székesfehérváron mindig új mozdonyt kaptunk, mert az északi parton csak dízelmozdonyok közlekednek.
Emlékszem, hogy lógtunk mindig az ablakban a testvéreimmel Akarattyától, ahol a vonat felkúszik a dombra, majd az alagút után kibukkanunk a töltésen, alattunk pedig elterül a kék gyönyörűség, csillog a nap a víz felszínén, jó időben látni a tihanyi apátságot, igaz csak apró pontként. Aztán a szerelvény lekúszik egészen, Fűzfő magasságában már a part mellett fut, még gyerekként is bele tudtunk dobni egy aprópénzt a vonatból. Fürednél már izgulni kezdtünk, az Úttörővárosnál pedig már alig lehetett bírni velünk, hiszen csak egy megálló, és ott voltunk. Mindig nagyon jó volt megérkezni.
Bár már nem írok listát, mert elég rutinos utazó vagyok, a napokat most is számolom minden balatoni nyaralás előtt, és ugyanolyan izgalom tölt el szinte, mint gyerekkoromban. Pedig számomra pont az a lényege ennek a pár napnak vagy egy hétnek, hogy semmi izgalmas nem történik.
A Balaton északi partjának közepén megbújó falu, Zánka nem a nagy éjszakai életéről híres, hála a Jóistennek, teszem hozzá. Álmosan nyúlik el az üdülőrész a parton, feljebb pedig a falu a maga templomtornyával, takaros kis házaival, odébb szőlőkkel és barackossal, Szepezd felé titokzatos tölgyerdővel, amiben ott csücsül a faház, ami nekem a nyaralást jelentette, mióta az eszemet tudom.
És ez nem túlzás, mert idén a 34. alkalommal utazom pihenni ide. Se tévé, se rádió, csak neszező erdő vagy szelíd hullámok a parton. Hosszú séták az erdőn keresztül, a szőlők mellett, olvasás a törülközőn a strandon, hamburger ebédre, rántott hal vacsorára, esti fröccs a parti büfében. Ilyenkor minden lelassul, nem kell semmit csinálni, csak egyszerűen lenni, és ennél jobb dolog nincs is a világon. Már csak ötöt kell aludni.