Egy játék, ami 10 évvel meghosszabbítja az életed: semmibe sem kerül

A legtöbben hallottak már a megrázkódtatások után előforduló, gyakran rémálmokkal, ingerlékenységgel, szorongással, a készségek visszafejlődésével és regresszióval járó poszttraumás stressz szindrómáról, egyre nagyobb figyelmet kap ugyanakkor egy másik olyan jelenség is, mely komolyabb traumák következtében jelentkezhet.

A poszttraumás növekedés folyamata könnyen párhuzamba állítható az ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen kezdetű, jól ismert sorokkal, lényege ugyanis nem más, mint az a fejlődés és pozitív irányú változás, melyet egy-egy trauma kiválthat, legyen szó az emberi kapcsolatok megerősödéséről, a fókuszok áthelyeződéséről és az életfilozófia gyökeres átalakulásáról.

Persze sok mindentől függ, kinek milyen következményekkel kell szembesülnie, vannak azonban, akik hisznek abban, hogy számos tényező segíthet átélni és tudatosítani a poszttraumás növekedés élményét, sőt, abban, hogy hasonló fejlődés akár trauma nélkül is bekövetkezhet.

Közéjük tartozik Jane McGonigal is, aki egy agysérülés következtében több hónapot töltött ágyban, mely idő alatt meg volt győződve arról, hogy nem jön rendbe, fájdalma pedig sosem szűnik meg, minek következtében egyre erőteljesebbekké váltak öngyilkos gondolatai is.

A játéktervezőként tevékenykedő amerikai nő végül egy hirtelen ötlet által vezérelve kitalált magának egy úgynevezett lábadozó szerepjátékot, mely fokozatosan, a negatív gondolatokat aprócska lépésekként legyőzve, pozitív élményeket gyűjtve segített neki átvészelni azt az egy évet, míg tünetei fennálltak. Bár fizikailag nem mindig érezte jól magát, és fájdalmai sem szűntek meg teljes mértékben, nem érezte azt, hogy szenved, lelkileg, idegileg és szellemileg ugyanis jóval kiegyensúlyozottabbá vált.

A játék pszichológiai hatásait régóta tanulmányozó Jane őszintén hitt abban, hogy mindez már csak azért sem felesleges időpocsékolás, mert tudományosan bizonyított tény, hogy a játék önmagában is egyfajta terápiaként szolgál, erősíti a kreativitást, az optimizmust és a problémamegoldó készséget, emellett hangulatjavítóként funkcionál, bátorságot ad, elkötelezettebbé tesz, csökkenti a klinikai szorongás mértékét és a depressziót, mindezek által pedig hosszabb távon a boldogságérzet növekedését okozza. Mindemellett nem utolsó szempont, hogy a játékban szereplő én idealizált képe a való életben is segíthet a fejlődésben.

Mindezen célok megvalósítása érdekében hozta létre a SuperBetter nevű játékot, mely azonban túlmutat előbbi pozitívumokon azáltal, hogy nem csupán eszközt jelent, de tartalom tekintetében is épp azt tűzte ki zászlajára, hogy megerősítse a játékos szellemi, lelki és fizikai ellenálló-képességét, ezáltal pedig segítsen - vagy legalábbis egyfajta kapaszkodót, fogódzót jelentsen - a felépülésben egy-egy trauma után, legyen szó krónikus vagy akár gyógyíthatatlan betegségről, gyászról, balesetről vagy depresszióról.

A játék kisebb, olyan technikákat jelentő kihívások sorozatából áll, melyek javítják a fizikai állóképességet - ez önmagában is segíti a gyógyulást és a stressz hatékonyabb leküzdését -, a mentális állóképességet - ezen belül a koncentrációt, a figyelmet, az akaraterőt -, az érzelmi állóképességet - a pozitív érzelmek előhívása révén -, valamint a szociális állóképességet is, mely többek között az emberi kapcsolatokból nyert erőt, energiát jelenti.

Egy-egy kezdeti kihívás néha nem több, mint egy 10 perces séta, egy háziállat megsimogatása, egy kis fejben számolás vagy épp egy családtag felhívása, idővel azonban komolyabb célokat is meg lehet fogalmazni - legyen az egy új képesség elsajátítása vagy egy új szokás felvétele -, végül pedig igazi életfeladatokat lehet beteljesíteni.

Bár a feladatok a játékból érkeznek, és keretet adhat a célok megfogalmazásának is, korántsem virtuális világról van szó, csupán egy mankóról - de lehet akár ugródeszkának is nevezni -, mellyel minden egyes lépést a valódi életben kell megtenni.

Szintén fontos, hogy a játék hisz a kis lépések művészetében, abban, hogy nem akarhatunk rögtön nagy célokat, majd keseredhetünk el, ha nem valósulnak meg olyan egyszerűen, hisz mindenhez idő és kitartás kell, önmagunk tudatos fejlesztése, valamint rengeteg türelem.

Jane McGonigal véleménye szerint, melyet tudományos kutatásokkal is alátámaszt, azok, akik követik a játék célkitűzéseit, vagyis minél tudatosabban igyekeznek fejleszteni az egyes területeket, akár tíz évvel is tovább élhetnek, mint mások.

A játék világszerte számtalan pozitív kritikát kapott, már több százezer embernek segített, pedagógusok, pszichológusok, orvosok ajánlják tanítványaiknak, pácienseiknek, emellett klinikai tanulmányok bizonyítják, hogy már harminc nap alatt képes jelentős mértékben csökkenteni a depresszió, a stressz és a szorongás tüneteit, megerősíteni a családi kapcsolatokat, megnövelni az elégedettség érzését, illetve a játékos saját képességeibe és céljaiba vetett hitét.

Az online teljesen ingyen játszható SuperBetter mobiltelefonon, illetve számítógépen is elérhető, és, bár jelenleg csak angolul, az elsődleges tervek között szerepel, hogy a világ más nyelveire is lefordítsák. Ide kattintva elérheted, ha pedig kíváncsi vagy a játékkal kapcsolatos előadásra is, kattints ide!

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!”
(Antoine de Saint-Exupéry)

• Lélekprojekt