Milyen érzés meghalni? Az utolsó pillanatról...
Marton Adrienn írása
Milyen gyakran jut eszedbe a halál gondolata?

Ez is érdekelhet

Nyerj 2 főre szóló, 3 éjszakás nyaralást Ausztriába, az aktív pihenés paradicsomába (x)

Ingyenes lesz Budapest legnagyobb szezonnyitó borfesztiválja - Ekkor érdemes a Városligetbe menni (x)

Így csókolj, ha csábítani akarsz - Eláruljuk a tökéletes csók titkait (x)

Horváth Éva iszonyú cuki cicával fotózkodott - Elárulta, miért (x)

beauty and style

A legnőiesebb tavaszi parfümújdonságok: friss és különleges illatok »

Kalóriaszegény, epres turmixtál: ínycsiklandóan finom, pedig fogyaszt »

10 egyszerű mód, ahogy a fehér pólót viselheted: hogy változatos legyen »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Egyszer meghaltam álmomban. Felnéztem, és még láttam, ahogy felém zuhan egy tégla, ami rögtön el is talált, és ekkor elsötétült a kép. Nem fájt, nem éreztem semmit, mintha megszűntem volna létezni egészen addig, amíg reggel fel nem ébredtem. Először eszembe sem jutott, hogy mit álmodtam, csak órákkal később, de akkor olyan erővel hasított belém a felismerés, hogy meg kellett állnom végiggondolni az egészet.

Azt mondják, ha álmodban meghalsz, a valóságban is ez történik - most legalább kiderült, hogy ez nem igaz, de azóta is sokszor eszembe jut ez a furcsa kép. Az igazat megvallva tizenéves korom óta gyakran gondolok a halálra, próbálom felfogni a felfoghatatlant, elfogadni azt, amit nem lehet. Hogy egyszer az én időm is lejár, sőt, ami még rosszabb, el kell majd veszítenem a szeretteimet.

Persze nem egészséges állandóan ezen agyalni, és nem lehet úgy élni, hogy folyton a halált várjuk, de azért nem árt gondolkodni rajta, mert akármilyen félelmetes is, ez is az élet velejárója. Ha választhatnék, úgy szeretném befejezni, mint az álmomban. Hirtelen, váratlanul, de lehetőleg már jó korosan. Nem szeretnék készülni rá, nem akarom előre tudni, hogy mennyi időm van hátra.

Csak sötétüljön el minden, amikor, mondjuk, már legalább a kilencvenhatodik évemet taposom. Hogy a nagy sötétség után mi lesz, az már személyesebb kérdés, de szerintem fontos, hogy mindenki megtalálja azt az elméletet, ami az ő szűrőjén keresztül reálisnak tűnik, legyen az akár valamilyen vallás, akár egy saját elképzelés.

Én például a lélekvándorlást hiszem el, mert nem tudom elképzelni, hogy az a tudat, amelyben most ezek a gondolatok fogalmazódnak, egyszerűen a semmibe vész - és persze az sem egy utolsó dolog, hogy ha tudni vélem, mi van a halál után, kevésbé tűnik félelmetesnek az egész, hiszen az ember általában az ismeretlentől tart a legjobban. Arról nem beszélve, hogy így esélyt látok arra is, hogy nem örökre kell elbúcsúznom azoktól, akiket szeretek.

A mikénten is lehet gondolkodni, de én beérem azzal, hogy a részletkérdésekre megkapom a válaszokat, ha ütött az óra. Addig pedig igyekszem kihasználni az itt töltött időt, és megfogadni azt, amit a dédmamám tanított még kicsi koromban: ne menj úgy aludni, hogy nem köszöntél el a szeretteidtől, vagy haragban vagy velük, mert nem tudhatod, mit hoz a reggel.

Blog.hu ajánló