Erre a sportra sincs időd? Valld be magadnak, hogy valójában lusta vagy!

A futás az a sport, amire bármikor és szinte bárhol időt szakíthatsz, nem kell hozzá más, csak egy jó futócipő és a kitartással megspékelt elhatározás.

Nemrég olvastam, hogy egy magyar sztár azt nyilatkozta, sajnos nem fér bele az életébe a futás, mert nem tud reggel hatkor kimenni a Margitszigetre, hogy lefusson egy szigetkört, az edzőtermeket pedig nem szereti. Csak mosolyogni tudtam rajta.

Öt évvel ezelőtt kezdtem el futni, és még egyszer sem sportoltam a Margitszigeten, sem másik, kiépített futópályán, az edzőtermi futószalagtól pedig én is ódzkodom. Nincs trendi futóruhám, de van egy jó minőségű futócipőm. Futottam már erdőben, kevésbé forgalmas utcák járdáin, róttam a köröket a falusi focipálya szélén, mostanában pedig egy parkban körözök.

Hogy mikor? Még az életben nem startoltam hajnalok hajnalán, legfeljebb reggel hétkor, azt is csak a nyári kánikulában, vagy, ha tudom, hogy húzós munkanapom lesz, és csak este, hullafáradtan érek haza.

Mindenki kitapasztalhatja, neki mikor esik legjobban ez a fajta mozgásforma. Én legszívesebben felkelés után szeretem űzni ezt a sportot, de kora este is szívesen futok. Ilyenkor érzem magam a legkönnyebbnek, hisz az első esetben nem kellett arra figyelnem, hogy ne legyen tele a hasam, egy esti időpontnál pedig napközben tudok kalkulálni azzal, hogy mikor és mennyit eszem, és, hogy két-három órával a sportolás előtt már csak könnyű ételt fogyasszak.

Persze, mint sok minden mást, a futást is elkezdeni nehéz. Körülbelül tíz évvel ezelőtt már futottam rendszeresen, de csak néhány hétig, és nem tipikus futócipőben. Fájt is a térdem meg a hátam, úgyhogy abba is hagytam.

A húszas éveim végén aztán úgy tapasztaltam, már nem elég időnként kiadósan mozogni, szükségem van a rendszeres sportra. Vettem tehát egy sportcipőt, és heti három-négy alkalommal beiktattam négy-öt kilométer futást. A kondícióm jobb, a bőröm szebb, a lábam formásabb lett. A vérkeringésem is jobb, a kezem és a lábam már télen sem olyan, mintha jégcsapból lenne.

A hideg sem zavart, ha nem volt hidegebb mínusz tíz foknál. Az elmúlt télen viszont már csak hétvégente futottam. Miért? Mert szinte mindig esténként értem haza a munkából, és inkább vettem egy forró fürdőt, vacsoráztunk, majd megnéztünk egy filmet vagy sorozatot a párommal. Hullafáradtan az ember inkább ledől a kanapéra, nem igaz? Csak félig-meddig. Rendszeres sport nélkül ugyanis még gyorsabban elfáradtam, ergo már fel sem merült bennem, hogy hét közben is fussak.

Mostanáig hitegettem magam, hogy a sok munka után másnak sem lett volna ereje vagy energiája futni, de az igazság az, hogy valójában lusta voltam. Persze a hideg, a korai sötétedés nem csalogatja senkinek a fáradt végtagjait, de a kánikula vagy a tűző nap sem, szóval kifogást mindig lehet találni.

Májusban viszont már elég későn nyugszik, és elég korán kel a nap ahhoz, hogy munka előtt vagy után is be tudjak iktatni egy fél óra intenzív futást. Ez a hetem így indult, és nem hagyom, hogy a lustaság győzzön, így is fog folytatódni.

• futás
• sport
• Lélekprojekt