Egy dolog, ami azonnal jobb kedvre derít, és te is bármikor élhetsz vele

A mozgáshoz nem egyformán viszonyultam az évek során. Kiskoromban én is sokat játszottam a szabadban, mint bárki más, és mivel kis településen nőttem fel, mindez nem rejtett annyi veszélyt sem. Esténként olykor alig akartam aludni, annyi erő és tettvágy maradt még bennem a nap végére.

Általános iskolás, valamint gimnazistakoromban természetesen az én órarendemben is ott szerepeltek a testnevelésórák, azonban már nem volt elég szaladgálni, könyörtelenül bonyolódtak a végrehajtandó feladatok. A kidobós játékot például ugyan elképesztően szerettem, de a szekrényugrás vagy a kötélmászás, később a talajtorna már nagyobb falatnak bizonyult. Sokáig kicsi termetű voltam, olyannyira, hogy évekig a tornasor vége felé álltam. Emellett pedig vékony és nem túl erős testfelépítéssel rendelkeztem, egyszóval nem voltam egy atlétaalkat, aki a legkülönfélébb bravúrokat is könnyedén végrehajtja.

Úgy 16 éves lehettem, amikor egy számomra különös élmény ért az egyik testnevelésórán. A szokásos felmérést végeztük futásból, amely annyira jól sikerült, hogy magam sem hittem el. Nem lett az eredményem világcsúcs, félreértés ne essék, de magamhoz képest sokkal jobban teljesítettem akkor, mint előtte bármikor. A legfurcsább mégsem ez volt a számomra, hanem az érzés, amit a futás közben tapasztaltam. Legnagyobb meglepetésemre olyan volt, mintha nem is én irányítanám a lábaimat, hanem önálló életre keltek volna.

Most, hogy már nem mondja meg senki, mikor mennyit mozogjak, a futás lett az egyik hobbim. Ma is ugyanolyan fárasztó, mint régen, viszont nagyszerűen felpörget, ha kicsit elcsigázottnak érzem magam, és utána teljesen más lesz a közérzetem. Mivel semmi komoly szándékom nincs vele, nincs rajtam nyomás, vagyis akkor futok, amikor csak akarok, és annyit, amennyi jólesik. Ez az én titkos fegyverem a hangulatom megváltoztatására, amely nem is annyira csak az enyém, hiszen sokan ugyanúgy élnek vele.

• futás
• sport
• mozgás
• Lélekprojekt