Emlékszel még az első szerelmedre?

Tavasszal könnyebb felidézni

A rügyfakadás, az első melengető napsugarak könnyen szerelmes hangulatba hozzák a lelket.

Szeretem a tavaszt. Éppen azért, amiért mindenki más: felolvaszt, új reménnyel tölt el, megbizserget, pírt ad a fakó arcoknak. Ilyenkor könnyebb elhinni, hogy minden sikerülhet, amit elterveztél. Sőt, olyan váratlan ajándéknak is örülhetsz, amire nem számítottál. Amit talán sohasem tapasztaltál.

Az idei március pont olyan, mint egy 15 évvel ezelőtti: kicsit még hűvös, de napsütéses, csupa jót ígérő, madárcsicsergős tavasz.

Lassan melegedő, még szinte fagyos március eleji szél táncoltatta vígan a sapka nélkül maradt hajszálakat, és libabőrt pattintott minden óvatlanul szabadon hagyott végtagra. A kívül hideg, belül mézédes csókokba bele kellett borzongani. Az egymásba gabalyodó ujjak sután szorították egymást, finoman letapogatva jegyeztek meg minden apró bütyköt, a körmök formáját. Úgy, mintha ők már hallották volna suttogni a bölcs idők szavát: a kikelet nem tarthat örökké.

Pedig lehetetlen volt meghallani, hiszen az épphogy kinyílt világ borzongatóan új volt, még minden első és annyira merészen ismeretlen. Fogalmam sem volt, mit csinálok. Csak egy kedves barna szempár, egy szemüveg mögül fürkésző, kíváncsi tekintet biztosított arról, hogy jó úton járok. Sőt, talán nem jártam még helyesebb úton. A különös, korábban sohasem tapasztalt gyomorgörcs pedig a szavakkal akkor még nehezen megfogható érzést vetítette előre.

Leonard Cohen borongós dalai és a két csók közt elszívott első cigaretták füstös, felnőttes színezetet adtak a friss élményeknek, de a tavasz lassanként virágillattal megtelő levegőjében persze ott lebegett az igazság: éppcsak tanuljuk, hogyan kell szeretni.

Én azt hiszem, végül sikerült is: megtanultuk. Még ha - hiába minden rózsaszín álomból szőtt terv - a jövőnk nem is lett közös, az első melengető napsugarakról, a kipattanó rügyekről, a kora tavaszi bizsergésről mindig eszembe jut a 2000-es évek első márciusa.

És hogy milyen lesz az idei tavasz? Remélem, legalább olyan szép és tarka pillangókkal körberepdesett, mint az felejthetetlen 15 évvel ezelőtti.

Ezt is szeretjük