Emberkölcsönző nyílt Magyarországon: kivételes és szép kezdeményezés

Könyvek helyett embereket és élettörténetüket kölcsönözheted ki.

"Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?" - írta Franz Kafka, az Élő Könyvtárra pedig minden egyes betűje igaz.

1993-ban öt koppenhágai fiatal, miután közeli barátjukat egy éjjel megkéselték, úgy döntött, minden rendelkezésére álló eszközt bevet azért, hogy az utcákat, a közösségeket és az emberi kapcsolatokat egyre inkább eluraló erőszak ellen emelje fel a hangját, legyen szó annak fizikai vagy épp verbális, pszichológiai formáiról.

Az Állítsátok meg az erőszakot! névre keresztelt ifjúsági mozgalom tagjainak száma csak Dániában már néhány év alatt elérte a 30 ezret, a 2000-es év pedig olyan fordulópontot hozott, minek köszönhetően a kezdeményezéseiket világszerte megismerhették. A csoportot ez évben arra kérték fel, hozzanak létre olyan közösségi projekteket az Észak-Európa egyik legnagyobb nyári fesztiváljának számító Roskilde keretén belül, melyek elősegítik az erőszakmentességet, valamint párbeszédet és kapcsolatot hoznak létre a lehető legkülönfélébb emberek között.

Így született meg az első Human Library - magyarul ma Élő Könyvtárnak hívják -, melynek könyvei maguk az emberek voltak, olyan találkozásokat jelentve élettörténetek és olvasók között, melyek másként talán sosem jöttek volna létre.

A mára számos országban elterjedt Élő Könyvtár Magyarországon az elsők között jelent meg 2001-ben, miután pedig számos rendezvénynek, fesztiválnak volt kísérő eleme egy-egy alkalommal, oktatási célú projektként az iskolákba is eljutott, jelenleg pedig már rendszeres jelleggel működik Budapesten is. Céljai máig változatlanok: a 30-60 perces őszinte beszélgetések során embereket szeretne egymáshoz közelebb hozni, oldva az olyan feszültséggócokat, melyek legtöbbször nem is a szélsőséges előítéletekből, egyszerűen csak a téves előfeltevésekből fakadnak.

Kikölcsönözhető könyv lehet bárki, leginkább azonban olyan csoportok képviselői közül kerülnek ki, akik diszkriminációval szembesülnek nap mint nap, legyen szó hajléktalanokról, mélyszegénységben vagy fogyatékkal élőkről, romákról, menekültekről, melegekről vagy transzszexuálisokról. Megosztják az olvasókkal élettörténetüket és kirekesztéssel kapcsolatos tapasztalatikat, sorsuk meghatározó pillanatait, legboldogabb és legszomorúbb, kérdésekkel és néha válaszokkal teli lapjait, melyeket megismerve talán a borítóra is másképp néznek majd az olvasók.

A kezdeményezés kivételes lehetőséget jelent, ugyanakkor legtöbbször szervezett keretek, sőt, talán messzi idegenek sem feltétlenül kellenek ahhoz, hogy olvasni tudjunk a sorok között, a szemekből, arcokról, ráncokból, és észrevegyük, mennyi-mennyi csendes történet, nagyregény és szelíd, szép mese lopózik körénk mindennap, talán arra várva, hogy néhány oldalt örökre magunkba zárjunk belőlük.

Ezt is szeretjük