Így mondd el a kicsinek, hogyan születik a baba

Az anyaságnál szebb feladat nincs, hiszen az édesanyáknak egy olyan kis életet kell megtanítgatni az élet dolgaira, aki úgy jött erre a világra, hogy még egyáltalán semmit nem tudott róla. Épp ezért is olyan szép, ugyanakkor felelősségteljes feladat ez.

A gyermeki kíváncsiság

A kicsik buksijában sokszor hihetetlenül kacifántos kérdések születhetnek meg a dolgok működéséről, miértjéről, olyasmikben láthatják meg a logikát, az összefüggést, olyasmik miatt ébredhet bennük kétség vagy kíváncsiság, ami a felnőtt fejben meg sem fordulna. Ilyenkor az ember rácsodálkozik, milyen különös, ámulatba ejtő is a gyermeki gondolkodás, de bármilyen meghökkentő vagy meglepő is a kérdés, válaszolni kell, ez pedig legtöbbször az anyuka és az apuka feladata.

A legnagyobb kérdés

A csodabogár kérdések mellett persze előfordulhatnak egészen gyakorlatiasak, sőt, néha zavarba ejtőek is, amelyekre úgyszintén két kíváncsi fülecske és egy pár nagyra nyílt szemecske várja a választ. Ilyen lehet például, hogy hogyan születik a kisbaba. Hogy lehet, hogy a baba bent növekszik a pocakban, mit csinál ott, és hogy fog kijönni?

Az ilyen kérdések rendszerint három-négyéves korban születnek meg a kicsik fejében. Vagy spontán, vagy azért, mert mondjuk kistestvért vár a család.

Ha szeretnéd egy mesébe foglalva elmondani a csemetédnek a választ, úgy, hogy a csöppség is megértse, és hogy az ne kínkeservesen palástolt részletek hálójában vesződve hangozzon el, hívj egy erről szóló gyermekkönyvet segítségül!

Alma, végre itt vagy!

A címe Alma, végre itt vagy! Az egyedien illusztrált képes könyvet meglepő módon két férfi jegyzi, Stéphane Audeguy író és Laurent Moreau grafikus - ezzel is ledöntve azt az elképzelést, hogy a férfiak képtelenek elgondolni, mi is történhet az édesanyával a várandósság ideje alatt.

Olvass el belőle egy részletet! Ugye, mennyire kedvesen meséli el a kilenc hónapot?

„Már kilenc hete annak, hogy a kis Alma megkezdte az életét anyja pocakjában. Ismét különös dolog történt vele. Alma ekkoriban olyan pici volt, mint egy gumicukor. De nem ez volt a különös, hiszen kilenc hetesen minden gyerek akkora, mint egy gumicukor. Az volt a furcsa, hogy Alma elaludt. Életében először elszundított. Hogy álmodott-e, nem tudhatjuk, a születése után már nem emlékezett rá. Talán a végtelen kékségről álmodott, melyet tengernek hívunk. Vagy az égbolton átsuhanó felhőkről. De álmodhatott arról is, hogy ő egy miniatűr béka, vagy törperák, esetleg egy aprócska borsószem. És ez az utolsó nem is állt messze a valóságtól.”

• könyv
• gyerekkönyv
• könyvajánló
• Lélekprojekt