Retró mikuláscsomagok - Így nézett ki a mikulásozás még a rendszerváltás előtt

Hajdanán a mikuláscsomagokban olyan különlegességek lapultak, amiket nem lehetett csak úgy beszerezni akármikor a boltban.

Retró mikuláscsomagok

Minden családnak megvolt a maga Mikulás-váró hagyománya. Egyesek a kis cipőiket, csizmácskáikat készítették a küszöbre vagy az ablakpárkányra, míg mások zoknit vagy harisnyát akasztottak fel.

Ám december 5-én éjjel vagy 6-án hajnalban a Mikulás, vagy ahogy akkor hivatalosan nevezték Télapó, mindenkihez ellátogatott, és különböző csomagokat helyezett el a gyerekek számára. Ezek a mikuláscsomagok időről időre változtak, de a mai napig az egyik fő meglepetésként édességeket rejtenek.

Retró mikuláscsomagok

Régen a boltokban csak bizonyos időközönként - és általában meglehetősen drágán - lehetett kapni a különböző déligyümölcsöket. Mivel különleges luxuscikkeknek számítottak, a szülők szerettek ezekkel kedveskedni gyermekeiknek. Éppen ezért a hagyományos mikuláscsomag egyik fő eleme mandarin vagy a narancs, illetve a banán volt. A szocializmus alatt nem akkora termékkínálat, mint manapság, de szaloncukrot is csak kétfélét lehetett kapni, a klasszikus konzumot és a zseléset.

Nem véletlen hát, hogy édesapám és édesanyám is, ahogy visszaemlékeznek azokra a régi szép időkre, a nosztalgikus Mikulás-történeteknél mindig kihangsúlyozták az értékes banánmajszolás örömét. Ezenkívül kis zsákjukban zselés szaloncukor, aranyozott vagy sima dió, mikuláscsoki vagy még virgács is lapulhatott. Ugyan felnőttként már kevesen szokták tartani egymás között a mikulásozást, mégis mindenki örömmel gondol vissza az izgalmas várakozásra, a reggeli meglepetésre és a személyes találkozásra a vállalati ünnepségen magával a fehér szakállú Mikulással.

Az óvodákban, iskolákban és bölcsődékben is rendre megjelent minden évben. 1946-ban egy kissé ijesztő Mikulás bukkant fel, a gyerekek meg is szeppentek, de a zsákocskának biztosan örültek.
Fotó: fortepan
Az 1952-ből származó képen egy tipikus iskolai vagy vállalati ünnepség látható. Mindenkinek vannak ilyen emlékei gyerekkorából.
Fotó: fortepan
A Mikulás, avagy Télapó, szakálla, bajsza és haja vattából készült, sőt még a kucsmájára is jutott.
Fotó: fortepan
Manók helyett ijesztő krampuszok kísérték a Mikulást, de a gyerekek inkább a csomagra koncentráltak akkor is. A képet 1953-ban készítették.
Fotó: fortepan
A gyerekek szüleik munkahelyét is képviselték olykor a vállalati ünnepségeken. A cipőbolti gyerekek különösen örülhettek a személyes köszöntésnek.
Fotó: fortepan
Mikulás 1955-ből menő Mikulást formázó csomagok társaságában. Már ott a könyv a kezében, amiből felolvashatta, hogy ki volt jó és ki nem.
Fotó: fortepan
1957-ben egy játékos Mikulás lazán felkapta kis rajongóját, aki különösen boldog volt a találkozás miatt.
Fotó: fortepan
1958-ban a Mikulásba a piacon is bele lehetett futni.
Fotó: fortepan
A legtöbb családban a Mikulás vagy az ablakpárkányon, vagy kis csizmában hagyta az ajándékait. Állítólag hajdanán Szent Miklós püspök adott hasonló módon ajándékokat a gyerekek számára - innen eredeztetik a mai Mikulás legendáját.
Fotó: fortepan
Minden gyerek izgult az első nagy találkozás alkalmával, ahogy ezen az 1963-ban készült képen is jól látszik.
Fotó: fortepan
Az utcán állandóan gyerekcsokorban tudott csak közlekedni az utcai Mikulás. Ilyenkor a kicsik több édességhez és különleges déligyümölcsökhöz jutottak, ami akkoriban kuriózumnak számított. A kép 1967-ben készült.
Fotó: fortepan
1980-ban még a Télapóról, és nem a Mikulásról énekeltek vagy szavaltak a gyerekek,  Weöres Sándor Száncsengő című versét mindenki betéve tudta.
Fotó: fortepan

(Képek forrása: fortepan.hu)

Ezt is szeretjük