Lekéste Jézus születését, azóta is őt keresi: ez a nő is ott lett volna a háromkirályok mellett

Nincs, aki ne ismerné a kisded Jézust meglátogató három király történetét, ha máshonnan nem is, a karácsonyi pásztorjátékokból. A Gáspár, Menyhért és Boldizsár néven elhíresült, tömjént, mirhát és aranyat ajándékozó látogatók azonban nem királyok voltak, Máté evangéliuma szerint legalábbis biztosan nem, ő ugyanis napkeletről érkező bölcsekként említi őket, akik egy fénylő csillagot követve érkeztek Betlehembe.

A bibliakutatók szerint olyan, feltehetően Babilonban élő, és onnan útnak induló papok, mágusok, avagy csillagtudósok lehettek, akik nem csak az égi jelenségek kiszámolható tulajdonságaival voltak tisztában, de azok fizikán túli jelentőségével is. A Biblia nem állítja, hogy hárman lettek volna, nem úgy a legenda, mely szerint egy negyedik társ is csatlakozott volna hozzájuk, méghozzá egy idősebb asszony, a ma már La Befanaként emlegetett karácsonyi boszorkány személyében.

Ki volt La Befana?

A főként Olaszországban, vízkereszt idején, jó boszorkányként ünnepelt La Befana mitológiai alak, aki a hagyomány szerint január 5-ének éjszakáján vagy vízkeresztre virradóan a Mikuláshoz hasonlóan ajándékot visz a gyerekeknek, cukorkát és játékokat a jóknak, illetve szenet a rosszaknak, mely utóbbi mára egy arra hasonlító, szürkés édességgé finomodott. 

Alakja a pogány és keresztény hagyományok keveredésének köszönhető, az első írásos, róla szóló források a középkorra datálhatók, de feltételezhetően eredete jóval régebbre nyúlik vissza. Egyes vélekedések szerint a Befana a bastrina szóból ered, és az ókori római idők istennőjének, az újévért, megtisztulásért és jólétét felelős Streniának szánt ajándékokra utal. 

Mások keresztény eredetről beszélnek, és úgy vélik, a Befana az epifánia szó egy változata, mely a vízkeresztet, a megjelenés, jelenlét napját jelenti. A keresztény hagyomány szerint vízkereszt Jézus tanításának kezdetét ünnepli, vagyis megkeresztelkedését a Jordán folyóban, de első csodatételéről, a víz kánai menyegzőn való borrá változtatásáról is megemlékeznek ilyenkor, mint ahogy a napkeleti bölcsek látogatásáról is.

Utóbbihoz kapcsolódik az a keresztény, folklorisztikus legenda, mely szerint a bölcsek útjuk során egy idős asszonyhoz is betértek, és útmutatást kértek. Ő volt Befana, aki nem tudott nekik segíteni, de nagy vendégszeretettel vette körbe őket, szállást és ételt adott nekik, cserébe arra kérték, tartson velük ő is. Az asszonynak sok volt a ház körüli teendője, így nemet mondott, később azonban megbánta, és útra kelt seprűjével és egy zsáknyi ajándékkal, a kis Jézust azonban nem találta meg. Úgy vélik, még ma is keresi, a vízkereszt előtti látogatása pedig örök bolyongását jelképezi, egyúttal azt is, Jézust minden kisgyermekben meg lehet találni.

Egy másik változat tragédiájáról is mesél, eszerint Befana elvesztette gyermekét, nem sokkal később pedig férjét is, így gyászában teljesen magára maradt. Ekkor látogatták meg a bölcsek, ennek a történetnek a végén azonban megtalálta Jézust, aki jelképesen minden gyermek édesanyjává, nagymamájává tette. Befana alakjában így óhatatlanul is benne van az újrakezdés és a remény, nem véletlen, hogy számos hozzá köthető rituálé is ezt jelképezi.

Messzire űzi a balszerencsét

Bár az olasz folklórban létezik a gonosz Befana alakja is, aki megbünteti többek közt azokat a nőket, akik vízkeresztkor dolgoznak, a gyerekek jóságos, nagyanyószerű boszorkánynak látják, akit bár rútnak ábrázolnak, jóindulatú, és legfeljebb csak játékból kell félni tőle. Befanát jellemzően seprűn lovagolva, sötét ruhában, fejkendővel jelenítik meg, mind az őt megörökítő ábrázolások és bábuk formájában, mind az előadások, felvonulások és különféle játékok keretében, melyek számos olasz régióban tartoznak hozzá szervesen január 5-éhez, illetve vízkereszt napjához.

A vízkereszt és egyúttal Befana ünneplése nagy hagyománynak számít az olasz Marche, Umbria és Lazio térségében, fesztiválokat és felvonulásokat rendeznek a tiszteletére, melyek során éneklő csapatok járnak alakoskodva házról házra, vagy épp hatalmas szalmabábukat égetnek el, jelképezve mindazt, amitől az óévvel együtt meg akarnak szabadulni.

Befana folklorisztikus alakjában sokan az ünnepek alternatív, tradicionális és ellenálló alakját látják, aki még nem esett a fogyasztói társadalom áldozatául, bár tény, hogy a hozzá kapcsolódó szokások az elmúlt évtizedekben Olaszország határait is túlnőtték, és a világ más részein is várják a gyermekek, hogy a kéményen át megérkezzen az éj leple alatt. Meglesni tilos, és nem csak balszerencsét jelent, de a kíváncsiskodók seprűkoppintásra is számíthatnak a fejük búbján. Ha azonban nem veszik észre, titokban még ki is seper a házban, elűzve minden rosszat, minél messzebbre a békésen álmodó gyerekektől és családjaiktól.

Képek: Getty Images Hungary.

• boszorkány
• vízkereszt
• hagyomány
• kereszténység
• olaszország
• Karácsony