Így működik a karácsonyi diójóslás: mindenki feltörhet egyet szenteste

A karácsony szimbólumai között a klasszikus ünnepi ételek is kiemelt helyet foglalnak el, élükön a dióval, nem véletlen, hogy a statisztikák szerint a lakosság éves diófogyasztásának felére az ünnepek idején kerül sor.

Csakúgy, mint a halnak, az almának vagy épp a máknak és a méznek, a régiek szenteste az ízletes csonthéjasnak is mágikus erőt tulajdonítottak, de korántsem csak bejgliként fogyasztva, kiemelt szerepet kapott ugyanis egykor a segítségével történő jóslás is.

Karácsonyi jóslás dióval

Sokan nem is hinnék, milyen ősi és összetett szimbólum a dió, tulajdonképpen az egész világmindenséget magában foglalhatja, ha úgy magyarázzuk, emellett a keresztény teológia és a pogány kultuszok egyes elemeit is tökéletesen egyesíti. A diófa az eget és a földet köti össze, ősidők óta a hosszú élet, a bőség és a termékenység szimbóluma, melynek koronájában elfér a nap, az alatta pihenő ember pedig sokkal tisztább elmére lel.

A kereszténység szerint a héjak szerkezete és a dióbél egyrészt a Szentháromságot szimbolizálja, másrészt az embert magát, belsejét a léleknek, a közbülső héjat a húsnak, a külső héjat pedig a csontnak megfeleltetve. Szent Ágoston ugyanezen részekre Jézus isteni belsőjének, testének és keresztjének jelképeként hivatkozik, míg a keserű, zöld burok Krisztus földi szenvedésére utal. De ugyanígy párhuzamba vonják a sziklasírral és a benne rejlő Megváltóval, illetve Máriával és a méhében rejtőző gyümölccsel, Isten fiával.

Jézus születésének ünnepe december 25-e, melynek a szenteste csupán előestéje, de így is egy várakozással töltött, különleges hatalmú éj, nem véletlen hát, hogy a népi hiedelmek számos babonás szokással kapcsolják össze.

A dióból előtörő bél eleink szerint a gonosz felett aratott, Jézus megszületése jelentette győzelmet fejezi ki, és védelmet jelent a rontások ellen, szerencsét, gazdagságot, jólétet, termékenységet és áldást hozva a házbeliekre.

A kiváló diótermés a népi hiedelmek szerint mindig is a bőséges gyermekáldást jelentette, ezzel együtt pedig a jövő generációjába vetett hitet és a jövőt szimbolizálta, így hát előszeretettel használták jóslásra is. És persze azért is, mert a feltörő élet mellett az isteni szándék kifürkészhetetlenségét is meglátták a megbúvó dióbélben.

A bőséges diófogyasztás bőséget jelentett az új esztendőre nézve is, emellett szokás volt a család minden tagjának adni egy vagy három diót, melyet feltörve megtudhatták, ki lesz szép és egészséges, és kire kell jobban odafigyelni, a tökéletes dióbéllel ellentétben ugyanis a rossz, hibás azt jelentette, hogy az illetőnek is problémákkal kell szembenéznie. A feltört, egészséges diókat a család tagjai együtt fogyasztották el, csakúgy, mint a szeletekre vágott almát, biztosítva ezzel összetartozásukat minden nehézség ellenére is. 

Mint ahogy a lakodalmakon, szenteste is szokás volt szétszórni a diót a családra hulló áldásért és termékenységért, nem utolsósorban pedig hálát adva. Miközben az ott lévők imádkoztak, és keresztet vetettek a szoba négy sarka felé, átlósan diókat szórtak oda a négy égtájnak címezve őket. Mindemellett a következő év időjárását is meg lehetett jósolni a 12 fél, üres dióhéjba tett vízzel, majd annak elpárolgásával másnap reggelre.

Bizonyos tájegységeken imádkozás után mézbe mártott diót ettek, hogy elűzzék a gonoszt, volt, ahol az éjféli mise előtt diókért játszott kártya vált hagyománnyá, sok helyen pedig, miután a fára is akasztottak belőle, az állatoknak is adtak a szép, egészséges diókból, biztosítva ezzel a ház népe és a ház körüli jószágok egészségét és termékeny jövendőjét.

Képek: Getty Images Hungary.

• karácsonyi hagyomány
• jóslás
• babona
• karácsonyi babona
• dió
• Karácsony