Te mire emlékszel gyerekkorod karácsonyából? Nekünk ezek a legszebb emlékek

December van, egymást érik az adventi vásárok. Az ember orrába narancsillat kúszik, a kávézókból örökzöld karácsonyi slágerek akkordjait viszi a szél, a munkahelyi étkezdében meg éppen diós-mákos sütemény a desszert.

Az évszakra oly jellemző illatok, dallamok és ízek lassításra késztetnek, valami beugrik róluk. Egy kép, egy jelenet, egy érzet vagy éppen egy szeretett ember vagy örömteli esemény. Régmúlt ünnepek szelleme dereng fel, gyermekkori karácsonyok fájóan szép emlékein lehet nosztalgiázni.

Így emlékszünk mi

Minden karácsony olyan impulzív esemény, mely akarva-akaratlanul, de a legtöbb ember lelkében nyomot hagy. Az advent időszaka erről is szól, erről a visszatekintő, békés múltba révedésről. Megkérdeztük kollégáinkat, mire emlékeznek szívesen a piros betűs téli ünneppel kapcsolatban.

Cili, rovatvezető 

Meseszerű - ez a szó jut legelőször eszembe gyermekkorom karácsonyairól. Főleg, amikor még a nagyszülőkkel ültük körül az ünnepi asztalt. A sok felejthetetlen szenteste közül egyre különösen szívesen emlékszem. Körülbelül négyéves lehettem. Akkoriban a nyugati határ szélén elképzelhetetlen volt az ünnep hó nélkül.

Szánkózástól átfagyva mentem haza apukámmal, amikor beléptem a feldíszített lakásba, megszólalt az új, nagyon modernnek számító magnóból a Mennyből az angyal. A csillagszóró fénye világított, minden számomra fontos ember a nappaliban állta körül a plafonig érő karácsonyfát. Alatta pedig sok más mellett az a társasjáték volt, amire nagyon vágytam. Hosszú órákon át játszott vele az egész család. Később aztán a betlehemezés, az éjféli mise, a közös sütés-főzés is az ünnep fontos része lett.

Zita, rovatvezető

Az én emlékem rendhagyó. A szüleim elváltak, és úgy terveztük, hogy a karácsonyt anyával kint töltjük Németországban a mamánál, aki akkor már kint élt. Anya viszont valahova elkeverte az útleveleinket, és ott álltunk karácsony előtt egy nappal, fa, ünnepi vacsora és minden nélkül. Elmentünk bevásárolni mindenfélét, és a hóban húztuk haza a sok cuccot, mert már alig bírtuk. A zacskó is kiszakadt persze, a fán sem volt fogás, így aztán a kínok közepette egyszerre nagyon elkezdtünk röhögni, hogy milyen bénák vagyunk… Persze, aztán nagyon jól sikerült az ünnep kettesben, és emiatt az anya-lánya pillanat miatt valahogy ez maradt meg bennem a leginkább. 

Teri, dizájner

Én már annak is örültem, ha nem volt különösebb balhé a karácsonyfa felállítása során. Sosem akart beleférni a talpba. Külön öröm volt, ha a bátyám hajlandó volt kijönni a szobájából szenteste, és nem sértődött meg valamin. Leginkább anyukám igyekezett, hogy jól sikerüljön minden, de ötéves voltam, amikor meghalt apám, és ez eléggé rányomta bélyegét a következő karácsonyokra. Az apróságokra emlékszem leginkább. Például egyszer megtaláltam a spájzban az ajándékomat, egy földig érő hajú, igazi Barbie babát, úgyhogy már karácsony előtt két héttel nagyon boldog voltam. Az okozott némi nehézséget, hogy ajándékosztáskor el kellett játszanom, mennyire meg vagyok lepődve. Úgy emlékszem, hogy nem annyira sikerült...

Lilla, rovatvezető

Gyerekkorom karácsonyai, hála anyukámnak, minden nehézség ellenére is úgy teltek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mézeskalácsillattal, közösen eltöltött idővel, várakozással, varázslattal. Sok szép emlékem van, a legkedvesebbek mégis a nagyszüleimhez köthetők. Mindig ők voltak a felelősek azért, hogy a szenteste előtti pár órát ne otthon töltsük, és zavartalanul végezhessék dolgukat az illetékesek. A mamámmal ilyenkor Jézuska-várásra mentünk, ahogy sok más gyerek is a városban, a papámmal pedig rendszerint nagyokat sétáltunk a havas városban, miközben viccelődött, és rengeteget mesélt a régi időkről, a gyerekkoráról, a hazaúton pedig azt lestük az ablakokra pillantva, hol jártak már az angyalok. Jó érzés visszaemlékezni arra is, hogy amíg állt a karácsonyfa, elalvás előtt anyukám meggyújtott minden este egy csillagszórót az öcsémnek és nekem is. Állandóan azon versengtünk, kié ég tovább, mégis a legbékésebb pillanatok egyike volt így elaludni.

Lili, szerkesztő

A szentestét nálunk kétéves ciklusok jellemezték: egyik évben apukám, a másikban én választottam ki, milyen karácsonyfánk legyen: apa mindig a legterebélyesebb, legmagasabb, én pedig a gömbformához leginkább hasonlító fenyő mellett tettem le a voksomat. Ennek köszönhetően, míg egyik évben hosszas tortúra és azt követően kéthetes derékfájás követte a faállítást, az „én évemben” hipp-hopp a helyére került a csillogóbbnál csillogóbb, piros és arany díszekkel ellepett fa. Az ajándékozáshoz köthető az egyik legkedvesebb emlékem: öcsém pár éves volt, és látta a nagyoktól, hogy bizony, könyvet ajándékozni nagyon hálás feladat. Fogta hát magát, és begyűjtötte a házban található könyvek közül személyre szabottan, ki-ki minek örülne. Apukám öröme őszinte volt: csak neki nem tűnt fel, hogy a becsomagolt regények évek óta a nappali polcain figyelnek. 

Vicces családi fotók 

A karácsonyi emlékek részét képezik a szívmelengető fényképek is. Ezeket a fotókat viszont jobb lett volna el sem készíteni.

• karácsony 2018
• karácsonyi hagyomány
• karácsonyi szokás
• emlék
• memória
• család
• gyerekkor
• Karácsony