Hazudunk a gyerekeknek, ha várjuk a Jézuskát? A pszichológusok szerint nem kell aggódni

Világszerte gyerekek százezreinek csillan fel a szeme, ha csilingelést hall a titkokkal teli karácsonyi szoba felől, vagy épp tollpihére bukkan a lakásban, abban bízva, hogy mindez a serényen munkálkodó Jézuska és a karácsonyi angyalok nyoma.

A gyerekek, különösen a kisebbek, őszintén hisznek abban, hogy szenteste valami egészen különleges és titokzatos dolog történik a világban, amit velük együtt átélni lélekemelő és szívmelengető élmény, különösen, hogy sokan felnőttként sem felejtenek el hinni a karácsony csodájában.

Jézuska és a hazugság

Nem lehet azonban megfeledkezni azok aggodalmáról sem, akik bűntudatot éreznek a gyermekek naivitását látva, azt érzik, hazudnak, és tartanak attól, hogy ez később komolyabb bizalomvesztést okoz. A szakembereknek is akadnak olyan, a racionalitást szorgalmazó képviselőik, akik nem támogatják a hasonló meséket, a pszichológusok jelentős része azonban talán egyetért abban, hogy ezek haszna igen jelentős lehet, és nagyon erős lenne hazugságnak nevezni őket, köszönhetően a gyerekek sajátos gondolkodásának és fantáziavilágának.

Arról, hogy mivel tesszük a legjobbat a kicsiknek, mivel eshetünk túlzásba, és mit tegyünk, ha már sejtik az igazságot, mi is szakértőt kérdeztünk meg, Teveliné Horváth Melinda pszichológus osztotta meg velünk gondolatait a témáról.

A kisgyerekekre még a mágikus gondolkodás jellemző

A varázslat fenntartását támogató pszichológusok jellemzően a kisgyerekek mágikus gondolkodására hivatkoznak, melynek jellemzője, hogy a fantázia egyet jelent a valóság, az azzal kapcsolatos élmények, tapasztalatok, érzések feldolgozásával, és életkori jellemző az a kiemelt szerep, melyet a meséknek lehet tulajdonítani. A képzelet és a valóság egyszerre létezik egymás mellett, gazdagítja a gyerekek világát, és hatalmas erőforrásokkal ruházza fel őket a személyiségfejlődés során.

Teveliné Horváth Melinda véleménye szerint nem szabad a felnőtt gondolkodási sémák mentén megközelíteni ezt a témát, és hazugságnak, a gyermek becsapásának, valamiféle negatív tevékenységnek nevezni a karácsonnyal kapcsolatos meséket. A szülőket elsősorban az motiválja, hogy a gyermekkor szépségét, a gyermeki varázslatot minél tovább fenntartsák, így nem gondolja, hogy túlzásnak vagy hazugságnak számítanának a karácsonyi csodák, inkább arról van szó, hogy szülőként szeretnénk minél tovább fenntartani a gyermeki csodavárás és a gyermeki lélek szépségét, a hitet, a varázslatot az életükben.

A pszichológus szerint fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek másképp látják a világot, mint a felnőttek, a csodák, varázslatok szövik át mindennapjaikat. A mágikus gondolkodás időszaka egy teljesen normális fejlődési szakaszt jelent, ebben az egocentrikus gondolkodású időszakban úgy élik meg a gyerekek a velük történteket, hogy tetteik közvetlen hatással vannak a körülöttük zajló eseményekre. Öt-hat évesen kezdik a fantáziát és a valóságot egyre nagyobb mértékben elkülöníteni. Vannak szituációk, amikor már tisztában vannak a valósággal, mégis hisznek még a fantáziájuk által diktált jelenségeknek, ilyen a Mikulás és a Jézuska is.

Arra vonatkozóan, mi fér bele, és mi az, ami már túlzás lenne a karácsonyi mesékkel kapcsolatban, nincs egyértelműen járható út, minden családnak saját magának kell beillesztenie ezeket a szokásokat a hiedelemvilágának, kultúrájának megfelelően. A szülők ilyenkor kicsit újraélik saját gyermekkorukat. Vagy pontosan ugyanúgy teszik ezt, mint az ő idejükben volt, vagy éppen teljesen másképp, ha számukra nem adatott meg az ünnepi csodavárás, akkor annál inkább meg akarják adni ezt a gyermeküknek.

Amikor eljön az a bizonyos idő

Ahogy a gyerekek növekednek, egyre szervezettebb lesz a gondolkodásuk, és egyre inkább jellemzővé válik rájuk a logikus kapcsolatok felfedezése a világban, így, míg jó ideig még a gyanús jelek ellenére is meg tudják maguknak indokolni a csoda létezését, eljöhet az idő, körülbelül nyolcéves korra tehető, mikor komolyabb magyarázatokat igényelnek, és felteszik a kérdéseket, melyektől sok szülő tart azt gondolva, a gyermeki ártatlanság korának vetnek véget.

Bár a mesevilág megőrzését, míg a gyereknek arra van szüksége, érdemes támogatni, nem szabad kétségbe vonni a gyermek tapasztalatait és bagatellizálni a meglátásait, érzelmeit. A kérdéseire figyelmes válaszokat érdemes adni, ha pedig a szülőkkel adott a megfelelő kötődés, és jó a kapcsolat, ritka, hogy bizalomvesztés történjen, sőt. Észre kell venni, milyen folyamatok zajlanak le a gyerekben, és azt a pontot is, amikor már megérett a gondolkodása az igazságra, és együtt, kapcsolódva, az érzéseire figyelemmel átlépni ezt a mérföldkövet.

Teveliné Horváth Melinda szerint sok gyermek tulajdonképpen tisztában van a valóságos háttérrel, mégis jólesik belemenniük a játékba, mert a szülőkkel együtt közös élménnyé alakul ez a csodavárás. Idővel az angyalok által díszített fa helyét átveheti a közös karácsonyfa-díszítés, ha pedig rákérdez a gyermek, érdemes a történelmi háttérről is beszélni neki, hogy ki volt Szent Miklós, valójában létezik a Lappföldön Mikulás, vagy éppen arról, hogyan született a Jézuska, ki volt ő, mit jelentett és jelent a világnak.

Fokozatosan bevonva a tevékenységekbe, közben a társaktól érkező információk hatására meg fog érkezni minden gyermek a valóságba, gyermektől függően, amikor eljön az ideje. Felnőttként pedig ezek a gyermekkori emlékek lesznek azok, melyek szülőként őket is a varázslat továbbadására sarkallják majd.

Amit viszont tényleg nem szabad

Ha a gyermek megérik az igazságra, akkor anélkül fogadja majd el azt, hogy sérülést és traumát okozna neki, illetve hazugságnak tartaná. Ha képes tisztán látni a témával kapcsolatban, akkor azt is pontosan tudni fogja, a szülei miért támogatták a varázslat átélésében, és még ha tudja is, mi az igazság, a későbbiekben is benne lehet, mintegy összekacsintva, a csodavárás hagyományának folytatásában.

Érdemes lehet beszélni arról, miért fontos a világban a hit és a varázslatra való vágyakozás, milyen erejük van a közös hagyományoknak és rituáléknak, de azzal sincs semmi baj, ha néhány kérdésre a szülő sem tudja a választ. Nem szabad azonban kéretlenül, túl korán, kíméletlenül szembesíteni az igazsággal, akkor, amikor ő nemcsak hinni akar, de még őszintén hisz is, de ugyanígy káros lehet, ha a szülők mindenáron fenn akarják tartani az illúziót, kétségbe vonva és meghazudtolva a gyermek újfajta valóságát, bármilyen fájó is lehet anyaként és apaként ezzel szembesülni.

Rendkívül káros lehet továbbá az ellenkezője is, az, ha akárcsak minimális mértékben is, de bárki kineveti a gyermeket hitéért, vagy gúny és nevetség tárgyává teszi egykori, ártatlan naivitását.

Teveliné Horváth Melinda szerint a gyermek büntetésére, fegyelmezésére sem szabad használni a karácsony alakjait, ezzel ugyanis a hozzájuk kapcsolódó pozitív attitűdöt is összetörhetjük a gyermekben, másrészt a bűntudatot, a szorongást is növelhetjük a lelkében.

Ez pedig pont az, amiről egyáltalán nem kellene szólnia a karácsonynak. Sokkal inkább a gyermeki izgalomról, kíváncsiságról, a közös várakozásról, mely felnőttként is szép emlék marad, az összetartozásról, a családi hagyományokról és az azok jelentette biztonságos keretekről, a beszélgetésről, az együtt töltött időről, a melegségről, az öröm és a szeretet fokozott megtapasztalásáról.

Aki hisz a Jézuskában, annak a Jézuska hozza az ajándékokat, szokták mondani azok, akik szeretnék megállítani a világ varázstalanítását, és felnőttként is őszintén hinni akarnak abban, hogy azon a bizonyos éjszakán valóban csoda történt, és történhet ma is bárki otthonában.

Képek: Getty Images Hungary.

• hazugság
• jézus
• mikulás
• karácsonyi készülődés
• hit
• mese
• pszichológus
• Karácsony