Anya előtt a karácsony: ha te elfogysz szentestére, akkor elveszett az ünnep is - Interjú Herner Dorkával
Hogy ne legyen idén tökéletes a karácsony, és érezd jól magad?

karacsony-faradt-anya
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az adventi időszak, az ünnepre készülődés sok családban végződik évről évre kifulladással. Leginkább az anyák, nagymamák hajlamosak rá, hogy vegyenek még a harmad-unokatestvéreknek is egy kis apróságot, és süssenek még két tepsi süteményt.

Herner Dorka coach, pszichológus és nem mellékesen öt gyermek édesanyja, akit arról kérdeztünk, miként lehetne kikerülni ebből az évről évre ismétlődő ünnepi teljesítményspirálból.

- Szerinted miért követik el az anyák évről évre ugyanazt a hibát: a karácsonyi előkészületek olyannyira felemésztik az energiatartalékaikat, hogy az ünnepre már szinte alig marad? Verseny? Társadalmi nyomás vagy önmagunkkal szemben támasztott elvárás?

- Már a kérdésben is ott az egyik válasz: „miért követik el az anyák...”. Ha egy emberen van egy olyan összetett föladat, mint egy nagy ünnepre készülni, az már méltánytalan. Ha az ajándékok kitalálásától - egy ilyen átgondolási-döntési folyamat nem kis lelki energiát emészt! - a beszerzésen, takarításon, lakásdíszítésen, menü-összeállításon, főzésen-sütésen át a nagycsaládi logisztikáig a legtöbb dolog csak egyikünk nyakában van, az hogy ne okozna kifáradást?! Ha egy nagyvállalatnál képzelünk el egy hasonlóan összetett projektet, akkor azt valaki napi nyolc órában hetekig szervezi úgy, hogy más egyebet nem csinál - majd a legritkább esetben tudja élvezni magát az estét, helyette végigizgulja, hogy minden a tervek szerint sikerüljön, aztán két napig föl sem kel a kanapéról. Persze lehet ebben verseny vagy más nyomás is, ám a kiút az lenne, ha mindenki megtalálná az egyéni, saját okát vagy okait, hogy miért rakja bele újra és újra magát ugyanabba a neki nem kellemes ismétlődésbe éveken-évtizedeken át. Ez nem könnyű, mert lehetnek rá nagyon mélyen megbújó okaink is.

- Milyen okokra gondolsz?

- Sokan menekülünk attól, hogy szembenézzünk nagy kérdésekkel - például szeretjük-e még egymást? -, de félhetünk attól, hogy kudarcot vallunk, nem „sikerül” az ünnep. Lehet a háttérben egy megfelelési kényszer is, hogy úgy csináljam, hogy mindenkinek jó legyen, aminek sokszor az az eredménye, hogy a sok szék közt a pad alá esünk. Sajnos csak kevesen döntenek úgy, hogy feltárják a valódi okokat - akár segítséget igénybe véve -, mert egyszerűbb minden évben kibírni a karácsonyt, még ha így igazán mély együttlétek nélkül telik is el az élet.

– Nálatok hogyan telik az ünnepi készülődés a családban?

- A kiscsaláddal - ami nálunk hét fő, mert öt gyerekünkkel élünk együtt - hanukát, a tágabb családdal karácsonyt tartunk. A hanuka egy nyolc napon át tartó ünnep, amit mi úgy ünnepelünk, hogy a gyerekek minden este kapnak ajándékot, hétszer kisebb dolgokat, az utolsó este pedig valami nagyobbat. Ez azt jelenti, hogy az ünnepekre összesen több mint ötven ajándékkal készülök. Nálunk én vagyok a meglepetésfelelős, mert nagyon-nagyon szeretem megélni az izgalmát, hogy el tudom-e találni mások vágyait. Azt viszont nem szeretem, ha sietnem kell ezzel, mert az már nem más, mint egy erőltetett menet, ami szorongatna és feszültté tenne hetekre. Úgyhogy nem sűrítem be egy hónapra, hanem lényegében egész évben figyelek - a gyerekekre-családtagokra, hogy mire vágynak, és a világra, hogy észrevegyek olyan dolgokat, amikre nem is tudják, hogy vágynak -, van, hogy már fél évvel korábban megvan az ajándékok egy része. A beszerzés - ha nem az interneten keresztül zajlik - a férjem feladata, ahogy ő az, aki bevásárol, a vacsorákat pedig általában fölváltva készítjük. Minden gyereknek jut valami olyan feladat, ami korának megfelelő, például a nagyok szokták elvinni a kicsiket a gyertyagyújtások előtt picit sétálni, mert így elkerüljük azt az aknát, amire egyébként nagy eséllyel rálépnénk: mi nyugodtan szeretnénk megtenni a végső simításokat, a kicsik meg nyugodtan szeretnének rohangálni és focizni a lakásban.

- Mit javasolsz azoknak a nőknek, édesanyáknak, akik szeretnék idén elkerülni az ünnep előtti kifáradást, min változtassanak? Mi az, amit el kell engedni ahhoz, hogy ők maguk is élvezzék az ünnepet, ne merüljenek ki teljesen?

- Ha megértjük, hogy miért alakítottuk eddig úgy az ünnepeket, ahogy, akkor könnyebben elfogadhatjuk magunkat, így leállhatunk a „kellene” mondatainkkal: „Nem kellene ennyit stresszelnünk!”, „Nem kellene ennyi ajándékot vennünk!”, „Nem kellene ennyit főznünk!”. Ha már nem a tudatalattink vezérel, hanem a tudatosítási folyamattal fölhoztuk az okokat a fényre, akkor sokkal lazábban megláthatjuk a kiutakat is. Ha megszületett az „Én innentől máshogy szeretnék ünnepelni!” döntés, akkor még mindig hátravan a nagy kérdés: no de hogyan?! Nem olyan egyszerű lecserélni a rutinjainkat, de soha nem találkoztam még olyannal, hogy lehetetlen lett volna - még ha első látásra úgy is tűnik, hogy a nagymamánk nagymamájától öröklött hagyományok nélkül nem karácsony a karácsony. Nálunk azóta igazán jó hangulatúak az ünnepek, mióta saját rituálékat találtunk ki.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Milyen új szokásokat alakítottatok ki?

- Például az egyik ilyen, hogy a nagy ajándékozásnál, tehát a fő este nem esik neki egyszerre mindenki a meglepetések bontogatásának, mert akkor mindenki csak magára figyelne, és olyan lenne az egész, mintha öt perc alatt befalnánk egy háromfogásos vacsorát. Van egy sorsolós applikáció, ami úgy működik, hogy mindenki rárakja az ujját, majd egy fényjelzés ugrál egyik ujjtól a másikig, végül az egyikünk ujjánál megáll. Akit kisorsoltunk, az kibontja az ajándékát. Nagyon vicces, mert mindenki rettentően izgul az összes sorsolásnál: van, aki sorra szeretne kerülni, van, aki utolsó akar lenni. De a legjobb benne, hogy mindannyian arra figyelünk, aki kibontja az ajándékát, így látjuk, és átéljük vele az örömöt. Ha nem fejenként egy ajándék van, akkor ez akár másfél-két órás szeánsz is lehet, de így az ünnep legjobb részét nyújtjuk jó hosszúra. Nem mondom, hogy ez a tuti módszer, hanem hogy az a jó, ha minden család tud magára szabott olyan rituálékat találni, ami az összes családtagnak élvezetessé és emlékezetessé teheti az alkalmat.

- Ötgyerekes édesanyaként mi a tapasztalatod, a gyerekek mit élveznek leginkább az ünnepet megelőző időszakból és magából a karácsonyból/hanukából?

- Egyértelmű: az ajándékokat! Ezenkívül azt, ami nem történik: ha az őket körülvevő felnőttek a készülés folyamán és magán az ünnepnapon nem görcsölnek, nem feszülnek, nem szorongnak, nem rohannak, és nem félholtak a végére.

Karácsonyi kvíz

A karácsonyi ünnepkör november 30-tól egészen január 6-áig tart, és a napok számos történetről, legendáról emlékeznek meg.

Képek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük