Kezdetben rettegtek, mit fognak szólni hozzá: mára a karácsony elengedhetetlen része lett

A végeredményt mindenki ismeri, de csoda szép történetét már kevesebben.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.

Sóbors

Top olvasott cikkek

Lassan mindenki elcsendesedik, megszólal egy kis csengettyű, csillagszóró kezd szikrázni, az ismerős illatok rég nem látott emlékeket és érzéseket csalogatnak elő, a jelenlévőkben együtt mozdul valami, miközben a hangszóróból recsegve-ropogva előkúszik, majd lassan mindent betölt a régi dallam, mely oly sokak számára jelenti azt, hogy végérvényesen megérkezett az ünnep.

A Csendes éj immár több mint két évszázada csal könnyeket azok szemébe, akik együtt hallgatják szeretteikkel, vagy épp, hogy nélkülük. Számtalan feldolgozása született, az egyik legnépszerűbb és legismertebb karácsonyi ének, melynek nemcsak dallama, de története is egészen megindító.

A Csendes éj kézirata.

Egy merőben szokatlan előadás

Az eredetileg német, Stille Nacht címmel megszületett dalt 1818 karácsonyán adták elő először szerzői, Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber. Joseph Mohr az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomának katolikus lelkipásztora volt, a szöveget pedig már 1816-ban megírta, a történet szerint egy esti séta után, a tél borította falu csendje és békéje által megihletve.

A zenét a közelben élő tanító, Franz Xaver Gruber szerezte hozzá, aki a templom kántora is volt, viszonylag rövid idő alatt, a fiatal pap ugyanis csak az előadás előtt nem sokkal kérte meg rá barátját. A dalt a karácsony esti misén adták elő, Joseph tenor- és Gruber basszusszólamával, mivel azonban a zenei kíséretet nem tudták orgonával kivitelezni, azt ugyanis megrongálta egy kisebb árvíz, egy szál gitár volt a kezükben, mely meglehetősen szokatlannak számított akkoriban, és főként a szórakozóhelyekhez volt köthető.

A szerzők komolyan aggódtak amiatt, mit szólnak majd ehhez a hívek, nem találják-e méltatlannak a templomhoz, amit csak fokozott, hogy a dal szövege sem latin, hanem német volt, illetve a ritmus sem a lassú, áhítatos vallásos énekeket követte, eredetileg a mai verziónál gyorsabban kellett énekelni.

A félelem azonban alaptalannak bizonyult, bár a gyülekezet tagjai kezdetben meglepődtek a szokatlan előadáson, hamar megszerették és megtanulták a fülbemászó dallamot, a refrént pedig kis idő után már együtt énekelték. Valószínűleg átérezték mindazt, amit a szerzők közvetíteni akartak feléjük, a betlehemi születés csodájáról és meghittségéről szóló dalban ugyanis Mohr és Gruber egy cseppnyi békét, csendet, az egyszerű boldogság ajándékát akarta átadni az embereknek, elsősorban pedig visszahozni a reményt, melynek a napóleoni háborúk utáni időszak jelentette gyászban, szegénységben szinte mindenki híján volt.

A Csendes éj-emlékkápolna.

A béke himnusza lett

A két fiatal dalában hatalmas erő rejlett, és szó szerint szájról szájra terjedt, többek közt utazó dalénekesek jóvoltából. 1905-ben rögzítették először, a felvételek száma azonban napjainkra már 137 ezer körül jár. A béke himnuszává vált, 1914-ben már világszerte ismerték, és a híres világháborús karácsonyi fegyverszünetnek is örök érvényű pillanatává vált, mikor együtt énekelték a szemben álló katonák, ki-ki a maga nyelvén.

Az eredetileg hat versszakos, közel háromszáz nyelvre lefordított dal eredeti kézirata elveszett, így volt idő, mire elfeledték a valódi szerzőket, sőt, Haydnnek és Beethovennek tulajdonították a Csendes éjt, 1995-ben azonban felfedeztek egy 1820 körülről származó kéziratot Mohr írásával.

2011-ben az UNESCO a kulturális és szellemi világörökség részévé nyilvánította a dalt, decemberben pedig a világ minden tájáról érkeznek utazók az eredeti helyszínre, ahol, bár a régi, árvizek által tönkretett templomot lebontották, emlékkápolnát építettek, egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki a dal születése előtti tisztelgésül.

A Csendes éj története egész estés filmekhez is adott már ihletet, de hozzá köthető az elmúlt évek egyik legmegindítóbb karácsonyi kisfilmje is, mely tökéletesen visszaadja azt az érzést, melyet a szerzők századokkal ezelőtt közvetíteni akartak, és amit a dal ma is jelképez. Olyan, mint egy altató, mely nem csak a háborút átélt, egyszerű emberek, de bárki félelmeit, bánatát el szeretné csendesíteni, a lelkét pedig álomba ringatni, hazavinni oda, ahol béke és a valódi otthon van, akár a valóságban és a nagyvilágban, akár csak a szívükben találjuk azt meg.

Csendes éj, drága szent éj,
mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár.
Várja, gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot, nagy ég!
Küldj le rá álmot, nagy ég!

Csendes éj, drága szent éj.
Örvendj, szív, bízva élj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, mely víg reményt ád.
Jézus a Földre leszállt!
Jézus a Földre leszállt!

Csendes éj, drága szent éj.
Pásztor nép, gyorsan kélj!
Halld az angyali alleluját,
száll itt zengve s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk él!