Mi volt valójában a betlehemi csillag? Ez a jelenlegi tudományos magyarázat

Szinte nincs olyan ábrázolása a bibliai születéstörténetnek, melyről hiányozna a fénylő betlehemi csillag, melyet követve a napkeleti bölcsek eljutottak a kisded Jézushoz, hogy imádják őt. 

Fényes csillag Betlehem fölött

A titokzatos jel az evangéliumok szövegében konkrétan is szerepel, és az sem véletlen, hogy régóta foglalkoztatja mind a közvéleményt, mind pedig a tudóstársadalmat, mi lehetett valójában a különös szimbólum.

A csillagot a bibliai Újszövetség születéstörténete is megemlíti, pontosabban Máté evangéliuma, melynek leírása szerint Jézus eljövetelét Betlehemben égi jelenség vitte hírül a napkeleti bölcseknek, akik annak láttán útra keltek: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

A Biblia szerint Heródes király ekkor még életben volt, sőt, a hírt komoly fenyegetésként élte meg, és arra kérte a bölcseket, őket megtévesztve, ha megtalálták Jézust, mondják el neki, hol imádhatja ő is. A bölcsek úgy írták le az égi jelenséget, mint ami előttük ment, vezette őket, és megállt, mikor Jézus szülőhelyére érkeztek.

Később angyal figyelmeztette őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, aki ezután elrendelte a hírhedtté vált betlehemi gyermekgyilkosságokat, melynek során katonáinak minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket meg kellett ölniük, azt feltételezve, a Megváltó is köztük lesz. Ő ekkor azonban már Egyiptomban élt, mivel angyal figyelmeztette Józsefet is, hogy menekítse messzire családját.

A Biblia és a csillagászat

Lukács evangéliumában nincs szó bölcsekről, csak pásztorokról és egy jelről, ami alapján tudták, hol találják Jézust, a Máté evangéliumában szereplő bölcsek pedig a kutatók szerint olyan Babilonban élő, majd onnan útnak induló papok, mágusok, avagy magoszok, csillagtudósok, beavatottak voltak, akik jól ismerték az égi jelenségeket, ki tudták számolni azok megjelenését, és tisztában voltak azok jelentőségével is. 

Bár a keresztény etika a csillagokból való jóslást nem pártolja, és a szabad akarat tagadásának tekinti, a csillagászatot támogatja, és nem tagadja, hogy a bibliai titkok sok esetben a csillagokkal is összefüggést mutatnak, a kutatók például nemcsak Jézus születésekor, de halála esetében is beszélnek különös együttállásokról, mint ahogy a Biblia is arról, hogy borzadt el akkor a csillagok világa.

Az égitesteket és a csillagokat ugyanakkor, csakúgy, mint az egyetemes természetet, a keresztény teológia sokszor Isten írástudó kezeként említi, mely képes jelként, időmérő eszközként funkcionálni, de nincs önálló hatalma, szellemi hatása. Egyes teológusok szerint épp ezért érdemes a betlehemi csillagra sem kiszámítható tudományos jelenségként, hanem csodaként tekinteni, egy új, intelligensen mozgó csillagként, mely lehet, hogy annak és akkor jelent meg, akinek és amikor kellett. 

Mit mond a tudomány?

A tudósokat éppúgy régóta foglalkoztatja a csillag megjelenése, mint a filozófusokat és teológusokat, voltak közülük, például az egyiptomi Órigenész, aki a csillagot üstökösnek vélte, sokak szerint azonban egy hasonló égi jelenség az egykori világban inkább számított rossz előjelnek, mint örömteli esemény hírnökének.

Az egyik leghíresebb elmélet máig Kepler nevéhez köthető, aki szerint az égi jel a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából és egy szupernóva megjelenéséből következett. A Jupitert a királyok, a Szaturnuszt pedig a zsidók csillagának tartották, ráadásul további kutatók felfedezése szerint az együttállás a Halak csillagképben valósult meg, ami a Messiást és a születést szimbolizálta. Ezeket az együttállásokat a babiloni csillagtudósok is feljegyezték, egyes elméletek szerint pedig közéjük tartoztak a napkeleti bölcsek is.

Kepler elméletét, a szupernóván kívül, a modern csillagászat is továbbvitte, feltételezve, hogy i. e. 7-ben a Szaturnusz és a Jupiter egy nagyon ritka együttállása következett be a Halak csillagképben, melyre csak körülbelül nyolcszáz évenként van példa. Legközelebb ilyen együttállásra, ráadásul csak egyszerire, nem pedig háromszorosra, mint egykor, 2378 februárjában lesz példa.

Agyagtáblák és ékírásos bizonyítékok is alátámasztják, hogy a babiloni csillagászok ismerték és várták ezt az együttállást. Mindebből Jézus születésének valódi időpontját is könnyebben ki lehet következtetni, ehhez azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a napkeleti bölcsek messziről keltek útra, és nem újszülöttet, hanem gyermeket kerestek, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy Heródes sem az újszülötteket, hanem a kétévesnél fiatalabb kisdedeket ölette meg a Biblia szerint.

A rendkívül alapos korabeli kínai csillagászok jelentős hatású üstököst és erőteljes fényjelenséget nem jegyeztek fel ebből az időből, együttállást azonban igen, amit Teres Ágoston jezsuita matematikus és fizikus kijelentése is alátámaszt, mely szerint Máté evangéliumában sem a csillag szó szerepel, hanem az astér, mely csillagállást, konstellációt jelent. Bármi legyen is az igazság, Jézus születése az emberiség történetének olyan misztériuma, mely a keresztény tanítások szerint jócskán túlmutat a csillagok tudásán.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• betlehem
• biblia
• csillagászat
• csillagászati jelenség
• csillagok
• jézus
• Karácsony