Minden idők legszebb szerelmes versei
Ha nem tudod szavakba önteni érzéseidet, hívd segítségül a legszebb szerelmes verseket, és általuk mondd el párodnak, mennyire szereted.

A legnagyobb költők már rímekbe szedték azokat az érzéseket, amelyeket valószínűleg te is táplálsz a kedvesed iránt, de nem tudod szavakba önteni őket. Hogy megkönnyítsük a dolgod, összegyűjtöttük neked a valaha íródott legszebb szerelmes verseket, amelyeket te magad is elszavalhatsz a párodnak szerelmed jeléül, de akár egy romantikus képeslap üzenetébe is belecsempészheted őket.

Válogass kedvedre a nagy magyar és világhírű tollforgatók legérzelmesebb alkotásai között!

Magyar költők tollából

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Világhíres gondolatok

Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
Rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
S éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
A ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

William Butler Yeats - Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Percy Bysshe Shelley - A Szerelem Filozófiája

Folyóba ömlik a patak,
tengerbe a folyam,
a szellő-nász széllé dagad,
a szél széllel rohan.
Törvény, hogy ne légy egyedül;
a magány mostoha;
a föld s az ég is egyesül,
csak én veled soha.
A felhő szirteket ölel,
a hullám lágy habot,
s a virág sem taszítja el,
kit párjául kapott.
A hold a tó vizén csobog,
réten ragyog a nap -
mit ér mindez, ha nem fonod
körém két karodat?

Ezt is szeretjük