- Undorodom a páromtól, mégsem tudom elhagyni
Mit mond szakértőnk?
Szinte elviselhetetlen számodra párod közelsége? Lehet, hogy egy öröklődő családi minta okozza a problémát.

Ez is érdekelhet

Télen-nyáron nélkülözhetetlen bulikellék: megtehetsz bármit, mert nem érzel semmit (x)

A szabadban töltött idő egészségre gyakorolt pozitív hatása minden multivitaminnál többet ér (x)

Meglepő fellépést vállalt Mező Misi: közel 600 fiatal énekelt vele (x)

7 dolog, ami károsítja, és ami védi az idegeinket (x)

beauty and style

Nem talált a méretében szexi fehérneműt a plus size blogger, ezért saját kollekcióval állt elő »

Furcsa fotók készültek Rihannáról: különös háttér előtt pózolt »

Gigi Hadidról meseszép fotók készültek: talán sosem volt még ilyen nőies a modell »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Másra sem vágysz, mint arra, hogy végre tartozhass valakihez, de hosszabb távon képtelen vagy szeretni? A problémának több oka is lehet.

Elképzelhető, hogy csak arról van szó, hogy az égiek nem egymásnak teremtettek benneteket aktuális partnereddel. Ám az is lehetséges, hogy akarva-akaratlanul lemásolod szüleid kapcsolatát, netán egy több generáción át ható családi mintát követsz. Ez utóbbi esetben - levélírónkhoz hasonlóan - a családállítás jelentheti számodra a megoldást.

Kedves Ágnes!

Arra jöttem rá, lehet, hogy képtelen vagyok a párkapcsolatra, pedig nem akarok egyedül maradni. Mindig ugyanaz a séma. Nagyon érzékeny vagyok, illetve ragaszkodó, de valahogy mégis rideg. Szerelmes leszek valakibe, együtt vagyunk pár hónapig, aztán jönnek a sérelmeim, és már nem is szeretem az illetőt. Ugyanakkor szakítani nem akarok, és nem is tudok, de úgymond együtt lenni sem. Együtt maradunk évekig, aztán én is kikészülök idegileg, a partnereim is, és még csak nem is ők lépnek tovább, hanem én, amikor már betelik a pohár.

Most is már egy éve vagyok együtt egy nálam sokkal idősebb, elvált férfival, akinek gyerekei is vannak. Nagyon nehezen indult a kapcsolat: szerelmesek voltunk mind a ketten, de a volt feleséget nehezen hagyta el - állítása szerint, ha én nem vagyok, akkor is elhagyta volna.

Talán még mindig összejárnak, de most rendeződni látszik a dolog. Közös lakást nézünk, el akar venni feleségül, de én valahogy nem tudom őt már úgy szeretni.

Ragaszkodom hozzá, jó vele egy ideig, aztán már mennék haza - a szüleimmel élek, és jó a kapcsolatunk -, vagy legszívesebben elküldeném. Rettegek a közös jövőtől, attól, hogy vele kell laknom, és állandóan együtt kell lennem vele. Nem tudok vele kedves lenni, arról nem is beszélve, hogy még egy csók is nehezemre esik, nemhogy az intimebb kapcsolat. De mindig ez van velem - egy idő után egyszerűen zavar az aktuális párom.

Szakítani most sem tudnék, de nem is akarok - ez a férfi a csillagokat is lehozza nekem az égről, szinte bármit megtesz értem, imád, kényeztet. Úgy érzem, nála jobb embert nem találnék. De a szerelem, főleg a szex nem megy. Már megint nem.

Ő meg tűr és harcol, de azt mondja, rideg, hideg, elutasító vagyok vele, szinte undorral nézek rá, érzi, hogy feszült vagyok a közelében, lekezelően, flegmán bánok vele. Igaza is van, de én egyszerűen nem tudok másképp viselkedni. Nem akarom bántani, sőt, azt szeretném, hogy már a rendeződött körülmények között boldogok legyünk - de szinte felszabadulok, amikor elmegy.

Ez a negyedik ugyanígy alakuló kapcsolatom. 27 éves vagyok, nem akarom így leélni az életemet, mégsem vagyok képes erőt venni magamon.

Nem tudok szeretni, az intim kapcsolat gondolata is taszít, nem vagyok társas lény, pedig az szeretnék lenni. Barátaim is alig vannak már. Mi a baj velem? Mit tegyek? Ennek a kapcsolatnak is ez lesz a sorsa?

Anna

Kedves Anna!

Ez bizony komoly probléma. Kétfelé is elindulhatunk családállítással. Egyrészt megvizsgálhatjuk az aktuális párkapcsolatodat, hol tart, mi zajlik bennetek, milyen erős a kötődés. Másrészt kérdezhetlek a szüleidről, milyen a házasságuk, édesapádról, hogy mennyire kötődsz hozzá, mennyire minta ő számodra.

Illetve van még egy harmadik lehetőség is, ha ezt a kapcsolatkötési nehézséget, ahogy te fogalmaztál, ridegséget ismétlődő tünetként vesszük, megnézhetjük, vajon nem családi mintáról van-e szó.

Ki volt nehéz sorsú a családodban? Ilyen, ha valaki nem tud megszületni - vetélés, abortusz -, vagy nem tud teljes életpályát leélni - csecsemő-, gyermek-, fiatalkori halál -, továbbá kitagadottság, pszichés vagy más súlyos, halálos betegség, baleset, öngyilkosság, árvaság, örökbefogadás, továbbá háborús, politikai tragédiák, üldöztetések, kitelepítések.

Netán tudod-e kötni felmenődhöz ezt a mintát? Volt-e valaki, aki akarata ellenére ment férjhez, vagy akit elszakítottak a nagy szerelmétől?

A családállítás, bármerre indulunk is el, mindig a feltett kérdésre ad választ, jól lenne megpróbálnod a legfontosabbat egy mondatban összefoglalni. Például: miért vagyok elutasító a mostani párommal? Miért nincs még egy igazi párkapcsolatom? Vagy: miért vagyok rideg a férfiakkal? Mi a baj velem, miért vagyok magányos?

Féderer Ágnes

Ezt is szeretjük