Ezért esik nehezünkre felállni egy társaságtól - Apró társas szorongások, amiket mindenki ismer

Baráti sörözés. Te szíved szerint már mennél, de az egyik haverod most kért ki még egy kört, egy másik pedig épp mély lelkizésbe kezdett. Nem mersz lépni, pedig fejben már rég otthon vagy a pihe-puha ágyad ölelésében egy zacskó chips és a kisállatod társaságában.

De akkor miért ülsz még ott? Miért félsz lelépni egy buliból, elköszönni egy ismerőstől az utcán vagy letenni elsőként a telefont? Ezek mind szociális szorongásból fakadnak.

Ezért esik nehezünkre felállni egy társaságtól

A társas szorongások sok embert érintenek, és sokan összetévesztik a bizonytalansággal. Ez téves elképzelés, tekintve, hogy sokszor a határozott, céltudatos, pozitív embereknek is nehézséget okoz, ha minden szempár rájuk szegeződik. A szociális szorongás látszatra sokszor teljesen irracionális: hiszen miért haragudna bárki a barátaink közül, ha idő előtt lelépünk a buliból?

A jelenség mögött a szégyentől, túlzott figyelemtől és megaláztatástól való krónikus félelem áll. A szorongó ember tart attól, hogy mások zavarba hozzák majd, vagy megsértik őt. Ezek a gondolatok blokkolják az agyat, és minden egyes társas interakció során ráülepednek az elmére, súlyos esetekben pedig a munkára, a tanulásra és a magánéletre is hatással vannak.

A szociálisan szorongó emberek gyakran alacsony önbizalomról, negatív énképről és rossz mentális egészségről számolnak be. A szorongás lehet egy pillanatnyi helyzet miatt, de eltarthat akár hetekig is, például egy prezentáció miatti szorongás. 

Fontos, hogy a szociális szorongás nem egyenlő a szociális szorongásos zavarral. Míg előbbi egy gyakori érzelmi válaszreakció bizonyos szituációkra, addig a szorongásos zavar egy állandó és intenzív állapot, amit gyakorlatilag bármilyen társas interakció kiválthat.

A szorongásos zavar tünetei túlmutatnak mentális nehézségeken: gyakran kíséri intenzív stressz és olyan fizikai tünetek, mint az elpirulás, az izzadás, a remegés és a hányinger. A beteg retteg attól, hogy mindezt a környezete is észreveszi, ez pedig még több szorongást generál. A szorongásos zavar diagnosztizálható, azonban erre többnyire csak akkor kerül sor, amikor a panaszok ellehetetlenítik a beteg életét.

Felnőttként a munkahely az egyik legfőbb közösségünk. Itt heti negyven órában rá vagyunk kényszerítve a különböző társas interakciókra - ezért nem csoda, hogy a legtöbb szorongás is ebből fakad. A főnöktől való félelem, az állandó teljesítménykényszer, a kollégákkal való konfliktusok mind-mind felerősíthetik a szorongást. Felnőtteknél ezért a munka miatt megemelkedett stressz-szint nagy hatással van a mentális és fizikai egészség romlására.

Mit tehetünk?

Sok szorongással szenvedő ember az elkerülést, azaz a társas interakciók redukálását választja mint megküzdési mechanizmus. Ez azonban csak tüneti kezelés, ami hosszú távon tovább roncsolja a mentális egészséget, és elszigetel a társadalomtól.

De akkor mégis mit tehetünk? Hát lelépünk szó nélkül. Oké, természetesen ez nem udvarias dolog, és nem is mindig kivitelezhető, de a lényeg a gyorsaság és a határozottság. Akármennyire is nehezünkre esik felállni, majd visszautasítani a barátok kérlelését, hogy maradj - gondolj arra, milyen nyugodtan sétálsz majd hazafele, tudva, úgy cselekedtél, ahogy te akartad, nem pedig ahogy a környezeted.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• szociális szorongás
• társaság
• szorongás
• lelki háttér
• szociális készségek
• Lélek&Test