Ilyen volt a szex és a házasság az ókori Mezopotámiában: a szent prostitúció hagyományát egy nő sem kerülhette el

Ahogyan az ókori kultúrák mindegyikében, a mezopotámiaiak életében is fontos szerepet játszott a házasság és a szex. Előbbi a társadalmi stabilitást, a család és a vérvonal biztonságát, folytatását jelentette, utóbbi legfőbb célja a frigyre lépett felek esetében a gyermeknemzés volt.

Az írásos és képi források számos érdekes információval szolgálnak a mezopotámiaiak magánéletéről, szokásairól. 

Elrendezett házasság, menyasszonypiacok

A házasságok általában nem szerelemből, hanem üzleti és társadalmi érdekekből köttettek. Hérodotosz beszámolói szerint gyakori volt, hogy a felek egyáltalán nem is ismerték egymást az esküvő előtt, sőt a férfiak sokszor aukciókon, menyasszonypiacokon szereztek maguknak feleséget. Ennek során évente egyszer összegyűjtötték a házasulandó korban lévő nőket, majd egymás mellé ültették, aztán egyesével felállították őket, és arra kérték a jelenlévőket, hogy licitáljanak rájuk. Mindig a legvonzóbbnak tartott hölgy került sorra először, és azé lett, aki a legtöbbet ajánlott érte.

A házasság egyébként valójában a lány apja és a leendő férj közti szerződés volt, az aukciókon is az apósnak fizették ki az ara árát. Előfordult, hogy a szerelem is szerepet játszott a frigyben, ám ez volt a ritkább eset. Az egész nagyon máshogy működött, mint ma: arról szinte sosem volt szó, hogy két ember magától döntött úgy, hogy házasságra lép. A folyamat majdnem minden esetben a családok tárgyalásával kezdődött, ezután aláírták a házassági szerződést tanúk jelenlétében, ez jelentette tulajdonképpen az eljegyzést. Aztán a két család átadta egymásnak a szükséges összegeket, a hozományt és a menyasszony árát, majd ezt követte a szertartás. Ha hivatalosan is házasok lettek, a feleség beköltözött férje és apósa otthonába, utána pedig elhálták a házasságot. A cél ezután a mihamarabbi gyermeknemzés kellett, hogy legyen a társadalmi normák szerint.

Gyermeknemzés és ágyasok

Mezopotámiában elvárás volt, hogy a házasságokból utód szülessen, a gyermektelenséget ugyanis nagy balszerencsének tekintették. Ha mégsem jött össze a baba, azt csakis a nő hibájának tartották, ezért a férj ekkor lehetőséget kapott arra, hogy második feleséget válasszon magának. Ilyenkor az első asszonnyal együtt döntöttek a harmadik személyről, és gyakran az ő feladata volt megbizonyosodni arról, hogy teljesíti-e majd a kötelességeit. 

A férfiak általában annyi ágyast választhattak, amennyit akartak, illetve amennyit megengedhettek maguknak. Ha az asszony rossz egészségügyi állapotban volt, vagy nem eshetett teherbe, a férjek gyakran tartottak szeretőket. Ha a feleségüktől nem született gyermekük, de az ágyastól igen, akkor az utódok a hivatalos társ gyermekeivé váltak, és továbbvihették a család nevét, valamint örökölhettek is. 

A szexet nem övezték tabuk

A szexet az élet fontos, természetes részének tekintették, így nem övezték tabuk, a mezopotámiaiak pedig egyáltalán nem voltak félénkek vagy szégyenlősek. Az együttléteket a változatosság és a kreativitás jellemezte, gyakran bevetettek különböző álló vagy ülő pózokat, és a helyszínek sem csupán az otthonukra vagy a hálószobájukra korlátozódtak. Gyakran a tetőteraszokon, a mezőkön, a templomokban, illetve elhagyatott helyeken, sőt akár a nyílt utcákon is szeretkeztek az emberek - mindez pedig teljesen megszokott és elfogadott volt. Senkit nem ítéltek el azért, mert nyilvános területen szexelt.

Az sem volt ritka, hogy egy nagy vacsora orgiába torkollott. A vendégek ettek, ittak, a hangulat pedig egyre csak forrósodott. A hölgyek egyre több ruhadarabtól szabadultak meg, így az étkezés hamarosan csoportos szeretkezésbe ment át. A női testet és az isteneket egyébként a mezopotámiaiak költeményekben is rendszeresen dicsérték: az erotikus versek nem voltak visszafogottak, gyakran a nemi szerveket vagy az intim szőrzetet is említették bennük. Az istenek közötti szexuális kapcsolat számtalan történetben és költeményben megjelent náluk.

A szent prostitúció hagyománya

Az örömlányok tevékenysége szintén teljesen elfogadott volt, illetve létezett egy mai szemmel igencsak furcsa szokás, a szent prostitúció. Ez azt jelentette, hogy minden babiloni nőnek életében egyszer el kellett látogatnia Istár, illetve Inanna istennő templomába, majd aktust létesítenie egy idegen férfival. Miután ez megtörtént, az illető pénzt adott neki, melyet a templomnak adományoztak. Úgy vélték ugyanis, hogy ez a rituálé az istennő iránti imádat jelképe, valamint imádság volt, és biztosította a nő termékenységét is. A hagyományról források tanúskodnak, és a szakértők nagy része el is ismerte a rítus létezését, ám egyesek vitatják a valóságalapját.

Babilonban egyébként a prostituáltak is kifejezetten erre a célra létrehozott templomokban dolgoztak. Úgy tartották, hogy az itt átélt tapasztalatok sokkal többet nyújtanak számukra a testi élvezeteknél, igazi vallásos élménynek tartották az örömlányokkal való szexet. Magáért az aktusért egyébként a kuncsaftok nem is pénzt adtak, ezt ugyanis egyfajta közösségi szolgálatnak, rituális gyakorlatnak tekintették, amellyel hálát és köszönetet mondhattak az isteneknek.

Hűtlenség és válás

A válás súlyos megbélyegzéssel és kitaszítással járt, ezért nagyon ritka volt a mezopotámiai társadalomban. Akik házasságot kötöttek, azok általában együtt élték le az életüket még akkor is, ha boldogtalanok voltak. A férjek tarthattak szeretőt, látogathatták a prostituáltakat, az asszonyoknak azonban tilos volt a hűtlenség. Természetesen előfordult, hogy félreléptek, de a legtöbben nagyon ügyeltek arra, hogy afférjukra ne derüljön fény. Amennyiben ugyanis lebuktak, komoly büntetés várt rájuk: a csalfa nőket szeretőjükkel együtt a folyóba dobták vagy kivégezték. A férj eldönthette, megkíméli-e az asszony életét, vagy nem.

A válást általában egyébként mindkét fél kezdeményezhette: a nők akkor, ha bizonyítani tudták, hogy párjuk elhanyagolja vagy bántalmazza őket, a férfiak pedig akkor, ha feleségük meddő volt, házasságtörést követett el, vagy elhanyagolta az otthonukat. A procedúra a férfiaknak kedvezett, az egykori feleségek ebben az esetben pénz nélkül távoztak a frigyből.

Annak ellenére, hogy a társadalomban és a családban is a férfi volt az úr, a mezopotámiai asszonyok az akkoriban megszokottakhoz képest viszonylag nagy szabadsággal rendelkeztek: többek között saját földet, vállalkozásokat birtokolhattak, valamint rabszolgákat vásárolhattak és adhattak el. Bár a házasságok elrendezettek voltak, a források szerint sok boldog pár élt Mezopotámiában. 

A honfoglaló magyarok szexuális élete

A 9-10. században az intimitást a természetesség és a ma már túlságosan is erősnek ható nyíltság jellemezte. Dr. Józsa László Szex a középkori Magyarországon című könyvében érdekes részletekre világított rá a honfoglalók szokásaival, nemi életével kapcsolatban.

Képek: en.wikipedia.org, Pinterest, Pinterest, Pinterest, Pinterest.

• szex a történelemben
• házasság
• mezopotámia
• ókor
• szexuális élet
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test