Szeretőként élni

Elnézve az individualista és folyton tökéletességre törekvő világot, mintha a megcsalás természetes része lenne. Sokan tartják megoldásnak a nyitott párkapcsolatot, de azon se lepődik meg senki, ha valaki kettős életet él.

Hogy a zöldszemű szörnyet ki engedi ki a barlangjából, hosszan lehetne vitatkozni, de azon nem, hogy ez egy láncreakció. Egyszerre hibás mindhárom fél, hiszen a párkapcsolat megromlott, és a szerető belement a játékba. És ugyanúgy nem lehet rákenni egyvalakire, hiszen mindenki a boldogságot keresi: a férfi a szexualitásban, a harmadik a szerelemben, a feleség pedig szeretne sikeres lenni a munkájában vagy anyaként, és ezért férje úgy érezheti, elhanyagolja őt.

A hímneműekre legtöbbször ráhagyják, ilyennek születtek. A megcsalt felet legtöbbször sajnálják, és mindenkinek van egy tuti tippje, hogy lehet ezt elkerülni. A szeretőről pedig azt tartják, hogy direkt foglalt pasikat hódít, mert csak a kapcsolat jó részét, az ajándékokat, a szenvedélyt akarja. Valójában ő csak egy szerelmes nő, aki pechére egy már foglalt férfiba szeretett bele, és az élettárs pechjére párja sem volt visszautasító. Velük senki sem foglalkozik általában, miért mennek bele egy a társadalom szempontjából erkölcstelennek ítélt kapcsolatba, miért vállalják, hogy harmadikak legyenek?

A következőkben megpróbáltunk választ adni ezekre a kérdésekre és esetleges megoldásokra.

Miért?

• Prózai és biológiai ok: kevesebb a férfi, mint a nő. Ráadásul, míg a férfiaknál - elvileg - ösztönös törekvés, hogy magvaikat, ami napi több millió, minél több életképes formában továbbörökítsék, a nőnek az a fontos, hogy az évi 12 petesejtjéből úgy termékenyüljön meg egy, hogy abból érdemes legyen utódot kihordani, amihez egy életképes, mai világra átfordítva jó egzisztenciájú, kiváló testi adottságokkal rendelkező, intelligens hímre van szükség.
• Maximalizmus: valljuk be, a fent felvázolt férfiakból elég kevés található. Vagy a nők elégedetlenek és maximalisták? Sokszor van az, hogy a kedves, érzelmes fiúk nem kellenek senkinek, tutyimutyinak bélyegzik meg őket. Ki érti a nőket? Sokan inkább belemennek a szerető státuszába, és azzal hitegetik magukat, hogy az illetőtől megkapják, amire vágynak.
• Önbizalomhiány: akik folyamatosan keverednek ilyen kapcsolatokba, vagy hosszan élnek benne, azok valószínűleg úgy érzik, nekik ez jutott, ezt érdemlik az élettől. Nem hisznek benne, hogy találnak egy olyan férfit, aki csak az övék. Önbizalmukat azzal növelik, hogy egy versenyhelyzetben nyertesnek tekintik magukat: ők a szexisebbek, érdekesebbek, mint a ,,hivatalos” barátnő.
• Biztonság: ne legyünk álszentek, a kimaradásokat sok férfi anyagiakkal, pénzzel, ajándékokkal oldja meg, és ki ne szeretne a mai világban biztonságban élni? A másik az érzelmi biztonság. Ha én vagyok a csábító, engem már csak nem csalhat meg. A szenvedély és koncentrált figyelem is sok problémát el tud feledtetni.

Ki lehet lépni?

• Bár ez a helyzet senkinek nem jó, talán a legkényelmesebb a férfinak: mind az anyát és a családot, mind a lángoló szerelmet megkaphatja! Persze ez nagy energia befektetésével jár, gondoljunk csak a kiadásokra, az alibik kifundálására, de mégis kevesebbel, mint ha döntést kellene hoznia. Kifogások százai léteznek, gyerek, közös munka, de vannak, akik nem kertelnek: két életre van szükségük a boldogságukhoz. De ennek nagy ára van: két nő szíve.
• A szerető részéről ez az állapot csak egy álom: rózsaszín köd, amit folyamatosan fent lehet tartani az izgalommal. A már említett versenyhelyzet miatt mindent bedobnak, hogy őket ítéljék jobbnak. És felvetődik, meddig tarthat ez? Mert a férfinak vagy rendeződik a házassága, vagy tovább áll. Egy kívülálló nem a szerelem és a szenvedély mértékét kérdőjelezi meg, hanem a valódiságát. Ha ebbe a helyzetbe kerülsz, tisztáznod kell, hogy mit szeretnél: egy álomvilágban élni pár órányi boldogságban és rengeteg szenvedésben vagy a realitásban egy kiegyensúlyozottabb életben.
• Ha belelépünk egy ilyen kapcsolatba, már döntöttünk, elfogadjuk párunk másik életét. Vagy folyamatosan reménykedünk, hogy elhagyja értünk, és hallgatjuk a kifogásokat, miért nem. Az izgalom és a szenvedély itt sem tarthat örökké. Ahogy eltelik pár hónap vagy év, megismerjük párunkat, és ugyanazt kell elviselnünk, mint egy átlagos élettársnak: kevesebb szex, több tv. Bár az élet számtalan különleges szituációt hozhat, ne csapd be magadat! Amíg a férfi érzi, hogy nyeregben van, neked így is jó, addig nem fog változtatni és döntést hozni. Ha úgy érzed, nem bírod tovább, és párod nem határozza el magát, mérlegelj, mi a fontosabb...

Két történet

Dóra, 23 éves

- Én két hónapig voltam szerető, ma sem értem, hogy keveredhettem bele. A srác udvarolt nekem, tetszett, de nem akartam a páromat elhagyni. Majd szakításunk után véletlenül találkoztunk, és az átbulizott éjszaka után egyértelmű volt a folytatás. Tudtam, hogy van barátnője, de elképzelni se tudtam, hogy ne hagyja el értem. Másnap mégis ezt mondta. Isteni velem az ágyban de…
Követelőztem, megalázkodtam, hogy hagyja el, de hiába. Aztán minden ment, ahogy várható volt: ellógott a csajától, majd rögtön hívott, hogy fontos beszélnivalónk van. Nem tudtam, kit sajnáljak jobban, magamat vagy a semmiről nem tudó barátnőt.
Úgy éreztem, hogy most elhagyja, most sikerülhet, nem értettem semelyik nyilvánvaló jelből, hogy csak a helyzetet élvezi ki. Miután kimondta, hogy nem bírja tovább, most találkoztunk utoljára, egy napig sírtam, hogy milyen kegyetlen a világ, nem engedi egymásra találni a szerelmeseket. Majd másnap reggel felkeltem, és bevallottam magamnak, hogy ha simán megkaphattam volna, nem is kellett volna, ez volt benne az érdekes.

Kriszti, 29 éves

- Én soha nem mondanám magamra, hogy szerető. Barátnő vagyok, mint mindenki más, akik papír nélkül élnek együtt, csak a páromnak van egy kis testi hibája: a felesége. Kapcsolatunk egy kávézással indult, három éve. Egy irodaházban dolgozunk, és szívesen ebédeltünk és beszélgettünk együtt, átsegített egy szakításon. Tudtam, hogy van felesége, de soha nem beszélt róla, csak a két gyerekéről lelkendezett. Aztán egy nap azt mondta, ne beszéljünk többet: szerelmes belém, de nem akar elválni. Megdöbbentem, mert én is ezt éreztem iránta. Azóta én lettem a hétvégi meeting és a bowling a fiúkkal. Nemcsak szexből áll az életünk: főzök neki, ő segít a házimunkában, sokszor utazunk el, vagy járunk bulizni ,,biztonságos helyekre”.

Már nem kérdezem, miért nem válik el. Tudom, hogy a válasz az lenne: nem akar vasárnapi apuka lenni, és a válási procedúra pénzügyi része miatt. Lehet, hogy a felesége is csalja.
Hogy miért mentem bele? Mert érzem, hogy ő az igazi, kapcsolatunk nagyon harmonikus. Mindig is független, szabadságra vágyó személyiség voltam, van sok barátom, akikre van időm. Ők először próbáltak lebeszélni erről, de most már látják, hogy boldog vagyok. Családom valahol belenyugodott a helyzetbe, megszokták. Egyetlen dolog fáj nekik is és nekem is: szeretnék hamarosan gyereket.

• párkapcsolat
• szex
• megcsalás
• szerető
• párkapcsolati probléma
• Lélek&Test