A nagymama, aki kekszekkel tartotta sakkban a terroristákat – Rachel Edri megrázó története
Egy történet, amely egyszerre szól félelemről, leleményességről és kitartásról.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Egy marék csokis keksz, néhány csésze kávé és egy asszony, aki húsz órán keresztül próbálta életben tartani önmagát és a férjét. Első hallásra szinte hihetetlennek tűnik a történet, mégis pontosan ez történt 2023. október 7-én az izraeli Ofákim városában, ahol Rachel Edri olyasmit tett, amire aligha lehet felkészülni. Nem fegyverrel harcolt a terroristák ellen, hanem emberismerettel, lélekjelenléttel és időhúzással.
A dél-izraeli település mintegy 30 kilométerre fekszik a Gázai övezettől. Az október 7-i Hamász-támadás során ez volt az egyik legtávolabbi város, ahová a fegyveresek eljutottak. Tizenöt terrorista érkezett Ofákimba, közülük öt tört be Rachel Edri és férje, David Edri otthonába.
A házaspár túszként töltötte a következő közel húsz órát a saját házukban.
Rachel Edri kekszekkel tartotta sakkban a terroristákat
Rachel Edri később úgy emlékezett vissza, hogy végig azt érezte: nem engedheti át magát a félelemnek. Miközben a terroristák fegyvert fogtak rájuk, beszélgetni kezdett velük, ételt és italt adott nekik, kávét főzött, sőt előkerültek azok a csokis kekszek is, amik még jóm-kipurról maradtak, és már napok óta ki akart dobni.
Rachel Edri.
A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy a terroristákkal még énekeltek és táncoltak is. Mivel férje azon a napon ünnepelte a születésnapját, Rachel azt javasolta, hogy köszöntsék fel. Héber dalok csendültek fel a házban, miközben odakint rendőrök és biztonsági erők készültek a mentőakcióra.
Isten vezetett engem
– mondta később egyszerűen.
A háttérben azonban folyamatosan dolgozott. Kifigyelte a terroristák viselkedését, próbálta csökkenteni az éberségüket, és közben információkat juttatott ki a rendőröknek. Egy alkalommal öt ujjának felmutatásával jelezte, hogy hány fegyveres tartózkodik a házban - ezt megelőzően ugyanis ő megkérdezte tőlük, hogy hány kávét kérnek, és így derült ki számára is ez az információ. A mozdulat majdnem lebuktatta.
Amikor az egyik támadó megsérült, ellátta a sebeit. Kifelé együttműködőnek mutatkozott, belül azonban egészen más gondolatok jártak a fejében.
Mondtam neki, hogy aludjon, és magamban azt gondoltam: soha ne is ébredj fel
idézte fel később a budapesti közönség előtt a Zsilip közösségi térben.
A fiú, aki kívülről harcolt a szüleiért
Miközben Rachel Edri a házon belül próbálta feltartóztatni a terroristákat, fia, Eviatar Edri rendőrtisztként a házon kívül küzdött.
Rachel Edri és fia, Eviatar Edri.
Aznap reggel először a szolgálati csoportokból érkező riasztásokból értesült arról, hogy óriási baj van. Amikor édesanyja nem vette fel a telefont, és meghallotta a fegyverropogás hangját, arra a következtetésre jutott, hogy terroristák érkeztek Ofákimba. Később úgy fogalmazott: biztos volt benne, hogy a szülei meghaltak.
Ennek ellenére végig reménykedett, és részt is vett a mentés koordinálásában. Tárgyalt a helyszínen lévő egységekkel, segített feltérképezni az épületet, majd részletesen ismertette az elit Jámám terrorelhárító alakulat katonáival a ház minden fontos pontját.
Azt mondtam nekik: ha csak a szüleim életének árán tudják megállítani a terroristákat, akkor se kockáztassák a saját embereiket.
A kommandósok végül 2023. október 8-án hajnalban törtek be az épületbe. A művelet néhány perc alatt véget ért. Rachel és David Edri életben maradtak, az öt terrorista meghalt.
A láthatatlan sebek néha mélyebbek
A történet azonban nem ért véget a kiszabadítással.
A budapesti előadás egyik legerősebb pillanata akkor érkezett el, amikor Eviatar Edri édesapjáról beszélt. David Edri túlélte a túszdrámát, ám a történtek nyomait magában hordozta. Nem beszélt a traumáiról, nem mutatta ki a fájdalmát. Néhány hónappal később életét vesztette.
Apukám semmit sem mondott erről. Anyukám beszél arról, amit átélt, de apukám nem beszélt. (...) De ez megölte őt négy hónap alatt.
- emlékezett vissza a fia.
Fia szerint a lelki sérülések legalább olyan veszélyesek lehetnek, mint a fizikaiak. Elmondta, hogy sokan láthatatlan sebeket hordoznak. Pedig a traumatizált emberek a csöndes sebesültek, belül szenvednek.
A budapesti Zsilip központban tartott előadás résztvevői: a színpadon ül Rachel Edri és fia, Eviatar Edri, a beszélgetést pedig Megyeri Jonatán (jobbra) vezeti. A háttérben kivetített családi fotón Eviatar Edri, Rachel Edri és az azóta elhunyt édesapa, David Edri látható.
Eviatar Edri szerint édesapja azok közé tartozott, akik mindent magukban tartottak. Ezért ma már minden előadásuk egyik legfontosabb üzenete az, hogy beszélni kell a traumákról, legyen szó családról, barátokról vagy szakemberről.
Osszátok meg az érzéseiteket, mert ha nem, az megöli az embert
– fogalmazott.
A történet végül nem a félelemről szól, hanem arról, mi marad utána. Rachel Edri ma is ugyanabban az ofákimi házban él, amelyet a terroristák szétlőttek.
Múzeumot akartak csinálni az épületből, ő azonban nemet mondott. Azt mondja, ott nőttek fel a gyermekei, ott élte le az életét a férjével, és nem hajlandó átadni az otthonát azoknak, akik el akarták venni tőle.
Ez az a ház, ahol Isten velem volt. Nem hagyom, hogy a terroristák győzzenek.
Talán ez az a mondat, amely a legjobban összefoglalja Rachel Edri történetét. Nem azért vált ismertté szerte a világon mint a kekszes nagymama, mert hős akart lenni. Hanem azért, mert a legkilátástalanabb helyzetben sem engedte, hogy mások döntsenek helyette arról, hogyan viselkedjen, miben higgyen, és hogyan éljen tovább.
Fotó: Tyukodi László
Szörnyű körülményekről számoltak be az utolsó elengedett izraeli túszok: így bánt velük a Hamász két éven keresztül
Az utolsó húsz, még életben lévő túszt hétfőn engedték szabadon.
ElolvasomEbben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
OLVASD EL EZT IS!
- terrortámadás
- szeptember 11
